AZ ÉHSÉG NAGY ÚR

Egy szerbiai társadalmi szervezet adatai szerint csaknem egymillióan, de legalábbis több százezren éheznek az országban. Egyre többen élik fel utolsó tartalékaikat, keresik fel a népkonyhákat. Sokan a családi értéktárgyaikat is értékesítik ékszerüzletekben vagy zálogházakban csak azért, hogy élelmiszert vásárolhassanak. Az alapélelmiszer beszerzése súlyos napi gondot okoz az embereknek. Ennek tükrében a minőségi, ellenőrzött, tartósítószertől és egyéb mesterséges anyagoktól mentes élelem szinte az elérhetetlen kategóriába tartozik a szerbiai polgárok számára. Nem véletlen, hogy túlnyomórészt olcsó, kétes tartalmú termékek jelennek meg a boltok polcain. Ezért cseppet sem meglepő, hogy a Szerbiai Zöldek a génmódosított termékek előállítását, forgalmazását és felhasználását tiltó szabályok szigorúbb ellenőrzését követelik. Azt szeretnék elérni, hogy a kormány ne hallgasson a génmódosított termékekért lobbizó személyekre és cégekre. A zöldek továbbá ragaszkodnak az előírások szigorú betartásához az élelmiszerek megengedett aflatoxin-koncentrációját illetően. Azt szeretnék, ha megbüntetnék mindazokat, akik eddig engedélyezték a mérgezett takarmány felhasználását.

A KERESKEDELMI VILÁGSZERVEZET AZONBAN MÉG NAGYOBB HATALOM

A vádakra a szerb kormány részéről Rasim Ljajić szerbiai kereskedelmi miniszter reagált. Tulajdonképpen a Nyugat által képviselt politikára, pontosabban a Kereskedelmi Világszervezetre hárította a felelősséget. A szerb kormány képviselői szerint az országnak engedélyeznie kell a géntechnológiával módosított szervezetekkel való kereskedelmet, máskülönben nem válhat a Kereskedelmi Világszervezet tagjává. A miniszterrel szemben Miladin Ševarlić, a Szerbiai Agrárközgazdászok Egyesületének elnöke viszont azt az álláspontot képviseli, hogy a kormánynak szigorúbban kellene alkalmaznia a génkezelt termékekről szóló törvényt. „Szigorúan meg kell büntetni azokat, akik ilyesmit hoznak be vagy termesztenek illegálisan az országban” — hangoztatta Ševarlić. Továbbá elutasította azt a véleményt, mely szerint a biotechnológiából származó termékek nem károsak az egészségre. A vita érdekessége, hogy az Európai Unió tagállamainak többsége inkább Ševarlić álláspontjával ért egyet, semmint Ljajićéval. Az EU-tagállamok zöme ugyanis tiltja vagy jelentősen korlátozza a génmódosított növények termesztését, a technológiával járó veszélyekre hivatkozva.

MARAD A MEGOSZTOTTSÁG A GÉNMÓDOSÍTOTT ÉLELMISZEREK KAPCSÁN

Az Európai Unión belül szintén évtizedes vita zajlik a génmódosított vetőmagok használatának engedélyezéséről. Az európai lakosság döntő többsége ellenzi a biotechnológiából származó, módosított növények termesztését. Az országok kormányzatai azonban már megosztottabbak ebben a kérdésben. Némely ország — Szerbiához hasonlóan — a Kereskedelmi Világszervezetbe való betagosodás feltételével magyarázza a génkezelt növények termesztését, más országok pedig továbbra is elzárkóznak. Az utóbbiak köre azonban szűkül, egyre többen hódolnak be ugyanis a génmódosítási lobbinak. Ebben az is közrejátszik, hogy egyre nagyobb szervezetek és egyetemek próbálják bizonygatni a modern technológia kedvező hatását. Indoklásukban főként az emberiség egyik fő ellenségére, az éhínségre hivatkoznak. Joyce Tait, az Edinburghi Egyetem professzora például kijelentette: „Olyan időkben, amikor folyamatosan növekszik az éhínségtől szenvedők száma, és a klímaváltozás is veszélyezteti a gabonatermelést, a génmódosított élelmiszerekre vonatkozó szabályozást a kutatási eredményekre illene alapozni, nem pedig a politikailag motivált civilszervezetek véleményére.” Az Európai Uniónak tehát változtatnia kell a génkezelt növényekkel kapcsolatos álláspontján, azaz engedélyeznie kell termesztésüket.