Sajtókategóriában a kétszeres Kamera Hungária díjas Al Ghaoui Hesna szerkesztő, riporter, a Magyar Televízió munkatársa kapta meg az idei Prima Primissima Díjat. A szíriai-magyar származású fiatal hölgyet elsősorban a közel-keleti konfliktus zónákban forgatott anyagai tették ismertté, Háborúk földjén címmel könyvet írt, Egy frontkóros naplója elnevezéssel pedig videoblogot készít. Hesna - a keresztneve egyébként szépséget jelent - képzőművésznek, később novellistának készült, de az ELTE jogi karán, majd Budapesten és Tunéziában arab szakon szerzett diplomát. Arabul, angolul és franciául beszél. Az elmúlt években több mint húsz országból tudósított, de azt mondja, Dél-Amerikába szeretne eljutni, és a Távol-Keleten is rengeteg még a felfedeznivaló.
" Melyik volt az első háborús övezet, ahol jártál, és milyen indíttatásból kerültél oda, miért vállaltad el a feladatot?
- Az első válságövezet, ahol forgattam, Darfúr volt. Akkoriban figyelt fel a világ az ott zajló fegyveres konfliktusra, viszont szinte lehetetlen volt újságíróként bejutni a szudáni tartományba. Úgyhogy, amikor jött a lehetőség, hogy a Nemzetközi Vöröskereszttel elmehetek, gondolkodás nélkül igent mondtam. Azt hiszem, külpolitikai újságíróként teljesen érthető, hogy ott szeretnék lenni, ahol az események zajlanak, hogy ne csak a hírekből lássam mindazt, amivel magam is foglalkozom. Persze, jobban át kell gondolni, milyen kockázatot vállal az ember, de igazán mérlegelni úgyis csak a helyszínen lehet. Több ezer kilométerről nem tudjuk megítélni, hogy egy-egy konfliktus mennyire veszélyes, mennyire lehet ott dolgozni, mozogni, forgatni. Én egyébként nem tartom magam haditudósítónak, de vannak olyan újságírók, akik kizárólag háborúból háborúba járnak, hónapokat töltenek egy-egy fronton. Szerintem Magyarországon nincs akkora felület vagy igény arra, hogy valaki ezt megtehesse, ráadásul ez egy rendkívül költséges műfaj.
" A fotókon gyakran látunk katonás öltözékben, golyóálló mellényben, sisakban. Nőies vagy inkább fiús típusnak tartod magad?
- Furcsa, mert a magánéletben nőies nőnek tartom magam. Természetre és külsőre is, például szinte kizárólag szoknyát és magas sarkú cipőt hordok. De ha terepen vagyok, muszáj váltani, minden értelemben. Különben képtelenség lenne végigcsinálni egy-egy forgatást. Ilyenkor el kell viselni akár azt is, hogy egy-két hétig nem tudunk ágyban aludni vagy fürdeni. Vicces volt, hogy a Prima Primissima-gála után több nézői visszajelzést kaptam, hogy furcsa volt engem estélyiben látni. Való igaz, sokat hezitáltam, hogy mit vegyek fel, ami jellemző rám, illik az alkalomhoz, végül Tóth Bori tervező talált ki egy csodálatos, de rafinált ruhát.
" Újságíróként hogyan tudsz hidegvérű maradni és visszaszorítani az érzelmeidet?
- Néha nehéz, de enélkül nincs értelme ezt a munkát csinálni, ez a hitelesség kulcsa. Az az igazság, hogy sokszor nincs is lehetőség a maguk valójában, borzalmában megélni az eseményeket, annyira koncentrálni kell arra, hogy kellő időre minden meglegyen képben és hangban. Sokszor csak a szállásra visszaérve vagy otthon csapódnak le azok az érzések, amelyekkel a terepen nincs időnk, és nem is szabad foglalkozni. Egy-egy nap végén a szinte állandó operatőr kollégámmal, Rácz Lacival átbeszéljük a dolgokat, ez segít feldolgozni az élményeket. Ha lelkileg mégis túlságosan bevonódok egy-egy helyzetbe, nagy levegőt veszek, és megpróbálok fejben egy lépést tenni hátra, hogy távolabbról lássam az egészet.
