''åseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.”

Ez egy olyan költeménynek a második szakasza, amelynek mindig csak az első nyolc sorát énekeljük. Pedig összesen nyolc versszakból áll, az eredeti címe pedig: Hymnus, a' Magyar nép zivataros századaiból.
- Minden bizonnyal ismert, hogy 1989-től kezdődően azért ünnepeljük január 22-én a magyar kultúra napját, mert kiváló költőnk, Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta a Himnusz kéziratát. A tisztázás első pillantásra ugyan hetedrangú tevékenységnek tűnik, de igen fontos mozzanat nemcsak egy költemény történetében, hanem minden emberi cselekedetben. A tisztázás mindig lekerekít, használhatóvá, világossá és egyértelművé tesz valamit, és mint ilyen a haladás, az előrelépés, a fejlődés záloga. Örömmel jelenthetem, hogy 2010. május 26-án, egy verőfényes tavaszi napon a Magyar Országgyűlés egy Kölcseyhez mérhető cselekedetet hajtott végre. Tisztázta, világossá és egyértelművé tette, hogy mi, magyarok, bárhol éljünk is a világban, együvé tartozunk - egy olyan tágabb közösség részeként, amit összefoglaló néven úgy hívunk, magyar nemzet. Ezt az összetartozást ma már minden magyar ember - amennyiben szándékában áll - magyar állampolgársággal erősítheti meg. Közel hét esztendeje annak, hogy akadtak néhányan, akik azt hirdették, a felelős döntés a nem. Nos, örömömre szolgál tájékoztatni Önöket, hogy a dolgok a helyükre kerültek. 2010. május 26-ától a felelős döntés az igen. Igen, összetartozunk! A nem pedig eltűnt a történelem süllyesztőjében - fogalmazott abban a levelében Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár, amelyet Elekes Botond Áron, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Kultúráért Felelős Államtitkárságának kabinetigazgatója olvasott fel Zentán. Mert a jeles dátum ugyan még előttünk van, de a magyar kultúra napja alkalmából szervezett délvidéki központi ünnepséget már az elmúlt hétvégén megtartották. Az aktuális események tükrében nyilvánvalóvá vált, hogy ez a nap nemcsak a közös nyelvről és kultúráról, hanem az együvé tartozásról, a nemzetegyesítésről is szólt. Dudás Károly, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke köszöntőjében utalt arra, hogy a magyar állampolgárság kiterjesztésével olyan változások történtek, amelyek eltörlik 2004. december 5-e szégyenét és a következő években, évtizedekben valóban együtt lélegezhet a nemzet.
Újsághírekből tudjuk, hogy a Magyar Köztársaság külképviseletei közül a kolozsvárin és a csíkszeredain kívül a szabadkai főkonzulátuson van a legnagyobb érdeklődés az egyszerűsített honosítási eljárás iránt, amit az emberek csak kettős állampolgárságként emlegetnek. A szabadkai főkonzulátuson eddig több mint nyolcezren jelentették be szándékukat a kérelmük átadására, az időpontok május végéig foglaltak.
Abban viszont csak reménykedni tudunk, hogy a nemzetegyesítés híre eljut egyszer az anyaországi kereskedelmi tévécsatornák dolgozóihoz is. Mert az még rendjén is van, hogy egy közlekedési baleset kapcsán szerb buszt emlegetnek, de hogy a rajta utazók is mind szerbek, abban már kételkedünk. Esetleg szerbiai állampolgárok. Ami nem azonos a szerbekkel. Mert a magyarok is azok. Mármint Szerbia állampolgárai, de mégsem szerbek.
Végezetül hadd idézzem Kölcsey költeményének még két sorát: ''Szerte nézett, s nem lelé / Honját a hazában”. Ismerős érzés, de egyszer talán erről is megfeledkezhetünk.