És mi van, ha valami kevésbé szokványosra vágyunk, mondjuk, szabadulószobára vagy beöltözős szerepjátékra? Erről faggattam Bakota Zalánt, a Rejtélyek háza debreceni ágának vezetőjét.

* Mit takar a Rejtélyek háza név?

— A Rejtélyek háza Kónya András kezdeményezésére indult Esztergomból. Az volt az ötlet, hogy valami olyat kínáljon a cég, ami újdonságot vihet a csapatépítő tréningekbe. Előbb a Rejtélyek városa nevű játékunk alakult meg, melynek lényege, hogy a részvevők kapnak egy feladatsort, és ennek megoldásához el kell menniük a város helytörténeti jelentőségű pontjaihoz. Ezeken a (főleg szabadtéri) helyszíneken találnak információt, nyomot. Mondjuk, van egy szobor, rajta egy évszámmal, és ezt az évszámot kell felhasználni a feladvány során. A végén a játékosok összerakják a többnyire krimiszerű sztorit. Ma már több városban is jelen vagyunk: Esztergomban, Budapesten, Székesfehérváron, Győrött, Siófokon és az én városomban, Debrecenben. A Rejtélyek városa után született meg az ötlet, hogy csináljunk tematikus vacsorákat, Rejtélyes vacsora néven. Összesen négy ilyen játékunk van, két szerepjátékos és két logikai. Mindegyikben a ’20-as évek Chicagóját idézzük meg. A szerepjátékos esteken mindenki kap egy karaktert, például a Don, a Don segédje, a szeszcsempész, a veterán és hasonlók. A részvevők rövid leírást kapnak ezekről a figurákról, melyet mindenki tudhat, de vannak titkaik és feladataik is. A játék közben halad maga az étkezés is, a kettő nagyon jól megfér egymás mellett. Egy kicsit színházias jellege is van, hiszen szerepeket kapnak, de itt ők a szereplők és a közönség is. Játékmester is van, de nem szól bele a folyamatba, csak elindítja és lezárja. Jelenleg két történet játszható, két különböző karaktercsoporttal. A logikai játékok szintén a ’20-as évek Chicagójába vannak helyezve, struktúrájuk hasonló, de itt a vacsora mellé nem karaktereket kapnak, hanem logikai feladványok érkeznek. Itt is egy krimisztori szálait kell felgöngyölíteni. A játék úgy ér véget, hogy a részvevők elmondják a történetet a játékmesternek. Mindkét vacsorás játék kétórás. Ezek mellett Esztergomban készült egy szabadulószoba is, mely Magyarország legnagyobb területű szabadulószobája, ez szintén a Rejtélyek házás univerzumba van beleépítve. Mondhatjuk ezt univerzumnak, mert elég sok történet és visszatérő karakter van benne. Azok a szereplők, amelyeket el lehet játszani a szerepjátékesteken, megjelennek, mondjuk, a logikai társasjátékban is, csak más oldalról, például a logikai feladatban a maffiavezér riválisát is megismerjük, vagy megtudunk valamit a múltjáról. Amikor mindezek elkezdtek beindulni, és Pesten is egyre nagyobb lett az érdeklődés, ott is kialakult egy Rejtélyek házával foglalkozó csapat. Ekkor született meg a Hotel Krimi nevű szabadulószobák ötlete, melyek nem „echte” szabadulószobák, de itt is vannak zárak, kódok, feladványok. Annyival többek ezek, hogy a játékos itt nemcsak kijut, hanem egy gyilkosságot is felderít.

* Akkor mondhatjuk, hogy a krimis szál a Rejtélyek háza védjegye?

— Igen, Kónya András nagyon szereti a krimiket, és olyan szabadidős programot akartunk megszervezni, amely nem elsősorban gyerekeknek szól. A nyomozás illik is minden játékunkhoz, hiszen nyomok vannak, jelek, bizonyítékok, feladványok. Ha egy pónilóról szólna a történet, miközben egy zárat nyitok ki, az kevésbé ütne, mintha a zárat kinyitva a gyilkos fegyvert találom meg.

* Hány ember kell egy játékhoz?

— A vacsorák és a Hotel Krimi tíz főtől játszható, de vannak nyílt alkalmaink is, meghatározott időponttal, ahova akár két személyre is lehet jegyet foglalni. Ilyenkor összegyűlik néhány ember, hogy közösen játsszon. A városi játékhoz szintén elég két ember, ráadásul minden városban más, a helyi körülményekhez alkalmazkodva különféle sztorikkal fut. A Rejtélyek városának kettős a célja: egyrészt kinyomozzuk egy krimisztori részleteit, másrészt egy kellemes séta keretében bejárjuk a várost, megismerjük a látványosságait és a kultúráját. Érkeznek olyan visszajelzések, hogy nem is tudták, hogy, mondjuk, ott van az a szobor, a pontok között ugyanis vannak ismertebb és kevésbé ismertek is. A játék még egy debreceninek is tud újat mutatni Debrecenről. Hajlamosak vagyunk a bejárt útvonalainkon haladni anélkül, hogy körbenéznénk, holott ezekben a városokban annyi szépség és érték van! Még csak el sincsenek rejtve, egyszerűen csak nem vesszük őket észre.

