home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Hamvadó cigarettavég
Tóth Tibor
2006.09.13.
LXI. évf. 37. szám
Hamvadó cigarettavég

A régi tárgyak közöttA dohány a mai emberiség által leggyakrabban használt pszichoaktív drog. Története az amerikai kontinensen kezdődött, az őslakos indiánok már javában szívták, amikor Kolumbusz megérkezett az Újvilágba. A felfedezők arról számoltak be, hogy az indiánok a dohány leveleit...

A régi tárgyak között

A dohány a mai emberiség által leggyakrabban használt pszichoaktív drog. Története az amerikai kontinensen kezdődött, az őslakos indiánok már javában szívták, amikor Kolumbusz megérkezett az Újvilágba. A felfedezők arról számoltak be, hogy az indiánok a dohány leveleit ,,összesodorják, meggyújtják, és megisszák a felszálló füstöt'. A hajósok közül sokan maguk is ,,megitták' ezt a füstöt, és később a szokást (jelentős mennyiségű dohánylevél kíséretében) magukkal vitték az óhazába, onnan pedig a tengerészek közvetítésével az egész világon elterjedt. A portugálok, amerre csak jártak, mindenütt ültettek a növényből, hogy sehol se legyenek szűkében a drognak. A ,,kezdő' dohányosok az indiánoktól értesültek arról, hogy aki egyszer elkezdi a dohányzást, az előbb-utóbb rabjává válik. A tengerészek azt is tudták, hogy nemcsak a füst beszívása, hanem a dohánylevelek elrágása, illetve a porrá őrölt levelek beszippantása is elmulasztja a kialakult vágyódást, továbbá az is hamar kiderült, hogy nincs még egy olyan növény a világon, amely oltaná a ,,dohányszomjat'.
Bácsgyulafalván a dohánytermesztés gazdag hagyományokra tekint vissza. A talaj minősége - amely a helyiek állítása szerint a kubaiéval vetekszik - tökéletesen megfelel e haszonnövény számára.
A bácsgyulafalvi Kovács István már ősidők óta dohánytermesztéssel foglalkozik. A szülei és a nagyszülei is dohányt termeltek, így volt kitől örökölni a dohány iránti szeretetet:
- Általában 4-5 holdon termesztettem dohányt, jelenleg azonban csak fél holdon gazdálkodom. Manapság nincs munkaerő, szétszéledtek a családok, régebben a dohánytermesztés családi vállalkozás volt. Örömömre szolgál, hogy a fiatalok törekednek a szakma fortélyainak elsajátítására, így talán nem fog kihalni ez az ágazat. Tapasztalataimat igyekszem átadni nekik, főleg a régi technológia elsajátításában tudok segíteni.
István elmondta, hogy a dohányt sokféleképpen lehet módosítani. Például a fekete dohányból lehet sárgát készíteni, a sárgából barnát, tehát a variálási lehetőségek kifogyhatatlanok. Sokan szívesebben vesznek drágább cigarettát, ami ugyanolyan minőségű, mint a legolcsóbb, azzal a különbséggel, hogy jobban van fermentálva, és nem köhög tőle annyira az ember.
A dohánytermesztés munkaigényes foglalatosság, maga a növény nem annyira kényes, csak érteni kell hozzá.
- A mai fiatalok azonnal kiszámolják, hogy egy kis területről mekkora jövedelemre lehet szert tenni. De a dohánytermesztést elsősorban szeretni kell. E nélkül hiába is csinálja, gyorsan belefárad, s abbahagyja az egészet - szögezi le István.
A dohányt magról vetik április végén, illetve május elején. A magja még a máknál is apróbb. Előzőleg meg kell nedvesíteni, mivel csak így lehet arányosan elszórni a fóliaágyakba. A legenda szerint Kolumbusz Kristóf az 1400-as években Amerikából a sétabotja végébe rejtve hozott át néhány szemet Spanyolországba, onnan aztán elindult hódító útjára. Amikor a növény eléri a 10-15 centiméteres magasságot, kézi fúró segítségével kiültetik a földbe. Két-három hét múlva már eléri a 45 centiméteres nagyságot. Az alján sárguló leveleket - az ún. aljdohányt - leszedik, felfűzik, s amikor megpuhul, vágó alá teszik. Vágás alkalmával az embernek nagyon kell vigyáznia az ujjára, ezer mozdulatba ,,kerül' egy doboz cigaretta. A vágás után kapott dohány -- az ún. nyári dohány -- nem való fogyasztásra, mivel még nagyon sok nikotint tartalmaz, így először megpörkölik, s csak utána látnak hozzá a cigaretta csavarásához. Száz-egynéhány évvel ezelőtt újságpapírba csavarták a dohányt, majd egy idő után ezt felváltotta a toalettpapír, később pedig a piacokon kapható egyszerű cigarettapapír.
