Az idén is több ezren indultak a maratonra

Több ezer ember vállalkozik arra évente, hogy meghódítsa Vajdaság egyetlen nemzeti parkjának hegyét, a Tarcalt, vagyis a Fruška gorát. A Fruška gora-i maraton, amelyet 1978 óta rendeznek meg, évről évre egyre több embert mozgósít. A gyalogtúrát hagyományosan a május 1-jéhez legközelebb eső szombaton szervezi meg egy talpraesett, minden eshetőségre felkészült csapat. A népszerű kirándulásra az idén április 28-án 35. alkalommal került sor. E sorok írója harmadik alkalommal futott neki a táv megtételének. Íme hát egy kis kedvcsináló és néhány jó tanács egy visszajárótól azoknak, akik nem tudják, mi vár rájuk, de azoknak is, akikkel egy cipőben járunk.

Láblógatás a patak vizébe

Az első tévhit, amelyet el kell oszlatnom, hogy a Fruška Gora-i maraton futásról szól. Természetesen az sem lehetetlen. Van, aki meg is teszi, de mivel ahhoz alaposabb felkészültség és némi rutin is szükséges, mi maradjunk a sétálós verziónál.

Mire ügyeljünk?

Amikor rászánjuk magunkat a nagy sétára, szánjunk egy kis időt a lelki felkészülésre is. Tanulmányozzuk a térképet, fontoljuk meg, hány kilométerre, melyik útvonalon szeretnénk menni. A nagy rajt Popovicán volt reggel kilenc órakor. Újvidék központjából buszok szállítják oda a kirándulókat. Húsz-harminc kilométer gyaloglással már délután vagy kora este célba érhetünk. Egy hatvan kilométeres távon viszont már ne számítsunk arra, hogy éjfél előtt befuthatunk. Nyolcvan-száz kilométeres táv esetén pedig egy huszonnégy órás vagy másfél napos túrára készüljünk. Útirányunkat jól tervezzük meg, mielőtt elindulunk, már ne változtassunk az elképzelésünkön.

A jó társ aranyat ér!

Olyan személyt válasszunk túrapartnernek, akiben megbízunk, akit ismerünk, tudjuk, hogyan viselkedik szélsőséges körülmények között. A rendkívüli helyzetek nem kívánt reakciókat hívhatnak elő az emberből, és ez amellett, hogy nem könnyíti meg a szenvedő helyzetét, a társát is hátráltatja. Feszült helyzetet okoz, és rombolja a morált. Ugyanakkor magunkat se becsüljük túl! Kapacitásunkat reálisan próbáljuk megítélni fizikai állapotunkhoz, kitartásunkhoz képest.
Habár ezeken az ösvényeken maraton ideje alatt sok a túrázó, aki szívesen segíti egymást, egyedül sem tanácsos nekivágni az útnak. Egy ismerős arc mellettünk nagyobb biztonságérzetet nyújt, nem beszélve arról, hogy minél többen vagyunk, annál jobban mutatunk a csoportképeken is.

A felkészülés

Arról, hogy tanácsos-e maraton előtt mozogni, megoszlanak a vélemények. Mindenesetre leszögezhető, hogy kondíció híján meggyűlhet a bajunk a heggyel, ezért még mielőtt útra kelnénk, a téli lustaságot fokozatosan próbáljuk kiűzni elgémberedett végtagjainkból.
A lábbeli felszerelésünk egyik legfontosabb eleme. Ügyeljünk rá, hogy ne legyen se túl nagy, se túl kicsi, legyen kitaposva, rögzítse a bokát, de az sem árt, ha hagyja levegőzni a lábat. Akinek nincs lehetősége ilyen, minden igényt kielégítő cipőt találnia, az se keseredjen el, nem ő lesz az egyetlen. Lehet itt látni bakancsos, sportcipős, mezítlábas túrázót, és eddig még mindenki célba ért.
Ami a ruházatot illeti, legkényelmesebb a szabadidő ruha. Átlagos időben egy rövid ujjú póló és egy puha pamutnadrág a legideálisabb, ennek viselete persze napszaktól, időjárástól függően változik.
Ne sajnáljuk a zoknikat túra közben! Ha rendszeresen, 10-15 kilométerenként cseréljük őket, elkerülhetjük, hogy beleizzadjon a lábunk, a forró, nedves talp ugyanis előbb hólyagosodik. Érzékeny terület a sarok, az ujjbegyek, a talp elülső párnája, és nagyon hosszú túra esetén még a külső talpél párnája is ki van téve a hólyagosodás veszélyének. A talp lehűtésére legjobb a hegyi patakok hideg vize, de ha az útvonalunkat nem keresztezik, vagy eső, sár miatt túl zavarosak, a nedves törlőkendő is célravezető. A tiszta, szárazra törölt láb érzése friss zokniban -- kis túlzással -- felér az újjászületés élményével.
Ami az elemózsiát illeti, terhelés közben nem éhezik meg túlságosan az ember. Az út elejére mindenképp ajánlatos egy finom, bőséges víztartalmú tavaszi zöldségekkel megpakolt szendvics, ez energiát ad az úthoz. Később néhány alma jó frissítő lehet, de jó, ha van nálunk egy kis rágcsálnivaló is. Van, aki a csokoládéra, a szőlőcukorra esküszik, a tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a túrázás alatt nem kíván túl sokat a szervezet, és nagyon ügyesen osztja be a bevitt mennyiséget. Innivalónak ízesítés és szénsavmentes víz javallott. Az édes üdítőktől csak szomjasabb lesz az ember. A sör megmelegszik, a hegyen könnyen megszédülhet tőle az ember, és ez bizonyos szakaszoknál kimondottan veszélyes lehet. A vizet sem kell túlzásba vinni! Nem kell belőle túl sokat cipelni, 1-2 félliteres flakon bőven elég, néhány ponton ugyanis van lehetőség az utántöltésre, de azért figyeljünk rá, hogy jól osszuk be tartalékainkat. Hosszabb távon egyébként a szervezők is gondoskodnak a túrázókról. Egyes állomásokon babfőzelék, fánk és tea is várja a maratonozókat.
A gyalogtúrán legyen nálunk rovarirtó szer és naptej. A nagy hajtásban ugyanis nem tudunk mindenre odafigyelni, ezért jó, ha ennek használata megelőlegez egy-két megoldást.
Zseblámpára is szükségünk lesz. Legyen rögzíthető fejpánttal vagy a hátizsák pántjához. A túrapálca megkönnyítheti a sétát. Csuklópánttal rögzíthető, így praktikus, eloszlatja a terhelést. A hátizsák kiválasztásakor arra ügyeljünk, hogy egyenletesen tudjuk benne elhelyezni a súlyt. Semmiképp se válasszunk egy vállat terhelő táskát vagy szatyrokat, amelyek nem hagyják szabadon a kezünket. Az eddig felsoroltakon kívül legyen benne 1-2 hosszú ujjú pulcsi -- lehetőleg olyan, amilyet kényelmesen egymásra rétegezhetünk --, esőkabát -- függetlenül az időjárás-előrejelzéstől --, nedves törlőkendő, sebtapasz, fertőtlenítőszer.

