A rendezvényre a házigazdák a tornyosi Ady Endre Művelődési Egyesületet, Keviből a Bazsarózsa asszonykórust és a Jóbarátok tamburazenekart, Bogarasról a Búzavirág asszonykórust és citerazenekart, Felsőhegyről a Népdalbarátok Klubját hívták meg, valamint vendégül látják az adorjáni művelődési egyesület tagjait és a zentagunarasi Gyöngyvirág asszonykórust.

— A magyar népzenei találkozó célja, hogy megismerjük a többi csoport munkáját, és tanuljunk egymástól. Emellett szeretnénk, hogy a közönség lásson és halljon bennünket, minél többen tudjanak a létezésünkről és a tevékenységünkről — mondta Bilicki Anna, a Délibáb Magyar Művelődési Egyesület vezetője.

A Délibáb Magyar Művelődési Egyesület 1992-ben alakult meg, azóta számtalan sikeres fellépése volt. Szinte felsorolni sem lehet azokat az anyaországi városokat, ahol az eltelt több mint két évtized alatt bemutatkozott, kétszer vendégszerepelt a Felvidéken, és három alkalommal vett részt Bulgáriában a Balkán Folk Fesztiválon. Szintén húsz éve annak is, hogy rendszeresen jelen van Magyarországon — kezdetben Budapesten, később Debrecenben — a nemzetközi betlehemes találkozón. Azt említeni is felesleges, hogy a délibábosok éneke és hangszeres zenéje a község minden rendezvényén felcsendül.

Évről évre ott vannak a Durindón, három alkalommal meghívták őket az esemény gálaműsorára. Az egyesület számos elismeréssel büszkélkedhet: 2001-ben Oromhegyesen a Gazdag Ág vetélkedőn első díjas lett, Csorváson a lakodalmas vetélkedőkön kétszer második, egyszer pedig első helyezést ért el, a KÓTA minősítőn 2006-ban kiváló fokozatot, 2007-ben, 2008-ban és 2011-ben arany fokozatot szerzett, stb.

— Nagyon sok felkérésünk van, a legtöbbnek igyekszünk eleget tenni, de az anyagi helyezetünk nem engedi meg, hogy minden helyszínre eljussunk. A csoportnak jelenleg huszonhárom tagja van, heten citeráznak, az összeállításainkban a köcsögdudát és a furulyát is megszólaltatjuk. Nagyon összetartó társaság vagyunk, mindenben segítünk egymásnak, de hiányoznak a fiatalok. Nagyon szeretnénk, ha az ifjabb korosztályból is csatlakoznának hozzánk — mondta Bilicki Anna.  

— A zenei rész összeállításában a Bodor Anikó-féle hagyományt követjük, ő jelölte ki ugyanis számunkra az utat, hiszen amíg élt, személyesen is részt vett a csoport munkájában — vette át a szót Recskó Szabolcs művészeti vezető. — Habár mostanában már nemcsak az ő gyűjteményéből válogatunk, hanem egy kicsit tovább-barangolunk a nagykunsági, jászsági területekre. Ez nem véletlen, hiszen a Tisza mente Mária Terézia betelepítési hullámaiban nagyrészt onnan kapta a lakosságát. Annyira benne van a vérünkben ez a zene, pedig nem hiszem, hogy sokan tudnánk bizonyítani, hogy az ősünk jász vagy kun volt. A közeljövőben talán a Felvidék irányába is elkalandozunk, mert az őseink egy másik része onnan érkezett. Zenei értelemben sem a távolság, sem az idő nem lehet akadály, valamennyiünket összeköt, hogy a Kárpát-medencében élünk. A magyarság népzenéje egyébként is nagyon-nagyon gazdag, gondoljunk csak arra, egy-egy népdalra hány variációt ismerünk. Valóban szeretnénk a fiatalabbakat is bekapcsolni a munkánkba, de addig is tesszük a dolgunkat, mert a többi közt ezért vagyunk itt.

Matykó Teodóra a pályázatok írásával is foglalkozik:

— Mivel civil szervezet vagyunk, minden pénzszerzési lehetőséget megragadunk, vagyis nagyon sokat pályázunk. A legnagyobb támogatónk Zenta község önkormányzata, de a tartományban is vannak nyertes projektumaink. Ezekből a forrásokból általában felszerelést, viseletet vásárolunk. Az utazásaink költségét sokszor saját magunk fedezzük, főleg, ha valamelyik közeli településen várnak bennünket. Az előttünk álló népzenei találkozó szervezéséből a teljes tagság kiveszi a részét, mindenkinek megvan a maga feladata — fűzte hozzá az elhangzottakhoz Matykó Teodóra, majd valamennyien azzal búcsúztak, hogy mindenkit szeretettel várnak szeptember 19-én, szombaton, 18 órakor a zentai Művelődési Házban.