A szabadkai tanítóképzőben - Szabó Attila fotója

Dinnyés József előadóművész, vagy ahogyan a legtöbben ismerik: daltulajdonos, 1948-ban született Szegeden, tehát az idén lesz hatvanéves. Én Oromhegyesen ismerkedtem meg vele, a Zitzer Clubban, az 1992-es tartalékoslázadás idején. Tíz évvel később ezért a támogatásáért megkapta Magyarkanizsa Pro Urbe-emlékplakettjét.
,,Költők között zenész, zenészek között költő vagyok' - vallja. ,,Népem egyharmada szülőföldjétől megfosztottan, más népek fennhatósága alatt él. Önmagam veszteném el, ha a világízlést képviselném, és elfutnék nemzeti hagyományaim elől.'
Életrajzából azt a momentumot emelném ki, hogy a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat egészen a nyolcvanas évek közepéig nem volt hajlandó lemezt készíteni vele. 1985-ös hanghordozójáról még akkor is letöröltette a cenzúra a címadó Határtalanul dalt. Ami mindössze csak egy sorból állt: ,,Határtalanul szeretném a hazámat”. Akkor már a saját költeményein kívül a Kárpát-medence valamennyi tájáról származó verseket is műsorába iktatta. És énekli őket ma is. Meghívásra, a Kárpát-medence minden szegletében. ,,A beszéd, a nyelv, a szó maradt az egyetlen fegyvere az elnyomottaknak” - üzeni a Dalaim könyve című kötetében, amely 1989-ben került a jó versek és szép dallamok kedvelőihez. A honlapján tallózva találtam rá az általa alapított Szabadiskolára, amely tulajdonképpen 500 év történelme versekben, dalokban elmondva. Az irodalom, a történelem és a zene egyesítésével próbálja az emberek figyelmét felhívni a közös kincsre.
Szintén a kilencvenes években hallottam Dinnyés Józseftől a Hosszú dalt is, amely - ha jól emlékszem - abból állt, hogy különböző magyar települések neveit sorolta, határoktól függetlenül. Ennek az emléknek a hatására, amikor leültünk beszélgetni, nem kérdéseket tettem fel neki, csupán egy-egy szót mondtam.
Oromhegyes
Az életem egyik legnagyobb élménye volt, amikor egy nemzet hátrányos helyzetű állampolgárai összefogtak, és én dalaimmal, fellépéseimmel mellettük lehettem. Nem tettem semmi különöset, de a dalokkal erőt adtam, tudtam, a dalok erőt adnak. A függetlenség és az egyén boldogsága a legfontosabb, ezt tanultam meg akkor.
December 5-e
Nekem ugyanolyan fájdalmas, mint azoknak, akikről szó volt. Nekem az volt a legfájdalmasabb, hogy akik kezdeményezték azt a bizonyos népszavazást, nem ,,homályosították fel” a magyar lakosságot, hogy tulajdonképpen miről van szó. Nem arról, hogy most íziben mindenkinek meg kell adni valamit, hanem, hogy a parlament egyáltalán beszélgessen arról, hogy a határon túli magyaroknak mi jár. De nem tájékoztatták a lakosságot arról sem, hogy a világ minden államának minden távolban élő állampolgára ma már kettős állampolgár. Így aztán az elbutított és állampolgári ismeretekben visszamaradt lakosság úgy szavazott, ahogyan. Az a sok vers, ami megszületett, Bogdán Jóskáéitól kezdve a felvidéki költeményekig, Kárpátaljától a tengeren túlról kapott versekig, akár egy önálló estre is elég lenne.
Nemzeti hagyományok
Elsősorban a régi típusú népballadákkal próbálom megmutatni a régi magyar gondolkodásmódot. A következő lépés a korabeli hangszerek megismerése, azon keresztül a dallamok megszólaltatása, de mindig történelmi háttérrel és szöveghűséggel.
Ünnepek
Nekem minden nap ünnep. Nemrégiben Vésztőre utaztam... egy egyszerű hétköznap volt. A református iskola hetedik-nyolcadik osztályosainak kellett rendhagyó történelemórát tartani, de felkértek arra is, hogy a reggeli áhítaton kántorként vegyek részt. Attól lett ünnep ez a reggeli áhítat, hogy mindannyian ott maradtunk történelemórát hallgatni a templomban. Lehetőleg minden nap legyen ünnep, ne csak nekem, másoknak is.
Szabadiskola
Nagy erővel készülök arra, hogy ősztől elindítsam a határon túli szabadiskolákat. Úgy tervezem, hogy tíz hónapon át négy-négy napra a Vajdaságba jövök, hogy felnőtteknek és diákoknak is bemutassam ötszáz év magyar történelmét.
Hiábavalóság
A hiábavalóságok ellen nem lehet küzdeni, és ez tehetetlen dühöt csihol bennem. Ezt még kiénekelni sem tudja magából az ember, mert ehhez nincsenek művészi eszközök.
Üzenet
Petőfi Sándor mondja: ,,Nagy idők. Beteljesült az Írás / Jóslatja: egy nyáj, egy akol. / Egy vallás van a földön: szabadság!” Az egy akol, egy nép hite, a szabadságban való hit, mert az viszi tovább a nemzeteket. A szabadság értelmezése már a 17. század óta világos, ne sértsük mások szabadságát. Ha még messzebbre megyünk, Jézus tanítása, hogy szeresd felebarátodat, mint tenmagadat, vagyis ne akarj másnak olyasmit, amit magadra nézve sem tartasz helyesnek, ez pedig már Mózestól való. Ha úgy tetszik, emberemlékezet óta beszélünk a szabadság különböző megfogalmazásairól, ez Petőfi üzenete és a feltámadás üzenete is.