- A szegényebb emberek bagót készítettek maguknak, amit rágtak, kimentek a földre, és ott gyűjtötték össze mindazt, amit a paraszt otthagyott. Édeskés íze volt ennek a bagónak, ne kérjenek belőle! -- mondja tréfásan István.
Nemcsak cigarettát készítettek a dohányból, hanem felhasználták még sok egyéb hasznos tevékenységre is. A növény szárát megfőzték, s birkanyírás után az így nyert folyadékkal festették barnára a gyapjút. Ugyanez kitűnő vegyszer is volt a burgonyának és más konyhakerti növényeknek a kártevők elleni permetezésére. A nagygazdafeleségek pedig összekeverték a mezei virágok levelét a dohány szárával és levelével, s máris kész volt az illatosító szer, amellyel aztán ,,elbódíthatták' a férfinépet.
Kovácsék nemcsak hogy termesztik a dohányt, hanem a falusi turizmus fellendítése érdekében dohánymúzeumot is létrehoztak, ahol megtekinthetők mindazok a tárgyak, amelyek e növénnyel, ennek termesztésével, feldolgozásával kapcsolatosak. Az ízlésesen berendezett múzeumban többek között százhúsz éves tuskó, ötvenéves balta, nyolcvanéves kalapács található, akárcsak százharminc évvel ezelőtt készített szivar is.
- Egy éve rendeztem be a dohánymúzeumot, s igen nagy a sikere, hiszen szinte minden héten egy autóbuszra való turista látogat el hozzám. A dohánymúzeumnak külön története van. Három évvel ezelőtt meghívták a helyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesületet a zentai Lőrinc-napokra. Mivel a falu lakosságának nagy része dohánytermesztéssel foglalkozik, én pedig nagytermelő voltam, felkerestek a művelődési egyesületből, s megkérdezték, tudnék-e valamit kiállítani a dohánytermesztéssel kapcsolatban. Ugyan, mi újat tudnék én mutatni a zentaiaknak és a csókaiaknak? Hiszen ők is nagy dohánytermesztők hírében állnak. Töprengésemnek a feleségem vetett véget: felküldött a padlásra, s ott megtaláltam azokat a tárgyakat, amelyeket még dédöregapáink hoztak ide Szajánból. Lehoztam és megtisztítottam őket, majd igencsak felemás érzésekkel elindultam a zentai kiállításra. A Tisza-parti városba érkezvén elrendeztem a tárgyaimat, majd elmentem sörözni, azzal a gondolattal, hogy amit hoztam, úgysem érdekel senkit sem. Ehelyett néhány perc múlva mit látok? Tolonganak az emberek a standom előtt, szájtátva csodálják a régi tárgyakat. Ekkor fogalmazódott meg bennem a dohánymúzeum létrehozásának a gondolata. Előtte azonban részt vettem több kiállításon Tápén, Szegeden és Mórahalmon - tudom meg Istvántól.
A dohánytermesztésnek van jövője Bácsgyulafalván, hiszen nemrégiben - a belgrádi kiállítás alkalmával - a ,,dohánymágnás', Philip Morris is felfigyelt a bácsgyulafalvi dohányból csavart szivar minőségére, s felvetette egy kisebb szivargyár létesítésének lehetőségét a nyugat-bácskai falucskában, amely egy kis gyógyírt jelenthetne a mindinkább elhatalmasodó munkanélküliségre.
István a már meglevő dohánymúzeum mellé kovácsműhelyt s egy mezőgazdasági eszközök kiállítására alkalmas helyiséget szeretne építeni, ahol a turisták megtekinthetnék a már kihalófélben levő munkaeszközöket.
- Meglátásom szerint a falusi turizmusnak csak akkor van jövője, ha nemcsak beszélünk róla, hanem teszünk is érte valamit - összegezett István, majd rágyújtott egy eredeti bácsgyulafalvi szivarra, amelynek vanília illatú füstje szabályos karikákat alkotva szökött ki a hangulatos múzeum résnyire nyitott ajtaján a messzi távolba. Ennél már csak a dohánymúzeum híre szállhat távolabbra...

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..