Budapest újfent kitűnő házigazdának bizonyult, hiszen a Papp László Sportarénában szinte mindennap telt ház, azaz 6200 néző előtt kiváló hangulatban folytak a 69. birkózó-világbajnokság küzdelmei, melyen összesen 114 ország 910 versenyzője szállt harcba a minél jobb helyezésért.
Az első hivatalos világbajnokságot 1950-ben Svédország fővárosában, Stockholmban tartották meg, de ekkor még csak a kötöttfogás szerepelt a kínálatban. A szabadfogás egy évvel később Helsinkiben került a műsorba, a nők pedig 1987-ben a norvégiai Lørenskogban léptek először szőnyegre. A magyar főváros hetedszer látta vendégül a világ legjobb birkózóit, a tizenöt éves Papp László Sportarénában pedig harmadszor küzdöttek a versenyzők az érmekért.
A világbajnokság a szabadfogással kezdődött, melyen a szerbiai és a magyarországi birkózók sem szereztek érmet. A házigazdák közül a legtovább az ukrán származású, de már magyar állampolgár Pavlo Olinyik jutott, aki a 97 kilogrammosok mezőnyében argentin és kanadai birkózót legyőzve jutott az elődöntőbe, ott azonban kikapott az amerikai Snydertől. A bronzmérkőzés sem sikerült a közönség biztatását élvező birkózónak, és a kubai származású, de olasz színekben versenyző Ruanótól elszenvedett vereség miatt Olinyiknek meg kellett elégednie az 5. hellyel. A 125 kg-os kategóriában indult Ligeti Dániel a nyolcaddöntőig jutott, de nála is nagyobb csalódás Hatos Gábor, Veréb István, Gulyás István és Molnár József szereplése. Ők már a selejtező után befejezték a versenyt. Az egyetlen szerbiai szabadfogású induló, Zaur Efendijev számára szintén az első mérkőzés volt a végállomás.
A nők versengésében született meg az első magyar érem, emellett még két 5. helyet is elértek a házigazdák. A legnagyobb örömöt Barka Emese (57 kg) szerezte a hazai szurkolóknak, aki francia, lengyel és dél-koreai versenyző testén keresztül került a legjobb négy közé, ott azonban kikapott a bolgár Dudovától. A bronzmeccsre összeszedte magát a magyar birkózó, és a román Zidacsevszka feletti diadallal megszerezte Magyarország első érmét a vb-n.
— Pontosan tudtam, mit kell csinálni a román ellen, gyorsan reagáltam a támadásaira. Igazából jobban örültem volna, ha fényesebb éremre tudtam volna cserélni ezt a bronzot. Van bennem egy kis hiányérzet a tegnapi vereség miatt. De azért félig tele van az a pohár, nem félig üres.
Nem állt messze az éremtől Németh Zsanett (76 kg) és Sastin Marianna (62 kg) sem. Németh az elődöntőben megsérült a török birkózó elleni küzdelemben, így nemcsak azt a meccset, hanem a bronzmérkőzést is elveszítette, Sastinnál pedig az ukrán Tkacs bizonyult jobbnak a 3. helyért megrendezett találkozón.
Davor Štefaneket ezúttal is az orosz Szurkov állította meg a döntőben (UWW / Tim Foley)
A szerbiai és a magyarországi birkózók is kötöttfogásban várták a legjobb eredményeket, és nem is kellett csalódniuk, hiszen a szerbiai és a magyarországi birkózók is három-három érmet nyertek ebben a fogásnemben. A legnagyobb siker Bácsi Péter nevéhez fűződik, aki a 82 kilósok mezőnyében világbajnoki címet szerzett. A Ferencváros birkózója a döntőig osztrák, fehérorosz, kazah és kirgiz versenyzőt győzött le, a fináléban pedig a török Kus ellen is jobbnak bizonyult.
— Magyar közönség előtt, ilyen hangulatban még sosem birkóztam. A taskenti vb is egy kellemes emlék az életemben, de ez semmihez sem hasonlítható, még egy olimpiához sem, mert ilyen közönség előtt hatalmas élvezet birkózni, és még a családom is itt volt velem. A szőnyegen nem az én dolgom, hogy a bírókat felülbíráljam, de nem minden ítéletet éreztem jogosnak. Csak az volt a fejemben, hogy meg kell fordítanom a mérkőzést.
Az 1988. évi olimpián aranyérmes Sike András, a magyar kötöttfogású válogatott szövetségi kapitánya elmondta, hogy döntőhöz méltó csatát láthattunk, ahol, ha nehezen is, de Bácsinak sikerült megszereznie a világbajnoki címet.
— Jogtalanul intették meg Petit, jól védekezett, nem volt szabálytalan, de ennek már semmi jelentősége. A nehéz elődöntő után volt ereje, hogy a döntőben is fordítson, hiszen egész évben keményen készült, és mindent megtett a győzelemért. Korpási Bálint döntője egy hajszálon múlott, Bácsi fináléja pedig egy hajszállal lett meg. A döntők már csak ilyenek.
