Gyógyszer a szétesésre

Gyógyszer a szétesésre

Vajdasági diákokat kísértem a hétvégén Győrbe, a Kazinczyról elnevezett Szép magyar beszéd verseny 51. Kárpát-medencei döntőjére. A nemes megmérettetést Péchy Blanka színésznő, nyelvművelő, a Kazinczy-díj megalapítója javaslatára 1966-ban rendezték meg először.

Az eseményen az elmúlt fél évszázadban több ezer középiskolás tanuló — ezúttal is mintegy százhatvanan sereglettek össze — várta a felkészítő tanárokkal egyetemben az eredményhirdetést.  

A bennfentesek tudják, hogy az írásbeli feladat mellett mindenkinek egy szabadon választott és egy, a helyszínen kapott, kötelező szöveget kell felolvasnia. Az idén az utóbbi Korzenszky Richárd tihanyi bencés perjel Hogy emberibb legyen a világ című írásának részlete volt. Ebben a szerző a többi közt ezt állítja:

„A Kazinczy-verseny — meggyőződésem — a szétesésre gyógyszer. Amikor a fiatalok bátran a nyilvánosság elé állnak, hogy tiszta, tartalmas szövegeket tolmácsoljanak, arról győznek meg, hogy amíg vannak igényes felkészítő tanárok és igényes szövegmondásra törekvő fiatalok, nincs veszve semmi. Bármennyire is zűrzavaros körülöttünk a világ, minden egyes ember, aki a többre, szebbre, jobbra törekszik, hat a környezetére. Világot formál: először a saját, belső világát, majd a közvetlen, szűkebb környezetét, közvetve pedig az egész társadalmat.

Szelíd küzdelem a Szép magyar beszéd verseny. Úgy is fogalmazhatnék: kísérlet arra, hogy szembe ússzunk az árral: az igénytelenséggel, a felületességgel, a nemtörődömséggel. Kísérlet arra, hogy nyelvünket egyre jobban magunkénak tudva birtokba vegyük a körülöttünk lévő világot. Kísérlet arra, hogy egyszerű emberekként, csupán a nyelv eszközével — a leghatalmasabb emberi eszközzel — legyőzzük a jóval a rosszat. Az igényességgel az igénytelenséget. A tisztább emberséggel az embertelenséget.”

Hogy miért idézem ezeket a mondatokat éppen most, amikor a választási kampány végén vagyunk, és egy vezércikknek minden bizonnyal arról kellene szólnia? Éppen ezért. Mert olyan jó volt néhány napra kiszakadni a szerbiai, vajdasági valóságból, és mással foglalkozni. Hallgatni a biztató, szépen megfogalmazott gondolatokat az anyanyelv összetartó erejéről, a szép és helyes magyar beszéd hatalmáról Balázs Gézától, az Anyanyelvápolók Szövetségének alelnökétől, az ELTE Mai Magyar Nyelvi Tanszékének vezetőjétől vagy Wacha Imre nyelvészprofesszortól. És elhinni, hogy igazuk van.

Hogy egy újságíró a választások előtt néhány nappal nem lehet ennyire felelőtlen? Miért ne lehetne? Úgy érzem, nem maradtam le semmiről. Hiszen a választások a voksolással soha nem fejeződnek be. Előtte mindenki dicséri önmagát és szapulja a másikat, utána meg majd magyarázza a bizonyítványát. Vagyis téma lesz bőven az elkövetkező hetekben, hónapokban is.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Az összetartó erő
Heti Jegyzet
Hamarosan elkészül!
Heti Jegyzet
  • Tomek Viktor
  • 2016.12.19.
  • LXXI. évfolyam 50. szám
Facebook

Támogatóink