A helybeli gyerekeken kívül az idén is tömegesen érkeztek részvevők a szomszédos településekről, Magyarcsernyéről, Tordáról és Nagykikindáról.

A kézműves-foglalkozásokon összesen nyolcvanan vettek részt. A nemezelést Talpai Zsuzsanna, a gölöncsérezést Kormányos Erzsébet, a kosárfonást Gór Endre, a bőrözést Sándor Béla vezette. A helybeli tanítónők közül Talpai Ildikó a gyöngyfűzést, Berta Piroska a csuhézást tanította, Talpai Valéria pedig a rendre, az uzsonnák kiosztására, a gyerekek biztonságára és egészségére ügyelt. Szerencsére jelentősebb elsősegélynyújtásra nem került sor. Korom Tímeától, a helyi Torontál kézművescsoport vezetőjétől a tanulók a hímzés fortélyait sajátították el. Az ötödik nap végére hasznos, gyönyörű, és ami a legfontosabb, saját készítésű tárgyak sokasága született meg. A szülők és az érdeklődők az utolsó napon tekinthették meg a kiállított alkotásokat, a gyerekek pedig a tábor végén természetesen haza is vihették azokat.

A táborlakók a napot közös népdalénekléssel kezdték, amelyet Talpai Ildikó irányított. Megtanulták a Csóri kanász a dombon, Adott Isten szekeret és Hármat tojott a fekete kánya című dalokat. A délutáni foglalkozások után csapatjátékokra is sor került. Az öt vegyes korosztályú és különböző helységekből érkező fiatalokból álló társulat ügyességi játékokkal, tájházas kvízzel, kalapkészítéssel, himnuszgyártással próbált minél több pontot gyűjteni. A Ki mit tud? vetélkedő után kiderült, hogy a Tinkivinki nevű csoport nyert. A csapatkapitány Nyári Zsolt gimnazista volt, aki örömmel válaszolt a kérdéseimre.

— Harmadik alkalommal vagyok kisegítő, előtte pedig szinte minden évben itt voltam a táborban. A kisegítőnek hasonló feladata van, mint az oktatóknak: figyelni a gyerekekre, segíteni őket a foglalkozásokban. Mi, középsulis fiatalok, ezáltal támogatjuk a tábor működését. Igyekszem, hogy a gyerekek hasonlóan szép élményekkel, emlékekkel gazdagodjanak, mint én régen.

Nyári Zsolt, Bugyi Réka és Ács Emília

* Mesélnél a csapatjátékokról?

— Minden évben csapatokba osztják a gyerekeket, hogy összemérhessék az ügyességüket, tudásukat, kreativitásukat. Hozzám tizenhat gyerek került. A legnehezebb feladat — a csapathimnusz megírása és előadása — talán az első napon volt, mivel akkor még nem ismerjük annyira egymást, mindenki visszahúzódó egy kicsit, így nehezebb ilyenkor dolgozni a gyerekekkel. Kell egy kis idő, hogy összeszokjon a társaság. A második naptól már minden könnyedén megy. A legjobban a kalapkészítés sikerült, bár úgy gondolom, mindegyik csoport nagyon kreatív volt. A gyerekeknek egy óra alatt kellett elkészíteniük a fejfedőt különböző anyagokból, amelyeket otthonról hoztak — mi igyekeztünk természeteseket használni.

* Gratulálok az első helyhez. Volt-e a csapatnak taktikája?

— Nem hiszem, hogy bármelyik csapatnak is lett volna előre megírt taktikája. A versenyek alatt igyekeztem minél kevesebb feladatot átvállalni a gyerekektől. Az a fontos, hogy ők mutassák meg, ki miben jó, ki mit tud megcsinálni. Én csak felügyeltem rájuk, ösztönöztem őket a csapatmunkára, és arra törekedtem, hogy mindenki jól érezze magát. Remélem, ez sikerült is.

