A felolvasásokkal, videóbejátszásokkal, zenei betétekkel, gyermekrajz-kiállítással színesített összművészeti est a Szab-Way színházi szervezet által valósult meg a Klein house / social bar & art galleryben november 26-án. A szerzőnővel Bíró Tímea beszélgetett.

Amióta írásra adta a fejét, vagyis 2006 óta Csík Mónikának immár a hatodik kötete jelent meg. Gyermekirodalommal azonban csak néhány éve, méghozzá egészen fura apropóból foglalkozik. A Kanizsai Írótáborban ugyanis évről évre felkérik a részvevőket, hogy rendhagyó irodalomórát tartsanak. A szerzőnő az egyik évben egészen kicsi, alsó tagozatos iskolásokhoz került, akkor döbbent rá, hogy egyetlen szövege sem szól ehhez a generációhoz. A bajt orvosolandó, bezárkózott a mosdóba, és megírta élete első, nyolcsoros gyermekversét Mákvihar címmel, mely költemény a nebulók között óriási sikert aratott. Ekkor kezdett a gyermekirodalom felé fordulni, és hamarosan már az első kötete is megjelent, mely természetesen a címét is az első versről kapta.

Csík Mónika és az est közreműködői

Azóta amikor a költőnő teletölti sárga, macskamintás bögréjét teával, kávéval, beül a kedvenc írósarkába, a számítógépe elé, egy pici rajzot kanyarint a megírandó szöveg fölé — hiszen a versnek is kell hogy legyen arca —, és elkezd írni. Ahogy fogy a kávé, úgy halad a vers is. Az ihlet persze nem az üres „papír” fölött, hanem a legváratlanabb pillanatokban, például ablakmosás vagy biciklizés közben szállja meg, amikor a piros lámpánál várakozik. Ilyenkor villannak be azok a hiányzó részletek, rímek, amelyeket korábban nem tudott megoldani.

De hogy miként is születnek ezek az álomszerű fantáziaversek, az a biciklizésnél valamivel mégis összetettebb folyamat. Csík Mónika szerint gyerekként sokkal izgalmasabban láttuk a világot. Csakhogy ezt a látásmódot az évek során kinevelték belőlünk. A gyermekeknek szánt irodalom írójának egyik alapfeladata, hogy visszataláljon ehhez a szemlélethez — akár játékosság, fantázia vagy humor révén —, hiszen a legjobb írás is csak akkor válik jóvá, ha a költő ezt a turpisságot beleviszi a szövegeibe is.

Beszédes István, a szövegek gondozója elmondta, a zEtna kiadó nem azért nem adott ki korábban gyermekeknek szánt kötetet, mert nem akart, hanem mert ez egy rendkívül nehéz műfaj, és a vajdasági magyar fiatal íróközegben alig akad valaki, aki vállalkozna a művelésére. A bonyolultságát mutatja, hogy a gyermekszövegek megírásához nem elég a szándék, hanem a legjobb írók, költők tehetségére van szükség, hogy a kötet színvonalas legyen. A Miféle zergetoll? azért is fontos kiadvány, mert nemcsak jó szövegek, kiszámolók vannak benne, hanem a könyv felépítése, az egyszerűbbektől az összetettebb versek felé haladó szerkezete hozzásegít az olvasóvá neveléshez is. Arról pedig már az első kötet író-olvasó találkozóin megbizonyosodhattunk, hogy Csík Mónika nagyon jól bánik a gyerekekkel. Állandó szemkontaktusban tud velük maradni, és fenn tudja tartani a figyelmüket, ami meghatározó tapasztalat lehet a gyermekek első, irodalommal való találkozásai során.

A költőnő szerint ez azért is nehéz feladat, mert a felnőttekkel ellentétben a gyerekek nem tudják és nem is akarják megjátszani az érdeklődésüket. Ha nem tetszik nekik a vers, unják magukat, vakaróznak. A gyerekszövegeknél tehát nem lehet „sumákolni”.

Hogy a gyerekek mennyire élvezik Csík Mónika verseit, melyek nagyon is inspirálóak, arról már Blaskó Árpád tervezőgrafikus, rajztanár beszélt, aki bevitte órájára a kötetet, hogy a diákok készítsenek illusztrációkat. A fantáziadús, sokszor képtelen képzettársításokat leíró versek akkora sikert arattak az osztályban, hogy hatásukra csaknem félszáz munka készült. A költőnő számára is meglepetés volt a legjobb rajzokból rendezett alkalmi tárlat, melynek legjobb darabjai valóban megmosolyogtatták a közönséget.

A versek ihlette gyermekmunkák

Szinte mindenre választ kaptunk, már csak egy kérdés maradt hátra az est vége felé, mégpedig a cím születésének körülményei. Csík Mónika elmondta, a Magyar Szó egyik cikkének lektorálása közben találkozott a zergetoll kifejezéssel, melyet aztán még sokáig ízlelgetett. A zergemadárnak tudniillik nincsen tolla. A fején szőrcsomó van, mely messziről csakugyan tollnak látszik, de ez csupán a magyar nyelv gyönyörű leleménye, és ez az, ami végül a kötet címadására ihlette őt.

Az est során verset olvasott fel Csernik Bertalan és Mezei Sára. Fellépett a Moser Roth zenekar (Pámer Csilla, Pálfi Ervin, Berta Csongor, Garai Róbert, Hajdú Tamás). Közreműködött Baráth Attila, valamint Petrás Teodóra tanárnő és Süli Szilvia tanítónő, akik a Széchenyi István Általános Iskola diákjait is bevonták, hogy szavalataikkal, gyermekrajzaikkal hozzájáruljanak az est sikeréhez.

Csík Mónika versei: