Október elején tartották meg Békésen (Békés megye, Magyarország) a történelmi Békés—bánáti református egyházmegye III. találkozóját. A Békesség Istennel, emberrel és önmagunkkal alapigével létrehívott eseményre a békési, a temesi, a csongrádi, az aradi és a bánáti református egyházmegyékből érkeztek gyülekezeti csoportok. A bánsági színeket, vallási elöljáróik kíséretében Nagybecskerek, Magyarittabé, Hertelendyfalva és Torontálvásárhely küldöttsége képviselte.
| Mottó: „Csak az Isten, s a lelkünk van velünk. Nem maradt egyebünk.” (Reményik Sándor: Sápad az arany). |
Makó és Temesvár után az eseménynek a Békési református egyházközség temploma nyújtott befogadó helyszínt. A lelkészek bevonulását, továbbá a verssel és kórusművekkel elegy házigazdai köszöntőt követő nyitóáhitatot ft. Halász Béla, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház püspöke tartotta, gondolatait az Ézsaiás könyvéből vett igeszakaszra (Ézs 38, 1—5) építve. Folytatódott mindez az egyházmegyék kórusainak, zenekarainak, illetve hangszerszólistáinak bemutatkozásával, továbbá az egyházi régiók espereseinek beszámolóival.
A bánáti történéseket nt. Kiss Nándor nagybecskereki esperes vázolta fel. Dr. Hegyi Ádám történész-kutató a Békés—bánáti egyházmegye területén végzett legújabb kutatásainak eredményeiről referált, Dinnyés József előadóművész pedig kobozon és énekhangon adott elő reformáció korabeli dicséreteket Hitünk hősei címmel.
A Gyülekezeti Házban Birosné Béres Ildikó A teremtett világ szépsége elnevezésű képkiállítása szólította az érdeklődőket, időszerűségével méltón reprezentálva a Teremtés hetét. Az ebédre, továbbá az ismerkedésre fenntartott másfél-két órányi pihenőt elsőként egy zenés-verses összeállítás követte, Áldjon vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell név alatt. Reményik Sándor születésének 125. évfordulójára emlékezve újabb versek hangzottak el az erdélyi költőóriás gazdag opusából.
A határ menti találkozó mostani, egyébként harmadik felvonásának tiszteletére készült el továbbá az aranyszegélyes fehér vándorzászló is. Rajta a lélekben újraegyesített történelmi egyházmegye teljes elnevezésével, az 1701-ben legalizált pecsétlenyomatával, valamint a vezérmottóul választott ószövetségi igeszakasszal: „Mindeddig megsegített minket az Úr!” (1Sám 7,12). Ünnepi ráhangolódásként a Nemzeti ima akkordjai csendültek fel, majd az első két találkozó házigazdái zöld, illetve fehér pántlikával ékesítették fel a megáldott lobogót. Végül a Trianon-himnusz sorai zúgtak fel mintegy ezerkétszáz torokból. Az egyházmegyéknek a találkozó tiszteletére alakult kórusát Nagy Kornélia, a Szeged-Honvéd téri református egyházközség kántornője vezényelte.
A délutáni, úrvacsoraosztással egybekötött istentiszteleten ft. dr. Fekete Károly, a Tiszántúli református egyházkerület püspöke hirdette az Ígét. A hálaáldozatra való felhívás minutáiban hangzott el, hogy e találkozó bevételével a szervezők a magyarittabei gyülekezetet kívánják megsegíteni. Azt a közép-bánsági református közösséget, mely nemcsak a szórványra oly jellemző elöregedéssel és számbeli fogyatkozással néz szembe nap mint nap, de mindennek ellenére még a falu ez év nagypéntekén ellopott köztéri Kossuth-szobrát is újra szeretné állíttatni.
Zárszót és áldást ft. Csűry István, a Királyhágómelléki református egyházkerület püspöke mondott, elhangzott egy újabb Reményik-vers, majd az összevont kórus által előadott Ősi ír áldás után, illetve a lobogós kivonulás percei előtt végül a harmadik, immár piros színű pántlika is felkerült a vándorzászló árbócának hegyére. A teljes egység félreérthetetlen szimbólumaként.
A sorrendben negyedik határ menti református találkozó helyszíne Arad lesz, tervezett időpontja pedig 2016. október 1-je. Egybecsengően az Aradi Magyar Napok nyitányával. Ha a Gondviselésnek is így lészen akaratja.
