A koncert

A szentegyházi (Erdély) Magyar Örökség Díj-as Gyermekfilharmónia vajdasági vendégszereplése bonyodalmakkal indult. A történet Kiskőrösön kezdődött, amikor a kórus egyik aprócska tagja figyelmetlenségből elhagyta az útlevelét. Az eset a vajdasági körút előtt néhány nappal történt. A gyermekkórus kísérői, de főleg Haáz Sándor, az együttes karnagya abban bíztak, hogy előkerül az elveszett okmány. Sajnos, csalódniuk kellett. Így történt meg az, hogy a Román Köztársaság szegei főkonzulátusának segítségét kellett kérni. A dolog azonban nem ennyire egyszerű: ideiglenes úti okmány bármikor igényelhető, amivel egyenesen haza lehet utazni, viszont olyan papírt beszerezni, amellyel még más országba is el lehet utazni, már nehezebben megy. Szerencsére megértő fülekre találtak az erdélyiek, még Magyarország szabadkai főkonzulátusa is segített az ügy előbbre vitelében. A gyermekek Haáz Sándorral együtt idejében érkeztek meg Szabadkára, és így megtarthatták a koncertkörút első fellépését. A gyermekkórus a nálunk töltött néhány nap alatt Szabadkán kívül bemutatkozott még Zentán és Újvidéken is, az utolsó nap pedig Székelykevén.
Amikor az ember a könnyeivel küszködik
A dél-bánáti falucskában a fellépést a Székelykevei Művelődési Otthon és Fischer János esperes, a helyi Szent István-templom plébánosa szervezte meg. A három busznyi gyermek a művelődési otthon épületében lépett fel, a helyiség zsúfolásig megtelt, a koncert magával ragadó volt, a vendégek önfeledt örömmel kísérték végig.
Joó Gyülvész Margit, a Székelykevei Művelődési Otthon igazgatója elmondta, hogy Hajnal Jenő, a koncertkörút egyik szervezője kérte meg a székelykeveieket, fogadják a gyermekfilharmóniát.
- Mi azonnal beleegyeztünk. A művelődési egyesület mellett a helyi plébánia is segített a szervezésben. Mindez mellett a Varrócska kézimunkacsoport tagjai voltak azok, akik az ebédet elkészítették - tudom meg az igazgatótól. - A művelődési otthon termében mintegy 280 ülőhely van, a koncerten nem mindenkinek jutott ülőalkalmatosság, ezért többen a fal mellett állva kísérték végig a koncertet. Joó Gyülvész Margit továbbá elmondta azt is, hogy a gyermekkórus több okból is beférkőzött a szívükbe. Mindjárt az első dolog, ami szembetűnik a kórus színpadra lépése után: a kicsik népviselete. A gyerekek ugyanis egytől egyig székely viseletben vannak.
- Az, amit és ahogyan előadtak, nem kis teljesítmény. Az egyik dal szebb mint a másik, és úgy gondolom, hogy a zenekar is csodálatosan muzsikál, egyszóval az ember könnyeivel küszködik, miközben hallgatja ezeket a csöppségeket.
Erdélyből három busszal érkezett a kórus, 10-10 gyermeket Sándoregyházán és Hertelendifalván családoknál szállásoltak el.
Székelykevén azért nem tudtak gyerekeket fogadni, mert megkezdődött a turistaszezon, és ilyenkor a vendégházak foglaltak - mondja az igazgató.
Lelkileg nagyon megfogott
Szabó Enikő, aki maga is valamikor a gyermekfilharmónia tagja volt, most mint a kórus kísérője érkezett a Délvidékre, mintegy 10 esztendeje jár a kórussal a különböző turnékra. Benyomásairól és élményeiről kérdeztem.
- Lelkileg nagyon megfogott, és feltöltődtem itt a Vajdaságban. A szeretet, a kedvesség, amivel mindenütt fogadtak bennünket, mindenképp egy életre szóló élmény.
