Hidak, emberek, forradalom

Hidak, emberek, forradalom

Október 23-án, az 1956-os forradalom évfordulóján, a csókai Művelődési Ház előcsarnokában Nikowitz Oszkár, Magyarország rendkívüli és meghatalmazott nagykövete nyitotta meg a Hidak — Korok — Budapest elnevezésű vándorkiállítást.

A fotók a Budapest két partját összekötő hidakat mutatják be, és egyúttal  élményszerűen regélnek a magyar nemzet történelméről is. Az összeállítás — amelyet már több helyszínen láthattak az érdeklődők — mintegy két évszázadot jelenít meg, külön fejezetet szentelve 1848-49-nek, 1945-nek és 1956-nak.

Az ötletgazda, az Európai Utas Alapítvány által működtetett Közép-európai Kulturális Intézet szándéka az volt, hogy olyan város-, ország- és kultúrtörténetet jelenítsenek meg, amely a legjobb értelemben vett országimázs-erősítő és egyúttal vendégcsalogató is. A város, a folyó, a hidak és a történelem kapcsolata évek múlva is egyedi, különleges és figyelemre méltó.

A javarészt a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumának anyagaiból válogatott 80-100 képet tartalmazó 34 tabló (korabeli metszet, rajz, dokumentum és művészfotó) megértését Száraz M. György összekötő szövege segíti, amely nemcsak az adatok, hanem az adott korszak magyar és közép-európai vonatkozásaiban is eligazít.

— A vándorkiállítás tulajdonképpen nem a hidakról, hanem a magyar történelemről szól, megtekintése több történelemórával ér fel — mondta a megnyitón Nikowitz Oszkár nagykövet úr, aki a megbízatási ideje alatt először járt Csókán. Beszédében kitért arra is, hogy a hidak a civilizáció, az alkotás, a műszaki zsenialitás, a vállalkozás szimbólumai, amire Magyarország büszke lehet, majd azzal folytatta, hogy Budapest nemcsak a hídjaival szimbolizálja az egységet és az összetartozást, hanem azzal is, amit 1956-ban tett. Akkor ugyanis meglepően egységes volt az ország, és valami isteni csoda történt. Annak ellenére, hogy a forradalom elbukott, az első hatalmas sebet 1956 ütötte a kommunizmuson.

— Ma az a legnagyobb feladatunk, hogy élni tudjunk a kivívott szabadsággal. „Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet” — írta József Attila. Nagyon örülök, hogy ismét egységesek vagyunk, hogy a magyar kormány meghozta azt a törvényt, amelynek értelmében összetartozunk. Örülök, hogy az itteni magyarság él a jogával, kéri az állampolgárságot, s együtt lélegzik az ország. A kötelességünk otthon is, itt is ugyanaz: gondoskodjunk arról, hogy ezt az örökséget, melyet a hidak, az építés, az alkotás, a magyar egység, a magyar kultúra jelent, megóvjuk és továbbadjuk.

A rendezvényen Szabó Regina versmondó, a csókai Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesület Kék cinkék irodalmi csoportjának tagja Vajda János Csillagok című költeményét adta elő, amellyel Topolyán, a Tóth Ferenc Vers- és Prózamondó Szemlén, a saját korosztályában első helyezést ért el.

Az ünnepi esemény a ...ne legyen akárhogy! című irodalmi összeállítással fejeződött be, amely az 1956-os forradalom tiszteletére készült. Előadta Banka János színművész, akit ezúttal szülőhelyén köszönthetett a közönség.

Címkék: Hidak, emberek, forradalom

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A szív dolga
Sorsok, Emberek
  • Perisity Irma
  • 2016.12.26.
  • LXXI. évfolyam 51. szám
Példakép nélkül
Sorsok, Emberek
  • Perisity Irma
  • 2016.12.19.
  • LXXI. évfolyam 50. szám
Facebook

Támogatóink