A munka szünetében jólesik egy kis éneklés Szabó Attila fotója

Július 25-e és 31-e között ötödik alkalommal tartották meg Kisoroszon a Hagyományőrző Napokat és a népművészeti tábort. Az esemény szervezője a Torontál Magyar Oktatási, Művelődési és Ifjúsági Központ volt, a helyszíne pedig a civil szervezet tulajdonában levő, folyamatosan alakuló és szépülő tájház, valamint annak az udvara. A rendezvény az idén nemzetközivé vált, ami annak köszönhető, hogy a magyarországi Kiskunfélegyháza és Nagykikinda község nemcsak hogy részt vett, hanem támogatást is nyert egy Európai Uniós pályázaton. A segítők sorában kell még említeni a Tartományi Oktatási és Művelődési Titkárságot, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumát, a községi önkormányzatot és a helyi közösséget, a kisoroszi téglagyárat, a nagykikindai Prometej vállalatot és másokat.
A foglalkozásokon, amelyek korosztályok szerint folytak, mintegy száz gyerek vett részt, akiknek a zöme helybeli volt ugyan, de érkeztek Magyarcsernyéről, Moholról, Topolyáról, Nagykikindáról és Kiskunfélegyházáról is. A szalmafonást a kiskunfélegyházi Nagy Orsolya és Fekete Beatrix oktatta, András Ágota, a korongozás mestere szintén az anyaországból, Bordányból érkezett. A kosárfonás iránt érdeklődők Újházi László körül gyülekeztek, a gyöngyfűzést és az éneket Csonti Melinda népi iparművész tanította, valamint a nemezeléssel is megpróbálkozhattak kisebbek és nagyobbak egyaránt.
A tábor idején ifjúsági konferencia is zajlott, amelynek témája a művelődés és az oktatás terén megvalósítható együttműködés volt, ünnepélyesen átadták rendeltetésének és felszentelték a tájházat. Az utolsó napon kiállításon mutatták be az elkészült munkákat, a délutáni órákban pedig főzőversenyt és játékos családi vetélkedőt tartottak.
Végső cél: a kézműves falu
A Tájházról és a köréje szerveződő tervekről Talpai Sándor, a Torontál Magyar Oktatási, Művelődési és Ifjúsági Központ elnöke számolt be.
- Két hónappal ezelőtt kezdtünk bele a nagy munkába, amely rengeteg időnket és energiánkat emésztette fel. Először magát a tájházat rendeztük, meszeltük, javítottuk, majd az udvar is sorra került. A szobák belsejének a kialakítása miatt többször is körbe kellett járni a falut, hogy megnézzük és összegyűjtsük mindazokat a tárgyakat, amelyeket a polgárok ajánlottak fel. Két-három helyiséget szinte teljesen fel tudtunk szerelni korabeli bútorokkal és használati eszközökkel. Tető alá került egy 72 négyzetméteres terület is, amely oldalt nyitott, de itt akár rossz idő esetén is dolgozhatnak a gyerekek. Amit az idén nem sikerült befejezni, az egy új épület az udvarban. Ennek egyelőre még teteje sincs, de a benne lévő WC-k már használhatóak. Ebben az objektumban lesz a konyha, valamint egy iroda, amely a jövőben információs központként szolgál. A tagságunk, valamint a falu polgárai itt szerezhetnek tudomást az Európai Uniós pályázatokról és mindazokról a történésekről, amelyek fontosak lehetnek az itt élő magyarságnak. A felsoroltak már annak a kézműves falunak a részei, amelyet a tájháznak az udvarában és a kertjében szeretnénk megvalósítani. Sajnos, eddig is kénytelenek voltunk pénz nélkül dolgozni, a téglát és a cementet is hitelbe kaptuk. Sok támogatónk van, akiknek a szavunkat adtuk, hogy egyszer majd kifizetjük a tartozásunkat. Ha már itt tartunk, akkor nem szabad kihagyni az Amerikában élő kisorosziakat sem, akik szintén segítettek nekünk.
Szükségesnek tartom elmondani, hogy az építkezéssel, a tájház kialakításával összekovácsolódott a falu magyarsága. Igaz, kezdetben furcsa kijelentések is elhangzottak, egyesek azt mondták, nem dolgoznak a Torontál elnökének ingyen. Az első munkaakción csak tízen voltunk, de végül már negyvenen is összejöttünk, közöttük a kételkedők is. Nagyon örülök, hogy végül mindenki belátta, ez a megmozdulás nem egy személyt, vagy egy kisebb társaságot érint. Itt komoly munka folyik, amely most is, de a jövőben is a falu magyarságának az érdekét szolgálja - mondta Talpai Sándor.