Hozzánk akart jönni

Hozzánk akart jönni

Nyugat-Bácska Petőfi-ösztöndíjasa

Első helyen és egyedüli célországként jelölte meg Szerbiát, amikor Petőfi-ösztöndíjasnak jelentkezett. A huszonnyolc éves, magyarországi néprajzos, múzeumpedagógus még szegedi egyetemistaként szerette meg Vajdaságot és a vajdaságiakat, amikor szoros barátságba került itteni csoporttársaival.


Gombosi gyerekek csuhébaba készítése után (Cs. Tóth Gabriella felvétele)

Visszatérő részvevője volt az adai Vadvirág Hagyományápoló Kör néptánc- és honismereti táborának. De nem csak a Tisza mentét ismerte és szerette meg. 2013-ban néprajzi kutatásai Gombosra vitték. Egyetemistaként a település népviseletéből írta a szakdolgozatát, és beleszeretett Bácska nyugati felébe, a Duna mentébe, szívébe zárta az itteni embereket. Cs. Tóth Gabriella most Petőfi-ösztöndíjasként tért vissza, Zomborban lakik, onnan ingázik Doroszlóra, Gombosra, Nemesmiliticsre, Bezdánba, és a kúlai iskola is kérte már a segítségét. Munkáját a Dunatáj Egyesülés szervezeti keretében végzi.


Népmesés foglalkozás Bezdánban a Magyar népdal és népköltészet napja alkalmából (Cs. Tóth Gabriella felvétele)

A Petőfi Sándor Programot 2015 tavaszán indította Magyarország Nemzetpolitikai Államtitkársága. A Kárpát-medence szórványmagyarságát segítő projektum az egykori monarchia területére terjed ki, érintve Romániát, Ukrajnát, Szerbiát, Horvátországot, Szlovéniát, Szlovákiát, Csehországot, Bosznia-Hercegovinát, Macedóniát és Dél-Lengyelországot. Anyaországi és külhoni magyar fiatalok jelentkezhetnek, akik készek több hónapot egy másik régióban, szórványközösségben tölteni, illetve a fogadószervezet igényeinek megfelelő közösségi feladatot végezni. Ebbe sok minden belefér: gyerekfoglalkozások, adminisztráció, pályázatírás, szakkörös tevékenység, rendezvényszervezés...


Népi gyerekjátékokat játszottunk Bezdánban (Cs. Tóth Gabriella felvétele)

* Vajdaság általában hátul kullog a bakancslistákon, a legtöbben Erdélyre kíváncsiak. Mi az, ami megfogta Vajdaságban?

— Az emberekkel itt sokkal jobban megtalálom a közös hangot, mint más határon túliakkal. Az egyetemi évek alatt lett három nagyon jó barátnőm, ők mind vajdaságiak. Nekem nagyon szimpatikus, hogy az emberek mennyire őszinték itt. Kimondják, amit gondolnak, egyszerűen, nem kertelnek.

* Petőfi-ösztöndíjasként hogyan került Vajdaságba? Lehet külhoni területet választani jelentkezéskor?

— A jelentkezési lapon három célországot lehet megjelölni, de ez nem kötelezi a döntéshozókat. Én Szerbiát jelöltem meg.

* Első helyen?

— Első helyen és egyedüliként. Eldöntöttem, hogy ide jövök.

* Nyugat-Bácskába jutni is ilyen egyszerű volt?

Vajdaság esetében az ösztöndíjasok egy hónapot Szabadkán töltenek. A Magyar Nemzeti Tanács mind a hatunkat fogadott. Konkrét célokkal érkeztem én is, mások is. Nyugat-Bácskába szerettem volna menni, Varga Anett pedig Versecre. Sikerült.

* Honnan ez a nagyon határozott vágy Nyugat-Bácska iránt?