Korpási Bálint a 72 kilogrammosok között a német Staebler elleni döntőben egy kissé bátortalanul és megilletődve birkózott, ezért minimális, 2:1-es vereséget szenvedett. Ugyanígy járt Lőrincz Tamás (77 kg) is, aki apait-anyait beleadott, de a világbajnoki döntőben nem bírt az orosz Csekirkinnel, és végül 3:1 arányban alulmaradt. Nagy csalódás a 87 kg-os kategóriában indult Lőrincz Viktor szereplése, hiszen a bírók most sem vették pártfogásukba, és a grúz Kobliasvili elleni bronzmeccsen a 3:3-as döntetlen ellenére a grúz győzött, mivel az utolsó pont, Lőrincz intése miatt, az övé lett. Többet vártak a szurkolók Kiss Balázstól (97 kg) és Lám Bálinttól (130 kg) is. Kisst a nyolcaddöntőben a juniorkorú bolgár Milov mindössze 21 másodperc alatt győzte le, Lám pedig ugyancsak a nyolc közé jutásért vívott párharcban kapott ki, ő a német Popptól. Kiss a vigaszágon eljutott ugyan a bronzmérkőzésig, ott azonban a 4:4-es döntetlen ellenére a szerbiai Mihail Kajalát hirdették ki győztesnek, mivel négypontos akciót is végrehajtott.
A szerbiai versenyzők három éremmel fejezték be a vb-t, ami megfelel az előzetes elvárásoknak. A legjobb helyezést a 2016. évi riói nyári olimpia bajnoka, Davor Štefanek mondhatja magáénak, miután a 67 kilósok között a döntőig menetelt. A harmincegy éves klasszis a horvát Janečićet, a tajvani Hungot, a dán Bjerrehuust és az örmény származású lengyelt, Szakahijant győzte le, a fináléban azonban nem bírt azzal a háromszoros Európa-bajnok, orosz Artem Szurkovval, akitől a tavalyi újvidéki Európa-bajnokság döntőjében is vereséget szenvedett. Érdekes adat, hogy Štefanek a döntőig harmincegy pontot csinált ellenfelein, ők viszont rajta egyet sem.
— Nagyon szépen csillog ez az ezüstérem. Világbajnokságon voltam már 1. és 3., de 2. még nem. Szurkov ma is jobb volt nálam, nem testhezálló számomra a stílusa. Senkire sem haragudhatok, megérdemelten győzött. A bírók úgy látták, hogy másodszorra is engem kellett meginteniük. Kaphattam volna én is egy esélyt, hogy a parterre-ben felül legyek, de a bírók így látták, én pedig elfogadom a döntésüket.
Nemes Viktor (pirosban) és az orosz Csekirkin csatája a bronzért
Közel járt az éremhez a zentai Frísz Krisztián is. A népes szurkolótábor által támogatott, harmincnégy éves birkózó a 60 kg-os mezőnyben finnt, litvánt és kubait vert, a moldáv Csobanu elleni elődöntőben azonban elég volt egy pillanatnyi megingás, és máris szertefoszlottak a döntős remények. A 3. helyért Frísz már nem birkózott olyan jól, ezért a kínai Walihan technikai tussal nyert. A 77 kg-ban indult, térdsérüléssel bajlódó Nemes Viktor egy jordániai és egy kubai birkózó után az orosz Csekirkinre futott rá, tőle egypontos vereséget szenvedett. Mivel az orosz bejutott a döntőbe, Nemes a vigaszágon folytathatta szereplését, és előbb két pörgetéssel meg egy emeléssel, hátrányból fordítva, 9:2-re verte a kirgiz Tugolbaevet, majd 5:1 arányban az azeri Murszalijevnél is jobbnak bizonyult. A bronzmeccsen Nemes a svéd Kessidist is legyőzte, és a dobogó harmadik fokára állhatott.
— Habár a formaidőzítés nem a legjobban sikerült, és kisebb sérülés is hátráltatott, természetesen örülök a bronzéremnek. A svéd ellen jobban bírtam szusszal, noha nagyon magas, és kellemetlen stílust képvisel. Az az orosz Csekirkin tudott ebben a súlycsoportban megverni, akit én egy emlékversenyen 4:1-re legyőztem. Ahhoz képest, hogy milyen volt a formám, jó eredmény a 3. hely. Összeszedtem magam a mai napra, mindent kiadtam magamból.
A másik szerbiai bronzot a grúz származású Mihail Kajala (97 kg) szerezte, miután simán verte a lengyel, az ukrán és a cseh versenyzőt, az elődöntőben azonban a bolgár Milov őt is legyőzte. A bronzmeccsen Kajala, mint már említettük, jobbnak bizonyult Kissnél, és karrierje legjobb eredményét jegyezhette.
Kötöttfogásban a legeredményesebb válogatottnak az orosz bizonyult, hiszen a tíz súlycsoportból hatban diadalmaskodott.
A jövő évi világbajnokságot Kazahsztánban rendezik meg.
