Heddát 2004-ben a szerelem „vitte el” Budapestre, melyet most már szintén az otthonának tart, de a szülővárosához még mindig nagyon kötődik. Azt mondja, bármikor szívesen hazaköltözne, és ott folytatná, ahol abbahagyta.

* Versénekléssel kezdted, most már jómagad is írsz verseket, novellákat, és a te verseidet is megzenésítik.

— A verséneklés 1996 óta az életem része. Mivel a költeményekben ott van minden, általuk válaszokat kapok, akkor is, ha bánat ér, és akkor is, ha örömben van részem. Hogy elkezdtem írni, az önterápia volt. Aztán ez kinőtte önmagát, és egyre több visszajelzés érkezik hozzám, hogy másoknak is valamiféle terápia, ha olvassák az írásaimat, legyenek azok versek, novellák vagy kisebb szösszenetek. A témáimat főként a saját életemből és környezetemből merítem.

* A most megjelent köteted címe Ősanya. Miért ezt az erős jelképnek is tekinthető címet választottad?

— Az Ősanya mint cím valóban erős. Valamiért így mentettem el, miközben írtam, és ez maradt. Egyik jóbarátom, Jónás Tamás költő ragasztotta rám ezt a „titulust”. Azt mondta: „Hedda, te egy ősanya vagy, aki akkor boldog, ha gondoskodhat.” Ez valóban így is van. Elmondanám, hogy a könyv borítóján lévő Anya című festményt az akkor hétéves Zsófi lányom készítette. A kötet a 2009 és 2016 eleje közötti időszakot öleli fel, igen személyes hangvételű szövegekkel, melyekhez a Hoppál Mihály Band zenéje járul hozzá egy CD-melléklettel. A zenekar vezetője, Misi, munkatársam több másik projektumban, ahol énekesnőként működök közre. Ebben azonban a másik székben ülök, itt szövegíró vagyok, mások énekelnek helyettem. Úgy érzem, a zenészeknek sikerült kiemelniük a verseimet a papírlapról.

* A könyv előszavát a vajdasági versmondó fiatalok körében is közkedvelt Szabó T. Anna írta. Kik azok a kortárs költők, akik hatással vannak rád?

— Mindenekelőtt Szabó T. Annát és Jónás Tamást emelném ki. Anna írásai nagyon közel állnak a lelkemhez, sokszor beszélgetünk, váltunk e-mailt különféle személyes jellegű kérdésekben is. Hogy elolvasta a szövegeimet, az hatalmas megtiszteltetés, de még nagyobb, hogy előszót is írt! Jónás Tamás a másik, akinek a verseivel teljesen azonosulni tudok. Hozzá is többéves barátság fűz, és ő volt az, aki átfésülte az Ősanya-verseket. Lackfi Jánost és Varró Danit a játékossága miatt szeretem, énekesként mindkettővel dolgoztam már együtt, ahogyan Jónással és Annával is van közös műsorunk. Csík Mónika gyermekverseit is kiemelném, vele is csodálatosan működik az igazi együttrezdülés a színpadon. Olvasok még Finy Petrát, Háy Jánost, Szentmártoni Jánost, de rengeteg jó kortárs költő akad még ebben a sorban, és biztosan vannak, akikről még nem hallottam, de meglepnek majd egy-egy írással.

Hoppál-Kovács Edit felvételei

* Olvastam, hogy többször is részt vettél a Jókai-díj pályázatán. Miért érdekelt ez a téma?

— A felhívás teljesen véletlenül talált rám 2014-ben. Egy pályázatokkal foglalkozó levelezőlistán jött velem szembe, és megtetszett a téma, Jókai Mór és Petőfi Sándor barátsága. Minden évben más a tematika, lehet hozzá kutatni, olvasni, személyesen tapasztalni. Már az első évben meghívtak a révkomáromi díjkiosztóra, ahogyan 2015-ben is, a Kiegyezés és a századforduló Jókai Mór írásaiban témára beküldött anyagomnak köszönhetően. Az első körben díszoklevelet, a másodikban pedig különdíjat érdemeltem ki. A 2016. évi téma állt eddig a legközelebb hozzám, A Jókai-emlékhelyek és kialakításuk történeti háttere. Ez igazi „megtapasztalós” történetnek ígérkezett. Rengeteget kutattam, sokat utaztam is, hogy felleljem ezeket a helyeket: Révkomárom mint szülőváros, Budapest mint lakhely, Pápa, a tanulmányok helyszíne, Tardona, a bujdosás hónapjainak otthona, Abbázia (Opatija), a pihenés városa és Balatonfüred mint a nyarak színhelye. Volt még néhány állomás, a többi közt egy kisbolygó, ahová csak képzeletben látogathattam el, és a Jókaimór nevet viseli. Egyik évben sem a díj megnyerése volt a célom, hanem maga a folyamat: a kutatás és az írás öröme. Ez egy kicsit olyan, mint a gyermekvárás édes terhe. Aztán a mű megszületik, és „szabad préda” lesz, mások olvassák, mások érintik. Ahogyan a gyermekünket is a világnak szüljük, az írásainkat is a világnak írjuk.