" Ilyen munka mellett nehéz-e párkapcsolatot kialakítanod?
- Éveken át nem volt hosszabb kapcsolatom, és azt éreztem, sok férfi megijed egy olyan nőtől, aki háborúkba jár. Az ismerkedést sokszor az is nehezíti, ha egy nő képernyőn van és határozott véleménye van dolgokról. De szerencsére megtaláltam azt a társat, aki képes tolerálni, hogy időnként eltűnök egy-két hétre vagy akár egy hónapra, és csak a tévében láthat. Nem mondom, hogy mindig könnyű neki, fel is nézek rá ezért, hiszen - bevallom - fordított helyzetben én talán nem lennék képes elviselni.
" A háborún kívül milyen témák érdekelnek?
- Engem nem maga a háború érdekel. Egyszerűen arról van szó, hogy az a térség, amelyikkel én foglalkozom, sajnos, konfliktusokkal terhelt. Szomorú és öncélú lenne, ha maga a háború érdekelne, nem pedig az események és azok mozgatórugói. Elképesztő érzés, amikor ott alakul a történelem az ember szeme előtt. De sok más téma is foglalkoztat, főleg a különböző társadalmi kérdések, folyamatok, például Hollandiában és Angliában is forgattam a bevándorlás hatásairól és a toleranciáról.
" A képzőművészet és az irodalom, a novellaírás teljesen háttérbe szorult az életedben?
- Sajnos sokkal kevesebb idő jut rájuk, de néha ráveszem magam, hogy előpakoljam az olajfestékeimet, és csatatérré változtassam a nappalit. De nehéz úgy festeni, hogy csak esténként jut idő nekiülni. Régebben, középiskolás koromban képes voltam napokat görnyedni egy-egy kép fölött, teljesen elveszni benne. Így vagyok a novellaírással is, néha megihlet egy-egy jelenet az utcán, és muszáj nekiülnöm és írni. De többnyire csak arra jut idő, hogy lejegyzeteljem az ötleteket, és talán egyszer majd megírom ezeket a történeteket is.
" Hogyan fogadtad a Prima Primissima díjat?
- Ez egy rendkívüli dolog, nehéz leírni az érzést, ami átfutott rajtam, amikor kimondták a nevem. Önmagában is megtisztelő, hogy jelöltek, és hogy beválogattak a prímák közé. Az, hogy meg is nyertem, egy jelzés, hogy ha néha akadályok gördülnek is elém, folytatnom kell azt, amit csinálok, mert mások is fontosnak tartják. De azzal is tisztában vagyok, hogy mindezt nem érhettem volna el egyedül. Ehhez kellett a családom, mely mindig mögöttem állt, és a kollégáim, akik a helyszínen és itthonról segítették a munkámat.
" Ha nem titok, mire költöd a díjjal járó szép pénzjutalmat?
- Még nem döntöttem el, mert sok az ötlet, ugyanakkor ezt jól át kell gondolni. Nagyon szeretném valami kreatív dologba fektetni, ami segít szakmailag is tovább építkezni.
" Kikapcsolódsz-e az ünnepek alatt?
- A karácsonyt mindig a családommal, a szülői házban töltöm, így volt ez az idén is. Újévre pedig egy nagy mulatságot tervezek. Ilyenkor ki kell engedni a fáradt gőzt.
" Teszel-e újévi fogadalmat?
- Mindig. Csakhogy legtöbbször olyan dolgokat szeretnék megvalósítani - például a sportolást -, amelyhez rendszer kellene az életemben. Márpedig a munkám mellett ez szinte lehetetlen. De ezt nem panaszképpen mondom, hiszen épp a sok váratlan utazás miatt is izgalmas ez a szakma.