Enikő mindössze egy ízben járt a Vajdaságban, mégpedig Zentán, akkor is csak egy napig tartózkodtak itt, és nagyon kis ízelítőt kaptak mindabból a kultúrából, ami a Délvidéket jellemzi.
- Figyelemre méltó, hogy szinte minden pont olyan itt, mint odahaza minálunk. A lelkemnek jóleső érzés az, hogy ennyi kilométer távolságra a mi otthonunktól kiderül, hogy itt is otthon van az ember, itt is haza van. Még a nyelvjárás is hellyel-közzel ugyanaz, a négy nap alatt, ameddig itt-tartózkodtunk, sokszor meghatódtam. Úgy gondolom, hogy kitartást és erőt igazán innen, a déli végekről lehet meríteni, mert itt, a szórványban sok erőre és kitartásra van szükségük az embereknek ahhoz, hogy helyt tudjanak állni, hogy meg tudjanak maradni. Ez a négy nap, mondhatom, a helytállás nagy iskolája volt.
Enikő elmondja, hogy az együttzenélés öröme az, ami összetartja az együttest, de a különböző turnékon szerzett élmények is fontosak. Évente legalább kétszer mennek hangversenykörútra: egyszer télen, karácsony tájékán, egyszer pedig nyáron. Akár a kórus mottója is lehet az a gondolat, ami mindig velük van: a gyermekeknek a honszeretetre való nevelése. A turnék is ezt a célt szolgálják. Fontosnak tartják, hogy a szórványmagyarsághoz is eljussanak. Vajdaságon kívül egyébként még a Kárpátalján koncerteztek, s rendszeresen járják Magyarországot, és Erdély különböző településeit.
Betekintés egy különleges világba
Haáz Sándor karmesterrel mindjárt a székelykevei koncert után beszélgettem el.
- A vajdasági körút teljesen elüt az eddigi turnéinktól, mert valamikori magyar vidéken ennyi kilométert még nem tettünk meg és ennyi települést, ilyen nagy közösségeket még soha sem találtunk. A vajdasági turné egyfajta betekintést adott egy különleges világba, eddigi körútjaink alatt ilyesmit még nem tapasztaltunk. Sok minden valóban úgy volt, de sok minden szebb volt, mint ahogy elképzeltük.
Sándor hozzátette, hogy például az étkezések, a fogadtatások, a magyarság jelenléte és gondoskodása nagyon jól meg volt szervezve, gyakorlott kezeket dicsér. Kissé fájlalja a karmester, hogy a rengeteg mögöttük hagyott kilométer miatt nem volt alkalmuk többet beszélgetni a vajdasági magyarokkal. Reményét fejezte ki, hogy ezt pótolják majd, ha legközelebb eljönnek.
- Azt reméltem, hogy a gyermekeket itteni magyar családokhoz tudjuk majd elhelyezni. Ez végül is többé-kevésbé sikerült, és azt hiszem, remek élményekkel gazdagodtak a gyermekek és a családok is.
A karmester elmondta, hogy a négy nap alatt, amíg a Vajdaságban tartózkodtak, többek között arra volt kíváncsi, hogy milyen hasonlóságok, illetve különbségek vannak az erdélyi és az itteni kisebbségi lét között.
- Úgy érzem, hogy nálunk a szórványmagyarságban élők sokkal elesettebbek, a tömbmagyarságban élők pedig sokkal előrébb vannak, mint az itteniek. Azt vettem észre, hogy nálunk a tömbmagyarságban élők nyelvi tudása, gondolkodásmódja, magyarságtudata és szókimondási bátorsága fejlettebb. Ennek keresgéltem a mikéntjét és hogyanját.
Haáz Sándor elmondja, hogy véleménye szerint Erdélyben, Székelyföldön magyarabbnak tudott maradni a magyar. A kórus terveiben helyet kapott a Délvidék, de a legközelebbi körutat úgy fogják megszervezni, hogy több idő jusson az ismerkedésre.