Abból fakad, hogy a kutatásom még nincs lezárva, ezért visszajártam Gombosra. Rádöbbentem, hogy ez nemcsak arról szól, hogy én most itt kérdezősködök a viseletről, leírom, és lesz egy tanulmányom, hanem éreztem, hogy ez az itteni embereknek milyen fontos, hogy mit fejez ki számukra az, hogy velük foglalkoznak. Az évek során szoros szakmai és baráti kapcsolatot sikerült kialakítanom a gombosi Arany János Művelődési Egyesülettel. Egyre több feladatot szántak nekem, ezeket azonban otthonról nem tudtam olyan hatékonyan elvégezni, mint szerettem volna. Magától értetődő volt ez a program, hogy ide tudjak jönni, és az értéktárral kapcsolatban segíthessek, illetve a többi településen is tevékenykedhessek.

* Nyugat-Bácska elég nagy terület. Mi fér bele egy munkanapba, egy munkahétbe?

— Hetente egy napot szoktam kimenni Gombosra, illetve ha lehet, akkor a szabadidőmben is. Kéthetente járok Kupuszinára és Bezdánba az iskolásoknak honismereti órát tartani, illetve szakkörszerűen most kezd beindulni Nemesmiliticsen is ez a foglalkozás. Doroszlón is van egy igen konkrét feladatom a helyi értéktárral kapcsolatban, és ez elég időigényes munka. Emellett pedig mindig van még valami, úgyhogy gyorsan telik az idő. Ez egyébként éppen jó így, mert mire az értéktáras munka monotonná válna, jönnek a gyerekek, amikor viszont úgy érzem, hogy elég a gyerekzsivajból, egy „csendesebb” feladat következik. Mostanában már a pedagógusok is megkeresnek, mert hallották, hogy itt vagyok, és a segítségemet kérik. Most, decemberben, ha nyer a pályázat, lesz egy nagy, ovis karácsonyi délután, ott a kézműves-foglalkozást fogom megtartani. A rendezvénybe egyébként egy másik ösztöndíjas is be fog kapcsolódni Újvidékről, néptánctanítással. Egyszeri kézműves-foglalkozást kért tőlem a kúlai iskola, ezenkívül a gombosiak karácsonyi műsorában is segítek. Vannak estébe nyúló rendezvények, szóval, úgy mondanám, hogy kötetlen a munkaidőm, azaz szinte mindig dolgozom. Szerteágazó a tevékenységi köröm, mert sok település tartozik hozzám. Nem minden ösztöndíjasnak ilyen a munkája, de ettől még nekik sem feltétlenül könnyebb. Versecen például több mint hetvenen jelentkeztek magyarórára, hiszen ott hosszú évek óta nincs magyar nyelvű oktatás.

* Drasztikusan fogy a magyar Nyugat-Bácskában (is). Milyen ezzel szembesülni?

— Nagyon nehéz... Ha csak úgy elmegyek az iskolába, attól még, hogy kevesen vannak, vidámak, életerősek. Inkább a felnőtteken érezni, hogy baj van... Sajnos nem tudom felmérni, hogy valóban ennyire borús-e a mostani helyzet, vagy ez csak egy átmeneti állapot. Az egyén felől közelítve jó, ha valaki elmegy tanulni, tapasztalatot gyűjteni, viszont közösségi szempontból hatalmas érvágás.

* Nyolc hónapot tölt Nyugat-Bácskában. Merre utána?

— A kutatásomat biztosan szeretném folytatni, ez mindenképp Nyugat-Bácskában tart majd. A státuszom megmaradt a makói József Attila Múzeumban mint múzeumpedagógus. Igazából nem tervezek, hogy mi lesz májustól, mert egyelőre akörül forog minden gondolatom, hogy ezeket az itteni feladatokat hogyan oldjam meg. A legjobb tudásom szerint szeretném segíteni a délvidéki magyarokat kultúrájuk megtartásában. Ez egy olyan erős alap, amelyhez vissza lehet nyúlni, amelyből meríteni lehet. Rájövünk, hogy nem vagyunk egyedül.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Eredmények, tervek, kapcsolatok
Interjú
Facebook

Támogatóink