A Szegedi Nemzeti Színház a Nobel-díjas amerikai író, John Ernst Steinbeck (1902-1968) amerikai regény-, novella- és színdarabíró Egerek és emberek című darabjával nyitotta az évadot a Kisszínházban. Steinbeck éppen ötven évvel ezelőtt, 1962-ben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat, valamint az idén van születésének a 110. évfordulója. Bizonyára sokan emlékeznek a húsz évvel ezelőtt, 1992-ben készült filmre is, amelyben a két főszerepet John Malkovich és Gary Sinise alakította.
A szegedi előadás kezdetén szinte üres színpad fogadja a nézőt, de a két felvonás alatt sem látunk sokkal többet: a farmok gazdasági épületeit idéző lyukas deszkafalat, emeletes vaságyakat, lavórt, néhány szalmabálát. Ez nem is baj, mert így még inkább érvényesül a színészi játék, sokkal jobban odafigyelünk a gesztusokra, a mimikára, a hanghordozásra. Balikó Tamás rendező, aki egyben a díszlet- és a jelmeztervező is, bízik a ma is aktuális szöveg erejében, és egyszerűen játszani hagyja a szereplőket. Mert a téma manapság is fájdalmasan időszerű, gazdasági válság, munkanélküliség, és természetesen a barátság, amire már a történet korában is sokan rácsodálkoznak. „Ritka eset, hogy két ember együtt vándoroljon. Tudod, milyenek a munkások: jönnek, megkapják az ágyukat, dolgoznak egy hónapig, aztán elmennek egyedül. Sose láttam, hogy valaki törődött volna a másikkal. Nem is tudom, miért. Talán ezen a rongyos világon mindenki fél a másiktól.” (Steinbeck: Egerek és emberek)
A drámai cselekményt a nagy gazdasági világválság idején az amerikai dél ültetvényeit járó, egyik napról a másikra élő béresek, napszámosok, intézők köznapi vágyai irányítják, bonyolítják. Két vándormunkás tragikus sorsa tárul elénk. George, a fürge észjárású fiatalember és társa, Lennie, a lomha, szellemileg visszamaradott óriás közös álma egy saját tanya, ahol önállóan gazdálkodhatnak, állatokat, közöttük a Lennie által hőn vágyott nyulakat is tarthatnak. Lennie-t azonban az együgyűsége folyton bajba sodorja, és George-nak igencsak észnél kell lennie, ha mindkettőjüket meg akarja óvni a következményektől.
Borovics Tamás kiválóan alakítja a szellemi fogyatékos, ám bivalyerős és szívós Lennie-t, aki iszonyatosan nagy szeretetéhsége és szerencsétlenkedése közben halálra simogatja az egeret, a kiskutyát, mert kedveli, ha prémeset, bársonyosat érintenek az ujjai, de hasonló sorsra jut a puha haját odakínáló szépasszony is. Rajongó, dacos és rémült, miközben a társa nélkül éhen halna, eltévedne, börtönbe vagy bolondokházába jutna. Pataki Ferenc George szerepében néha túl pörgős és zavaróan hangos, de kedvelhetően formálja meg a belső vívódásokkal teli férfit, aki kötődik ugyan a pártfogásába vett barátjához, de meg is szabadulna tőle, hogy önálló életet élhessen. Duzzog és elégedetlenkedik, aztán újra meg újra belekezd a saját gazdaságról szőtt ábrándjuk ecsetelésébe.
Danis Lídia a férfiközösség egyetlen nőtagjaként egy örömök után áhítozó, elvágyódó feleséget mutat, aki állítása szerint nem kacérkodni, csak beszélgetni akar, amit természetesen mindenki félreért. A többiek — a Főnök (Somló Gábor), Curley, a férj (Rédei Roland), Candy (Rácz Tibor), Slim (Kedvek Richárd), Carlson (Poroszlay Kristóf), Whit (Bánvölgyi Tamás) Crooks (Szívós László) — szintén hozzátesznek egy-egy kockát a sajátos világot bemutató élet-mozaikhoz. A jeleneteket egy balladaszerű dal, Lorne Greene kanadai színész-énekes Ringo című számának részletei kötik össze.
Érdekességként álljon itt, hogy 2003-ban Mississippi államban egy iskolabizottság kijelentette: az Egerek és emberekben tapasztalható istenkáromlás veszélyes hatással van a diákokra, és betiltotta az olvasását. Az amerikai könyvtári szövetség szerint Steinbeck egyike volt annak a tíz szerzőnek, akiket a legtöbb elmarasztaló véleménnyel illettek a konzervatívabb olvasók. Az Egerek és emberek színpadi változata egyébként Pulitzer-díjat kapott, de Steinbeck soha nem volt hajlandó megnézni, mert azt akarta, hogy a történet úgy maradjon meg benne, ahogyan az ő fejében élt.

Fotó: www.delmagyar.hu