Mottó:
„Az ételt megenni kell, nem szeretni; egymást kell szeretni, nem megenni!”
(Korondi tányérmotívum)

A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete (VMPE) és az Ürményházi Ifjúsági Klub Hagyományápoló Körének szervezésében tartották meg Ürményházán hetedik alkalommal a Bárka ökumenikus evangelizációs szavalóversenyt a helyi művelődési élet hányattatott sorsú székházában. Az alsós korcsoportban tizenhárman, a fölsősökében heten, a középiskolásokéban pedig csupán hárman mérték össze tudásukat. A fiatalok a kizárólag magyar szerzők vallásos, hithez kötődő, három percnél nem hosszabb alkotásait tolmácsolva továbbéltették az immáron tizenkét évre visszatekintő hagyományt.

A rendezvény a megszokott időpontban csupán kétévente igényel csöppnyi megkülönböztetett figyelmet, az idén szórványmagyarságunk bánsági pusztaságában mégis akadt más hasonló jellegű esemény is, melyet ugyanarra a napra hirdettek meg. Mintha nem fakadna enélkül is elég baj elöljáróink ideológiai meghasonlottságából, a közönség közömbösségéből! A fellépők jutalma a taps, s ha nincs, aki tapsoljon, az igyekezet öröme megfakul. Így is elég szerencsétlen megoldásként hat a versengés fogalmának ki nem iktatása ezen alkotói találkozásokból. Viszont — tisztelet a kivételnek — a megnyirbált pedagógusi önbizalomnak bizony szüksége van rangsoroltatott elismerésekre is.

Az ünnepi ünneprontás további fokozása helyett hadd mondjuk el inkább, hogy az összejövetel nemcsak az anyanyelvápolói és irodalmi értékmentést szolgálja, hanem a különböző vidékekről érkező, hasonló korú fiatalok és szakmabeliek találkozására, ismerkedésre is alkalmat ad. A Dél-Bánság népességében igencsak fogyatkozó falva tud így is hírt adni magáról a világnak. Hogy létezik, hogy még vannak olyan eseményei, amelyek kapaszkodót kínálnak a megmaradáshoz. Ezek a Bárka egyik megálmodójának és főszervezőjének, Dulka Andor tanár úrnak a gondolatai. A sorok között kiolvasható reménykedéssel, hogy az embert az embertől elválasztó szakadékok hittel és párbeszéddel még mindig áthidalhatóak. Mert fát ültetni, tiszta szándékkal szólásra emelkedni csak a hittel felvértezett ember képes.

Az idei ürményházi hitbárkára összesen huszonhárom helybéli, nagykikindai, nagybecskereki, muzslyai, magyarkanizsai, adorjáni, szeged-kiskundorozsmai és hódmezővásárhely-szentesi résztvevő érkezett tizenkét szülő, hitoktató, tanító és/vagy kultúrmunkás önkéntes felkészítésében. A szervezés körüli teendőket a Dulka Andor—Viola Lujza pedagógus házaspár koordinálta, a hopmesteri szerepkört Fehér Evelin diáklány, a produkciók értékelését pedig Tari István óbecsei közíró vállalta. A háromtagú bírálóbizottság fennmaradt két posztját mgr. Viola Lujza ürményházi magyartanárnő és Fekete Annamária óverbászi református lelkésznő töltötte be. Vendégként jelen volt Nagy Margit, a VMPE elnök asszonya, valamint dr. Zakar Péter, a szegedi Gál Ferenc Főiskola Társadalomtudományi és Szociális Képzési Karának dékánja. A rendezvény háttértámogatását a budapesti Emberi Erőforrás Minisztériuma, valamint Lindmayer József tizenkét gyermekes családapa, a szegedi Délvidék Kutató Központ, Gizella nővér, továbbá a helyi Petőfi Sándor ME, a falu vadászegyesülete és persze, a pluszmunkától nem ódzkodó ürményi civilek vállalták.

Végül, de nem utolsósorban, szóljunk a fellépők legsikeresebbjeiről. Akik nemcsak költői gondolatokat, hanem élményt is hoztak. A legfiatalabbak közül a nagykikindai Budai Dániel és a nagybecskereki Lukács Áron osztoztak a harmadik díjon, második helyezett Gyömbér Brigitta szeged-kiskundorozsmai diáklány lett, első pedig Margit Melitta nagybecskereki tanuló. A fölsősök korcsoportjában az ürményházi leányok jeleskedtek. A harmadik díjat Nagy Ella, a másodikat pedig Daradity Teodóra érdemelte ki. A kitüntető első helyet Lukács Anna nagybecskereki versenyző érdemelte ki. A középiskolák versenyzőinek odaítélt két kitüntetés szerényebbikét a nagybecskereki Margit Márta kapta. Csoportjának első díját a hódmezővásárhelyi-szentesi Mucsi Sarolta Titanilla vehette át.

Ajándékról és emléklapról a szervezők minden részvevő és felkészítő számára gondoskodtak, valamint ízletes ebédről a falu vadászegyesületében.