A túra

Ha az öltözékkel, felszereléssel, pakolással megvagyunk, akkor jöhet a túra! A megfelelő távot egészségi állapotunkkal, kitartásunkkal összhangban választottuk meg. Erre 17 lehetőségünk volt. Ne becsüljük alá a Fruška Gorát! A hegy legmagasabb csúcsa, a Crveni Čot 539 méterrel a tengerszint fölött van. Noha a szakaszok hossza a terep nehézségéhez igazodik, sokszor nagyok a szintkülönbségek, ami a szikár, köves talajon fokozott nehézséget jelent. Különösen eső idején vigyázzunk! A hegy masszív talaja nemcsak csúszik, hanem a cipőnkre rárakódva akár kilókkal is megnehezítheti a lépteinket.
Az energiáinkkal úgy takarékoskodhatunk, hogy megpróbálunk mindig állandó tempót tartani. Ez a túra elején némi nehézségbe ütközhet, a tumultus miatt. Az első állomások után azonban kitisztul a terep, így anélkül élvezhetjük a természet tájait és neszeit, hogy valakinek a sarkába lépnénk.
Az eltévedéstől nem kell tartani. A fákon kis piros szívecskék jelzik a helyes útirányt, az útelágazásoknál pedig a nyilakat kell követnünk. Ha se szívecskét, se nyilat nem látunk, amikor kettéválik az út, akkor se kell megijednünk. Ilyenkor az ösvények kis kitérővel összefutnak. A különbség annyi lehet, hogy valamivel hosszabb, simább vagy rövidebb, de kacskaringósabb, nehezebb volt a szakasz.
Ne felejtsünk el lyukasztani. Regisztráláskor minden induló kap egy kis térképet, melynek az egyik oldalán megtalálható a 17 lehetséges út leírása azok mentén a pontok mentén, amelyeket érinteni kell, a másik oldalán pedig az állomáspontok. Ezeket kell kilyukasztani az állomásokon az arra elhelyezett eszközökkel, hogy a célnál bizonyítani tudjuk, végigjártuk a választott távot.
Persze előbb-utóbb elhangzik: minek jöttem én ide egyáltalán? Kellett ez nekem? Inkább maradtam volna otthon! Aki 35 kilométernél hosszabb távot választ, az számíthat rá, hogy előbb-utóbb holtpontra jut. Ilyenkor minden felkészülés ellenére úgy érezheti, mindene egyszerre kezd el sajogni. Fáj a feje, szédülés kerülgeti, és egy lépéssel sem tud többet megtenni. Maradjunk higgadtak. Pár perc pihenés, egy kis falatozás, felfrissülés után túl leszünk rajta, és a holtpontokon átlendülve, új erőre kapva célba érhetünk. Megéri kitartónak lenni, különben egy évet kell várnunk arra, hogy bizonyítsunk magunknak.
És hogy mégis miért a sok vízhólyag, izomláz, ínhúzódás? Mert erőt ad. Sokan nem is tudják mi mindenre képesek, ha nagy a nyomás. Olyan élménnyel gazdagodhatunk egy-egy kiadósabb túra alkalmával, amiből aztán egész évben meríthetünk az akadályok leküzdéséhez. Vigyázat: függőséget is okozhat, az ember mindig többet és többet akar belőle. A maratonozók száma évről évre nő. Elfelejtik, milyen nehézségeken mentek át, utólag már csak arra emlékeznek, hogy nehéz volt, de túl vannak rajta, megcsinálták, és alig várják a következő alkalmat. Vagy egyszerűen csak azért mennek, mert szép a táj, friss a levegő, kellemes a hangulat és túrázni jó. Aki nem hiszi, járjon utána!