A miniszterelnök mondta

A jelek szerint a legmagasabb állami körökig is eljutott annak a híre, hogy a mezőgazdaság egyik ágazatának helyzete sem olyan, hogy a termelők azt mondhatnák, hogy — ha nincsenek is megelegédve — legalább tűrhetően érzik magukat. Ez különösen azokra igaz, akik néhány hold földből, 5-6 tehénből, 10-15 hízóból szeretnék eltartani a kisebb-nagyobb családjukat. Pedig nem is olyan régen ez még egyáltalán nem ment csodaszámba. A gazda a munka nehezét végezte, a többi közt az állattenyésztésben is jeleskedett, a háziasszony és a lánygyerekek pedig elkészítették a mindennapi harapnivalót, hogy a férfi családtagok bírják a hajtást hajnaltól éjszakáig.

Nem akarok mindent az idei rossz időjárás számlájára írni, de akárhogy forgatjuk is a tényeket, az igazi baj valóban akkor kezdődött, amikor az árvíz mindent elpusztított, ami az útjába került. Még a szelíd Vajdaságnak is volt olyan része, ahol az ár súlyos károkat okozott, és a tartomány bárhogy kérte is a kormányt, ide alig jutott némi segítség. Annak idején a kukoricával volt a legtöbb gond, mostanság pedig Szerbia málnatermelői futnak instanciától instanciáig, és azt kérik, hogy az egykor gazdag termésből némi kárpótlás nekik is jusson.

A mezőgazdaságból élő nép azt a konzekvenciát vonta le, hogy a paraszt sohasem élt rosszabbul, mint most. Mert kénytelen vagy a búzát, vagy a kukoricát utcára önteni, és ugyanezen gondolkodnak a tejtermelők és a málnások is.

A minap a miniszterelnökünk is megszólalt. Szerinte akár mellette, akár ellene szólalnak meg a tudós közgazdászok, az őszre föltétlenül növelni kell a nyugdíjat — főként a legalacsonyabbat —, mert nem engedhető meg, hogy a lakosság szinte éhezzen.

Ilyesmiről már volt szó, amikor arról kezdtek beszélni, hogy a nyugdíjat és az állami vállalatokban dolgozók fizetését nem szabad csökkenteni.

Aztán mégis megtörtént.

100 000 dinár egy tanácsért

Miroslav Stočić, az állami vasúttársaság nemrég kinevezett igazgatója különös módját találta ki annak, hogy a dolgozói kegyeibe férkőzzön. Nemigen érdekli, hogy cége azok közé a vállalatok közé tartozik, amelyeknél — mivel államiak — egyrészt a fizetés csökkentése, másrészt a munkaerő-felesleg miatt néhány száz ember elbocsátása szükségeltetik. Maga köré gyűjtötte az egykori szakszervezet jeles tagjait, s aki jó és hasznos tanácsokat ad neki az elbocsátásokkal és a fizetéscsökkentéssel kapcsolatban, annak 100 000 dinárt utal.

Eddig úgy hittem, hogy a közlekedési miniszter asszonyunk szigorúan betartja a kormány utasításait, de eddig egy szót sem szólt ehhez a manipulációhoz.

Annyit azonban hozzátett magyarázatként, hogy a minisztériuma nem dönthet emberek elbocsátásáról és a fizetés kiigazításáról.

Újjászervezték az Elíziumot

Erre a lépésre azért volt szükség, mert a vezetőségi tagok jó része betegeskedik, emiatt pedig képtelen elvégezni a munkáját. Erről a tagság egy kisebbfajta közgyűlésen döntött. Kucsmik Béla eddigi alelnök posztját Berkes Béla egyesületi titkár vette át, illetve csatlakozott hozzá Dragica Lučev, Miskolci József, Gyapjas Gizella, Ágoston József és Kristovác Irén.

Az ülés egyik határozata szerint Berkes Béla szükség szerint összehívhat kisebb-nagyobb értekezleteket, ha a helyzet ezt megkívánja. Arról is döntöttek, hogy a vezetőségi tagok nem indítanak egyéni akciót, még akkor sem, ha egyébként úgy érzik, erre szükség van.

Újdonság, hogy a jövőben szerb és magyar nyelvű meghívókat is küldenek a tagoknak.