Hogy miért ez a neve a Maxim táncosnőjének, az nem derül ki az előadásból, de ez nem is lényeges, hanem inkább az, hogy minden összekavarodik egy görbe éjszakának köszönhetően, melynek egyik főszereplője éppen ő maga, s az is biztos, hogy ő az egyetlen, aki élvezi ezt a katyvaszt. Az Osztrigás Mici című előadást a szabadkai Népszínházban mutatták be, rendezője László Sándor.

Georges Feydeau bohózatát 1899-ben mutatták be, az eredeti címe La Dame de chez Maxim (A hölgy a Maximból). Magyarra Béldi Izidor fordította. A Népszínház csapata egy vérbő vígjátékot tett az asztalra, a közönség hangosan kacagott, és könnyeit törölgette.

Nem kell ebbe a műfajba többet belegondolni, mint ami. László Sándor jó érzékkel rendezte meg a darabot, különösen tetszett, hogy a színpadon egyszerre több dolog is történt, nagyon kellett figyelni, hogy ne maradjunk le az apró poénokról.

Ötletes megoldás volt, hogy függönyökkel választották el egymástól a helyszíneket, hiszen így az átálláskor csak szét- vagy összehúzták őket, maguk a karakterek is „díszletmunkásokká” avanzsáltak, s ez remekül beleillett a képbe.

Kovács Attila felvételei

A történet Petypon doktor (Mezei Zoltán) másnapos reggelén indul, akihez barátja, Montgicourt doktor (Kovács Nemes Andor) érkezik, és rájönnek, hogy bizony a „mintaférj” hálójában ott ásítozik a táncosnő Micike (Fülöp Tímea), akinek esze ágában sincs hazarohanni. Persze érkezik a feleség, a különféle szenteket és egyebeket látó Gabriella (G. Erdélyi Hermina), s a kor egyik legjellegzetesebb karaktere, gazdagék lakája (Pálfi Ervin) is ott sürög-forog, próbálja megoldani gazdájának bormámorban elkövetett hibáját. Hogy még nagyobb legyen a félreértés, befut Petypon du Gréle tábornok (Balázs Áron), aki Micikéről azt hiszi, hogy unokaöccse felesége, így meghívja az unokahúga, Clémentine (Pámer Csilla) esküvőjére háziasszonynak. Bonyolódik és csavarodik már az a bizonyos fonál, igaz? És ez csak rosszabb lesz — azaz nekünk, nézőknek egyre jobb, hiszen itt-ott már akkor hangosan röhögünk, amikor egy-egy szereplő színre lép. Az Osztrigás Mici is a klasszikus bohózat elemeivel operál, nagyon pontos színészi játékot, illetve reakciókat, történéseket követel.

Párizs és a párizsi divat, a párizsi hölgyek renoméja akkoriban óriási volt vidéken, ezért Mici feltűnő és provokatív viselkedése senkinek sem tűnik fel, ráfogják a párizsiasságára, sőt, még utánozzák is. A Népszínház művészei kivétel nélkül nagyon jól megformálták a szerepeket: a friss és ropogós Fülöp Tímea szinte lubickolt Miciként, Pálfi Ervin Charlie Chaplin-i magasságokat ütött meg, Mezei Zoltán az idegbaj közelében toporgó férjet hozta kiválóan, Balázs Áron pedig a szerelmes, idősödő tábornokot, aki azért megpróbálja magát tartani, s nem leleplezni, hogy él-hal egy táncosnőért (vagy valaki más feleségéért?). Pámer Csilla (a tábornok unokahúga) is bájos, ahogyan lassan tanulgatja a párizsi modort Micikétől, és válik naivából egy dizőzzé (persze csak látszólag). Hasra esését nyílt színi taps fogadta. Ahogyan a részeg abbé (Ralbovszki Csaba) színre lépésénél is hangosan hahotázik a közönség. Az özvegy bárónők és a hercegnő (Pesitz Mónika, Vicei Natália, Sziráczky Katalin, Körmöci Petronella) varjakként csámcsognak, irigykednek a fiatal Micike bájain. Baráth Attila, az ifjú herceg is halálosan beleszeret Micibe, viszont a nő szíve Corignon hadnagyé (Hajdú Tamás), aki éppen házasodni kénytelen.

A dalszerzők Darvas Szilárd, Fényes Szabolcs, G. Dénes György, Polgár Tibor, Szenes Iván, a díszlet- és jelmeztervező Csík György, a zenei munkatárs Látó Richárd, a koreográfus Gyenes Ildikó, a dramaturg Brestyánszki B. Rozi, a súgó, ügyelő és rendezőasszisztens pedig Kulhanek Edina.

Az előadásnak nem lesz szüksége külön reklámra, hiszen ez az a bizonyos közönségbarát darab, amelyre már hónapokkal korábban eladják a jegyeket. Ez kell a népnek. Ennek lehet örülni, s egy picit sajnálkozhatunk is, hogy oké, de miért csak ez?