* Két gyermeket nevelsz, énekesnőként dolgozol. Manapság ez nem bizonytalan megélhetési forma?

— Ezt a kérdést főként a férfiak tették fel. Miután öt évvel ezelőtt egyedül maradtam a két gyerkőcömmel, és elkezdtem újra ismerkedni, sokszor megkaptam ezt a kérdést. Semmivel sem bizonytalanabb kereseti lehetőség, mint egy asztalosé, hiszen ha van megrendelés, van bevétel. A lényeg abban rejlik, hogy szeretem, és nagypapám szavaival élve: „ha valamit jól csinálsz, kis unokám, akkor azt meg is fizetik.” Ez nem azt jelenti, hogy nagy lábon élünk, de boldogan és tömény szeretetben. Rengeteg időm van a gyerekeimre, ezt a mai világban kevés egyedülálló édesanya mondhatja el magáról. A gyerekeim úgy élik meg, hogy anya elmegy, mert „játszik”, és valóban játszom. Ebben a játékban pedig igaz és őszinte társakra sikerült lelnem. A gyerekeim is a művészetek felé kacsintgatnak, Zsófi lányom (8) a festészet, Marci fiam (15) a zene felé. Mindketten a maguk módján nyúlnak a versekhez is, Zsófi ecsettel, Marci gitárral.

* Kiriana együttes, Aphonia, Sajtkukacz… Ez már a múlt? És mi a jelen?

— A fent említett három zenekar a múltam, és nélkülük nem volnék ma itt, ahol vagyok. Ezért köszönöm nekik, hogy egy ideig egymás életének részei lehettünk. A jelen: TáncReakció trió, melyben Hoppál Mihály (gitárok), Futó Ádám (beat-box) és jómagam kortárs költőkkel karöltve megzenésített verseket adunk elő, modern köntösben; illetve a HeddaJazz, melyben Lengyel Zoltánnal (zongora) és Hoppál Mihállyal (nagybőgő) Ella Fitzgerald dalait éneklem. Ezt a produkciót is nagyon szívesen elhoznám Vajdaságba, de akár Belgrádba is, hiszen 2017-ben Ella születésének 100. évfordulója lesz, és Ella Belgrádban is énekelt annak idején. Van egy teljesen friss csapatom, az Ellenanyag, melyben Fodor Miklós (fuvola) és Dévényi Zoltán (gitár) kíséretében Szentmártoni János verseire zenélünk egy kicsit elvontabban, mint az eddigiekben.

* A jazz újabb szerelem?

— A jazz mindig is vonzott, de csak másfél éve fogalmazódott meg bennem, hogy a nagy Ella dalait szeretném énekelni. Hatalmas kihívás ez számomra, hiszen a jazz királynőjének hangja szent és sérthetetlen, nem is utánozni akarom, hanem önmagam lelkére formázni a dalait. Megtisztelő, hogy ebben az álmomban két kiváló és tapasztalt zenész a társam. A jazzben érzem igazán azt, hogy teljesen felszabadultan, a hangommal játszva a testem egy hangszerré alakul. Mivel a vers-zene szövegközpontú, ott nem tudtam ennyire szabadon elengedni a lelkem a hangommal, de a jazzben ezt a csodát megélhetem.

* A közeljövőben mire készülsz? Milyen újabb fellépéseket, albumot, esetleg könyvet várhatunk tőled?

— Az éneklés továbbra sem kérdés, ezen a téren sok-sok fellépésre vágyom. Az Ősanya-szövegek is folytatódnak, a HMB zenekarnak igénye van rá. Woodoo címmel készülök írni egy családtörténeti kisregényt, mely részben személyes valóság, részben fiktív történet. Szeretném megjelentetni az eddig megírt három Jókai-díjas pályázatra elkészített anyagot egy tanulmánykötet formájában. Emellett az sem elképzelhetetlen, hogy a pályázatra is írok majd még, pusztán a kutatás öröméért.

Az alábbi képre kattintva olvassa el a szerző adatlapját is:
Tóth Lívia