home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Hazavezérlő ujjlenyomatok
Roncsák Alexander
2019.01.23.
LXXIV. évf. 4. szám
Hazavezérlő ujjlenyomatok

„Kiléptem a Kertbe. Már sötétedett. A padlás két kis ablakán nagy fény szűrődött ki. Aki utoljára járt fenn, nem oltotta el a villanyt. Mik azok a fények, amelyek úgy marasztalnak, mint a hazavezérlő ujjlenyomatok?”

Ha F. F. most itt megjelenne mellettem, talán azt mondaná, hogy ő Nagyfényről indult, és a nagy fény akkor sem érdekli különösebben, ha odaátról, az égből jön, hiszen a bácskai tájban mezítláb mendegélő kisfiú „föntről, az égből épp olyan, / mintha egyhelyben állna.” Olvasom F. F.-ről: „A szülőföld vonzása áthatja egész költészetét. Illyés Gyula tanítását fogadta meg: akkor érzi magát otthon a világban, ha otthon lehet azon a földön, ahol született. Nemcsak a tájban, hanem a nyelvi örökségben, a kulturális hagyományokban is.” És ahonnan olvasom, ott az áll, hogy 1928-ban született (micsoda generáció!). Elhalálozásának dátuma nincs feltüntetve. Ki tudja, miért. Jubileumvadászoknak (is) mondom, az idén is megemlékezhetünk róla, hiszen 1989. július 31-én halt meg...

Négy évre rá megjelent az 500 milliárdos bankjegy (állítólag napjainkban 1500 dinárt is lehet kapni érte). Rajta Jovan Jovanović Zmaj (1833—1904) költő. Ez idő szerint az 5000-es a legnagyobb. Rajta Slobodan Jovanović (1869—1958) politikus, jogász, irodalmár, aki Londonban halt meg száműzetésben, és Szerbiában csak 2007-ben rehabilitálták, majd néhány évre rá exhumálták, és Belgrádban temették újra. A személytelen 100 eurósról barokk és rokokó stílusjegyek köszönnek vissza. Emlékszem, egyszer régen látogatóban voltam odakinn, és egy főként vajdaságiak lakta munkásbarakk falának tövében délvidéki stílusjegyek lengedeztek: otthonról hozott, egy marék búzából fakadó Életjelek. Nem kell ahhoz daktiloszkópusnak lenned, hogy tetten érd rajtuk az otthon hazavezérlő ujjlenyomatait.

Ha D. I. (1940—) most beállítana... „csinálni külföldből / portable haza / és menni külföld / mit munkaengedély / kofferban szalonna / két kiló kenyér / én nem látni új látóhatár / én menni külföld / talpalni csikorgó havon / élet nercbundákban jönni”

Marasztaló kulturális hagyományok? A színfalak tövében? Mert... jó-jó, itt még nem épülnek Patyomkin-falvak, csak -falak. Színfalak. Van, aki itt szeretné kivárni, hogy a forma megteljen tartalommal.

Marasztaló a fény, mely egy gyermek szemében megcsillan, amikor az első ujjlenyomatait megteszi, és mindaz, amit ilyenkor a szülők köréje építenek, hogy később legyen mibe kapaszkodnia.

Elindultam eloltani a villanyt. B. P. szerint „minden nyomorúságunk annak tudható be, hogy képtelenek vagyunk csendben, egymagunkban ücsörögni egy szobában”. Mosolyogtam. A létra minden fokán otthagytam az ujjlenyomataimat. Ahogyan a mesékben elszórják a kenyérmorzsát, hogy hazataláljanak.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..