* Hogyan kell elképzelni egy szerepjátékos vacsorát?

— Először is azt szoktuk javasolni, hogy a játékosok korhű ruhákba öltözve jöjjenek, mert ez már megteremti az alaphangulatot. Nagyon érdekes, amikor mindenki beöltözik, és előkerülnek a nadrágtartók, a boák, a kalapok, a szipkás cigaretták, illetve néha egy-egy játék fegyver is. A részvevők a kis indulócsomagukban egyértelmű utasításokat kapnak azt illetően, hogy milyen a karakterük, egy picit megismerkednek vele, közben elfogyasztják a levest, és ezután indulhat is a játék. Az egyik karakter első feladata a vendégek köszöntése, és valójában ekkor kezdődik meg az est. Noha mindenkinek van valamilyen feladata, a játék nagyon sok teret ad a kreativitás kiélésére. Mindenkinek van bizonyos mennyiségű információ a birtokában, de hogy ebből mennyit ad tovább, az már tőle függ. A játékosoknak ráadásul el kell dönteniük, hogy mennyire hisznek egymásnak. Vannak figurák, akik többet tudnak, akikből többet ki lehet hozni, de ennek nyilván ára van… Az alapsztori végére mindenképp eljutunk, ám hogy közben mik derülnek ki, illetve ki mit csinál, az már a részvevőkön múlik. A játékmester nagyokat hallgathat az est során, mert ahogy az első negyedórában a részvevőknek kialakul a komfortérzetük, onnantól az események lavinaszerűen követik egymást. Mindenki kap egy névtáblát, és aztán végig ebben a figurában maradva játszik. A végén pedig van egy lezárás, amolyan konklúzió. Mindegyik játékunknak az az elsődleges célja, hogy a részvevők jól érezzék magukat. Nem történhet meg, hogy rossz megoldást találunk, vagy hogy zárva marad a lakat. Az élmény a lényeg, például az, hogy én vagyok a maffiavezér, és kézben tartom a dolgokat. Hogy kiélvezhessem, hogy valaki más vagyok, mint egyébként. És nincs semmiféle elvárás, melynek meg kell felelni, nem kell jó színésznek lenni, nem kell fellépni, hiszen ezek többnyire baráti társaságok vagy nyílt alkalmakkor olyan idegenek, akik nagyon gyorsan meg szokták találni a közös hangot. A logikai játékoknál is van segítség, ha elakadunk. Nincs olyan, hogy nem jutunk ki a szobából. A játékmester ad egy kis löketet, ezzel pedig általában már el tudnak boldogulni a játékosok.

* Hogyan osztjátok ki a karaktereket?

— Ez játékmesterfüggő. Van, aki a helyszínen méri fel, hogy kire melyik illik; van, aki nagyjából célzottan oszt, de azért hagy valamiféle választási lehetőséget; és olyan is van, aki véletlenszerűen kirakja a mappákat az asztalra, majd azt mondja: ezek a férfi és ezek a női karakterek, válasszátok ki, melyik név szimpatikus! Persze, nem biztos, hogy mindenkire ráillik majd a szerep, de minden karakter annyit ér, amennyit a játékos beletesz. Mindegyikben lehet valami izgalmasat találni, annak is megvan a varázsa, ha olyat kapsz, aki első olvasatra nem illik rád, mert akkor aztán valóban kibújhatsz a bőrödből. Ha szeszcsempészként kell üzletelgetni, holott te az életben egészen másmilyen vagy, ettől csak még izgalmasabb lesz a játék. Szerencsére szoktak olyan extrovertált játékosok is jönni, akik nagyon beleélik magukat, és akár még a játékmestert is elszórakoztatják. Az ilyen részvevőknek köszönhetően a többiek is felbátorodnak. Volt olyan játékos, aki kétszeresen is túlteljesítette a feladatkörét.

* Kik jönnek hozzátok?

— A vendégkör nagyon vegyes. Baráti társaságok, születésnapot ünneplők, leánybúcsúk részvevői, szakszervezetek képviselői is voltak már nálunk. Céges csapatépítésre is szoktak bennünket választani, hiszen egy ilyen játék során a munkatársak jobban meg tudják egymást ismerni. Lehet, hogy olyannal kell együtt dolgoznod egy feladvány megfejtésén, akivel a munkahelyen nem szoktál beszélgetni, és aztán kiderül róla, hogy nagyon jó fej. Ami a részvevők életkorát illeti, a tapasztalatok alapján tizennégy évesnél idősebbeknek ajánljuk a programjainkat. A logikai játékoknál abszolút nem hátrány a kor, illetve a szerepjátékainkban is vannak olyan karakterek, amelyeket idősebbek is alakíthatnak. A játékaink egyáltalán nem csak fiataloknak szólnak, az idősebbek is szeretni szokták őket.