A táborban a többi csapatkapitánnyal, kisegítővel is elégedettek voltak a szervezők. Köszönet jár Lackó Mártának, Szili Melittának, Fazekas Viviennek, Nyári Evelinnek, Madarász Mariannának, Molnár Dánielnek, Fazekas Erikának, Ördög Lórántnak és Talpai Gábornak.

Néhány táborlakó is elmondta a benyomásait.

Ács Emília (Kisorosz):

— Első osztályos koromtól járok a táborba, most hetedikes vagyok. Az idén nagyon tetszett a kosárfonás. Nem könnyű a vesszőt hajlítani, fonni, de megéri, mert a végeredmény szép lesz. Gyöngyből karkötőt készítettem, a nevem betűit is belefűztem. Egy zsebkendőre madarat hímeztem. Amit itt készítek, azt mind megőrzöm, s ha jönnek hozzánk vendégek, megmutatom nekik. Azért is szeretem ezt a tábort, mert találkozhatok a régi tordai és csernyei barátokkal.

Tóth Norbert és Fazekas Edmund, Komarek Márió és Lackó Márta kisegítő (A szerző felvételei)

Tóth Norbert (Magyarcsernye)

— Szeptembertől hetedik osztályos leszek, és ez a hatodik év, hogy részt veszek a táborban. Most egy karkötőt készítek kék-fehér gyöngyökből. Délelőtt vesszőből edényalátétet fontam, tegnap pedig asztali díszt varrtam ki. Kedden csuhéból boszorkányt csináltam. A Potato nevű csapatba tartozom. Jövőre is tervezek jönni. Minden nyáron több táborba is eljutok, az idén voltam már a muzslyai logikai táborban, és menni fogok még a Balatonra egy tánctáborba. Nem sokat vagyok otthon a szünidőben, de nem sajnálom, hiszen a nyár a táborokról, nyaralásról szól.

Fazekas Edmund (Torontálvásárhely):

— Amikor a kisoroszi tábor van, jövök a rokonokhoz — így megy ez már hat éve. Minden foglalkozást szeretek, főleg, mert hasznos dolgokat alkotunk. Most fehér-fekete gyöngyökből készítek egy karkötőt, mert a kedvenc focicsapatom a Partizan.

Bugyi Réka (Magyarcsernye):

— Tavaly voltam először a táborban, s nagyon megtetszett. Harmadik osztályos vagyok. Az idén a nemezelés és a gölöncsérezés tetszett a legjobban. Gyapjúból poháralátétet gyúrtunk, agyagból pedig egy pöttyös bögrét formáztam, melyet Erzsike néni ki is égetett. Most egy díszpapucsot hímezek.

Komarek Márió (Nagykikinda):

— Először vagyok itt. Anyukám látta meg a felhívást egy plakátot, megemlítette, és nekem kedvem lett hozzá, sőt, a hatéves kisöcsém, Máté is velem tartott. Én harmadikos vagyok, és mindegyik foglalkozás tetszik. A Kis ördögök nevű csapatba tartozom, jók a játékok is.

Talpai Sándor főszervező köszönetet mondott mindenkinek, aki bármilyen módon segítette a tábor zökkenőmentes működését. Háláját fejezte ki a támogatóknak (Nagykikinda önkormányzatának, a Magyar Nemzeti Tanácsnak, a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi — Nemzeti Közösségi Titkárságnak) és a helybeli adományozóknak is (Nyári Gézának, Talpai Bélának és Piroskának, Máté Verának és Antalnak, Csíkos Józsefnek és Zsófiának, Szemerédi Csongornak és családjának, Csúszó Ottónak és Tamarának). Örömére szolgál — mondta —, hogy minden év júliusának végén gyerekzsivajjal telik meg a tájház udvara, s reményét fejezte ki, hogy ez jövőre is így lesz, amikor a rendezvény nagykorúvá válik.