Ki ne hallott volna az egykori Palicsfürdőről vagy Bálványosfürdőről, mely három hajdani híres fürdőtelep összefűzéséből jött létre?

A felvidéki Pöstyénben régen olyan varázsereje volt a feltört gyógyvíznek, hogy a fürdő szimbóluma egy kettétört mankó lett, jelezvén, hogy minden mozgásszervi betegségre van gyógyír. Szóval virágzott ez a fajta kultúra a Kárpát-medencében. A fürdők varázslatos világát egyébként főként az ókori rómaiaknak köszönhetjük. Ők voltak azok, akik a Kárpát-medence Dunán túli részén különféle fürdőhelyek építésébe kezdtek. A mozaikpadlós és freskós romok sok helyütt még napjainkban is láthatóak. Budapest sem véletlenül lett a vizek városa, a Római-part elnevezés mindmáig őrzi az említett római kor emlékét.

A későbbiekben az Oszmán Birodalom is hozzájárult a térség fürdővilágának fejlesztéséhez. A törökfürdők, szaunák, egzotikus masszázsok mind-mind ennek az időszaknak a hozadékai. Az emberek előbb meleg fürdőt, úgynevezett légfürdőt vettek, majd ezután mentek bele a jéghideg vízbe. Voltak azonban olyanok is, akik mindezt fordítva csinálták. A lényeg, hogy mindenkinek megvolt a sajátos szertartása. A fürdőkben egykor nemcsak strandoltak, hanem az irodalom, a különféle művészetek, a politika, a közélet kiemelkedő személyiségei osztották meg egymással a világról alkotott véleményüket. Az ott megalakult egyesületek pedig a szabadidős programok szervezésén kívül a térségfejlesztésből is kivették a részüket.

Ez volt egykor. Manapság azonban, amikor a harmincfokos meleget negyvenfokos hőhullámok váltják, vidékünkön egyre kevesebb helyen fürdőzhetünk kulturáltan. Vajdaság sajnos elveszítette minden kapcsolatát a fentiekben ecsetelt világgal. Pedig a Kárpát-medence geológiai adottságaiból eredően szinte bárhol lehet jó minőségű, gyógyhatású termálvizet találni. Itt a síkvidéken is, csak fel kellene tárni a forrásokat.