Gyógyszertárból művelődési központ

Gyógyszertárból művelődési központ

Megnyílt a titeli magyarság új közösségi háza — A dél-bácskai Titeltől alig néhány kilométerre torkollik a Tisza a Dunába, a városkával szemben pedig a Béga folyik a Tiszába. A három folyó közelsége, a titeli dombvidék hullámzása felejthetetlen élményt nyújt a látogatóknak.

A település temetőjében található gróf Leiningen-Westerburg Ármin obeliszkje. Az aradi vértanú, gróf Leiningen-Westerburg Károly fia itt dolgozott miniszteri biztosként a Tisza—Duna belvízszabályozó társulatnál.

Minket ezúttal nem a turisztikai látnivalók vonzottak erre a vidékre, hanem az a hír, hogy október 1-jén Titelen megnyílt a Magyar Művelődési Központ, két héttel előbb pedig harminc személy részére elkezdődött a magyar nyelv oktatása. Titelen ugyanis a hatezer lakosból mintegy tíz százalék vallja magát magyarnak, de az anyanyelvüket jóval kevesebben, alig 100-150-en beszélik. Ennek oka nemcsak a vegyes házasságokban keresendő, hanem abban is, hogy a magyar nyelvű oktatás még a hetvenes években megszűnt.

Az egykori gyógyszertár felújított épületén lévő tábla három nyelven (magyar, szerb, angol) adja tudtára az arra járóknak, hogy megváltozott az objektum rendeltetése, itt ezentúl a helyi magyarság „jobbulására” keresnek orvosságot.


Latinkić Magda és Ördög Lajos (Szabó Attila felvételei)

A muzslyai származású Latinkić Magda 1987 óta él Titelen. Az idei év tavaszán vállalta el a VMSZ helyi szervezetének, majd az alakuló művelődési központnak az elnöki tisztségét. Tőle tudtuk meg azt is, hogy a négy évvel ezelőtti választásokon a VMSZ harminc szavazatot kapott, legutóbb viszont majdnem kétszázat. Jelenleg a sajkáslakiakkal — ahol szintén úgy látszik, feléled a maroknyi magyarság — terveznek községi szervezetet alakítani.

— Ezt az épületet hét egyesület szerette volna megszerezni, de végül a miénk lett, amiért nagy köszönet illeti Dragan Božić polgármestert — kezdett a történetük mesélésébe Magda, miközben beléptünk az ízlésesen berendezett, tetszetős előtérbe. Szinte el sem akartuk hinni, hogy szeptember 1-jén, amikor a kulcsokat elkapták, milyen áldatlan állapot fogadta a kis csapatot. Később, az akkor készült fotók nézegetése közben még inkább megerősödött bennünk az érzés, hogy néhány hét alatt csodát tettek.


Frank Katica és Frank Sándor

— Egész nap, sőt, éjszakába nyúlóan dolgoztunk, mire mindent elvégeztünk. Kezdetben több mint húszan voltunk, de az önkéntesek száma lassan csökkent, míg az a hat-hét ember maradt, akik végig kitartottak. Közéjük tartozik a most is jelen lévő Frank Sándor és Frank Katica, valamint Papp Tibor, Dudás Róbert és Ördög Lajos. Azt a termet, ahol az oktatás folyik, szeptember közepéig sikerült rendbe hoznunk, és elkezdődtek a magyarórák, a többivel pedig az október 1-jei megnyitóra készültünk el. Az új közösségi ház felkeltette a település lakosságának érdeklődését, de egyelőre csak kedden és csütörtökön délután tudjuk nyitva tartani, amikor a tanítás is folyik. Az anyanyelvápoláson kívül a hagyományőrző tevékenységet is szeretnénk elkezdeni, számos ötletünk van, melyek megvalósításához az anyagi támogatás még hiányzik — mondta Magda, és azt is hozzáfűzte, hogy sok ígéretet kaptak, de eddig még a felújítás során elhasznált nyersanyagot sem sikerült kifizetniük.

Időközben megérkezett Ördög Lajos, az egyesület és a VMSZ helyi szervezetének alelnöke, a községi képviselő-testület tagja, aki már a kilencvenes évek óta igyekszik részt venni a titeli magyarság életének szervezésében.

— 2002-ben volt egy nagy fellendülés, amikor megalapítottuk a VMSZ helyi szervezetét és a Tiszavirág Művelődési Egyesületet. Az emberek érdekesnek találták, sokan összejöttek, a média is nagy hírverést csapott. Volt épületünk, sorra alakultak a csoportok, hatvan gyermek járt magyarórára, és még azt is sikerült elérnünk, hogy az általános iskolában hivatalosan megnyílt egy összevont tagozatú magyar osztály. Aztán jött egy hatalmas hullámvölgy, és lassan minden megszűnt. Ezt a kezdeményezést próbáltuk meg az idén feléleszteni, és úgy tűnik, sikerült is. Örülök, hogy ez lett a székházunk, mivel az édesanyám patikus volt, én pedig sokat játszottam ebben az épületben, szinte itt nőttem fel. A terveink szerint a központ keretében működik majd a Tiszavirág Művelődési Egyesület is — mondta Lajos, majd betoppant az energikus, fiatal tanítónő, a nagybecskereki Vass Dorottea, aki vállalta a titeli magyarok oktatását.


Vass Dorottea a kezdő csoporttal

— Még magam is tanulok, Pécsett járok doktori iskolába, jelenleg neveléstudománnyal foglalkozom, de már több általános iskolában tanítottam. Ez a munka nagy kihívás számomra, hiszen a legfiatalabb diákom 2008-ban, a legidősebb pedig 1942-ben született. A jelentkezőket a nyelvtudásuk alapján két csoportba osztottuk — akik megértik a magyar tőmondatokat, azok már haladóknak számítanak —, négy-négy iskolai órájuk van hetente. Mindig van új anyag, és gyakorolunk is, az írást, az olvasást és a beszédet egyaránt tanuljuk. Igyekszem játékos órákat tartani, több tankönyvet alkalmazhatok, valamint az idősebb tanárok segítségét is igénybe vettem a tanterv kialakításakor — összegezte az eltelt egy hónap tapasztalatait Dorottea.

Hazafelé tartva azon töprengtem, hogy Ördög Lajos lassan tizenöt évvel ezelőtt kimondott szavai még mindig időszerűek. Ő ugyanis már 2002-ben azt üzente az újságírókkal az észak-bácskaiaknak, hogy figyeljenek jobban a szórványmagyarság végvárait tartó dél-bácskaiakra.


Az alábbi képre kattintva olvassa el a szerző adatlapját is:
Tóth Lívia

Képgaléria

Cikkünk további képei

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A székelykevei tájház
Riport
A szendrői vár
Riport
Facebook

Támogatóink