Szemre szép, hangzásra kellemes, távlatokban gondolkodva mégis vékony jégre csúsztatott emlékünnepséggel nyitotta, majd zárta kapuit a XV. Herczeg Ferenc-napok Versecen, szeptember harmadik hétvégéjén. A további tudósítói magánvéleményt, illetve az abból eredő reakciókat elkerülendő, itt akár pontot is tehetnénk a tudósítás végére. Ellenben ez a gesztus már nemcsak a hírlapírói szakma rojtolódzó becsületét szálazná tovább, hanem a hajdani dzsentrivilág ünnepelt írófejedelmének újbóli homályba süllyesztését is felgyorsítaná. Pedig úgy tűnt, hogy a sok-sok évtizedes intolerancia, majd közömbösség után szülővárosában is méltó módon rehabilitálták végre azt az „elmagyarosodott”, sőt életének alkonyán még irodalmi Nobel-díjra is felterjesztett íróembert, kinek édesapja Versec város polgármestere is volt anno. Igaz, hogy mindmáig sem tér, sem utca, sem köz nem viseli Herczeg Ferenc (1863—1954) nevét e dél-bánsági kisvárosban, alakját nem foglalták márványba, de mindettől eltekintve, a többségiek részéről is elhangzik róla néhány gondolatnyi méltatás. A nyolcadiktól a tizennegyedik rendezvényig a műsort az 1860-ban készült városháza dísztermében tartották, amelynek freskós mennyezetén még látható a régi magyar világ címeres lenyomata. A községi elöljárók protokolláris főhajtása persze az idén sem maradt el. Csupán a rendezvény helyszíne és az „ünnepelt” biográfiája módosult egy kissé. Mert aki a szerb méltatók szavait is értette, az, sajnos, azt is hallhatta, hogy Herczegre tulajdonképpen nemcsak mint német származású magyar íróra, hanem végeredményben mint szlávra is lehet és szabad tekinteni! Körülnézve, sajtós kollégát hiába kerestem, így sajnos: verba volant!
Hogy a kellő médiatámogatáson kívül mi maradt még el az új alapokra helyezett Herczeg-napok kulturális felhozatalából a korábbi évekhez képest, azt valóban ünneprontás lenne felsorolni. Elvégre a rendezvény házigazdája, pontosabban a vezetőség szempontjából megújult Petőfi Sándor Művelődési Egyesület apraja és nagyja derekasan kivette részét a szervezésből. A műsort a ház irodalmi szakcsoportja állította össze Mészáros Brigitta (szólóének), Mirjana Anić és Mila Dobrosavljević (fuvolakettős), valamint Kentera Jelica és Kentera Goran zeneművészek közreműködésével. Az alkalmi dekorációk a hagyományápoló kézművesek munkája volt, a felszolgált borokat a nagyszeredi és temeskutasi pincészetéi, az ételeket pedig Kiss Nenád mesterszakács, az egyesület helytörténeti kutatóműhelyének vezetője készítette. Az ő nevéhez fűződik továbbá az újkor nyolc leghíresebb verseci születésű magyar, illetve magyar érzelmű személy arcképcsarnokának kidolgozása és közszemére tétele is, természetesen, Orgonás Józsi bácsi numizmatikus egyedi bankjegy- és pénzérme-gyűjteményén kívül.  
A sok-sok évvel korábban szocialista pártszékházzá lett Herczeg-ház falára 2006-ban helyezett magyar, német és szerb szöveggel emléktáblát a Szent Korona Szövetség. A kezdeményező olyan koszorúzási emlékhelyként képzelte el, amire az utókor is büszkén tekinthet. Voltaképpen tekinthetett is, a 2009. esztendővel bezárólag. Ugyanis a szüreti mulatság miatt a magyarországi Helvécia és a felvidéki Zétény testvérvárosok küldöttségének a koszorúit ezúttal is házon belül, az elmélyült gondolkodásában megörökített költőszobor előtt helyezte el.