Idősödő igazságosztók klubja

Idősödő igazságosztók klubja

„Nem tudom, ki vagy, és hogy mit akarsz. Ha elengeded a lányomat, akkor itt a vége. Nem foglak keresni, nem foglak üldözni. Ha nem, akkor megtalállak, és megöllek.” Valahogy így szól szabad fordításban az a rövidke néhány mondat, amely Liam Neeson egyik klasszikusában hangzik el.

Liam Neeson ama ritka mozisztárok közé tartozik, akiknek alakításaiért egy egész világ rajong, hiszen a remekek, melyekben feltűnik, kivétel nélkül pozitív mérleggel zárnak. Nála sokoldalúbb színészt szinte lehetetlen találni. Ezt az is bizonyítja, hogy minden munkájában a karakterének megfelelő akcentussal szólal meg — s ez igen szép teljesítmény.

Játszott már szerelmes szívtiprót, bölcs apát, jedi lovagot az egyik Csillagok háborúja-folytatásban, bogaras szexológust, a Denevérember ellenfelét a Sötét lovag egyik részében, emellett megformálta az ír politikus, Rob Roy alakját, és a zsidómentő Oskar Schindler bőrébe bújva is láthattunk már. Karrierje során a szerepei folyton variálódtak, a kétezres évek végéig sosem alakított hasonló karaktereket. Ám a francia mester, Luc Besson 2008-ban még őt is meg tudta lepni. Főszerepet osztott rá egy akciófilmben, melynek címe stílusosan csak ennyi: Elrabolva.

A történet főhőse, Bryan Mills egy tökéletes, mégis földhözragadt figura, James Bond, Jason Bourne és Jack Bauer keveréke, aki előbb üt, aztán kérdez. Nem birtokol természetfeletti erőt, futás közben ő is kifárad, és néha fegyverét is újra kell töltenie, mert nincs végtelen számú golyó a tárában, mint Chuck Norrisnak. Valaha az amerikai hírszerzés egyik legkiválóbb ügynöke volt, de már visszavonult, hogy Kaliforniában élő lánya, a tizenhét esztendős Kim közelében lehessen, aki az anyjával és tehetős mostohaapjával él együtt. A forgatókönyv szerint a lány Párizsba készül a barátnőjével, Amandával, amire Bryan vonakodva bár, de áldását adja. A naiv tinit persze elrabolják, hősünk pedig hatvan percen át keresi — leszámítva azt a fél órát, amíg a cselekmény kibontakozik.

Ez a vizuális gyöngyszem tökéletes kompozíció, melyben három fő akciójelenet öleli át a kerettörténetet. Az alkotók az emberkereskedelem, azon belül is a szexuális kizsákmányolás szörnyűségeit tárják elénk. Egy árnyékvilágot, ahol mindenki áldozat, és bárkit elnyelhet az éjszaka. Egy ember harca az alvilág ellen, akit csak az érdekel, hogy élve találja meg a lányát. Nem túlságosan bonyolult történet, és éppen ez az egyszerűség teszi lenyűgözővé. A jelenetek jól meg vannak komponálva, csakúgy mint az aláfestő zene, melyet Nathaniel Méchaly szerzett. A kamera mögött Pierre Morel foglalt helyet, a forgatókönyvet pedig nem más, mint maga Luc Besson írta, aki mellesleg az egyik producer is.

A prémiumcsatornák hetente többször is megismétlik ezt a nagyszerű mozit, melyet minél többször látunk, annál mélyebb nyomot hagy bennünk. Jómagam vagy négyszer láttam már, de ha ismét „ráfutok”, akkor egészen biztos, hogy újfent megtekintem. Érdekesség, hogy Neeson a forgatás előtt egyetlen küzdősportnak sem volt mestere, mégis azzal a feltétellel vállalta el a felkérést, hogy a közelharcok során kaszkadőr nélkül verekedhessen.

Charles Bronson Bosszúvágy-sorozata után az Elrabolva is újraformálta a bosszúfilmekről kialakított képet. A magányos pisztolyforgatók, kedves olvasók, a reneszánszukat élik, és Liam Neeson után 2014-ben Kevin Costner, Pierce Brosnan, Denzel Washington, Keanu Reeves és mások is bérletet váltottak az idősödő igazságosztók klubjába.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Filmtabletták
Sztárportré
  • Összeállította: Brasnyó Zoltán
  • 2016.02.22.
  • LXXI. évfolyam 7. szám
Facebook

Támogatóink