Ha jellemezni kellene a 2014. esztendőt, mindenképpen a politikai megmérettetéseket emelném ki, hiszen ez valójában a választások éve volt. Választásokat tartottak Szerbiában, Magyarországon, az Európai Unió összes tagországában és a világ számos más pontján. Ráadásul ezt jó néhány helyen különféle népszavazások is tarkították.
Az idei esztendő a függetlenségi népszavazás és próbálkozások éve is volt. Skóciában a polgárok hivatalosan is kinyilváníthatták véleményüket az ország státusáról, Katalóniában és a Székelyföldön pedig az ott élők csupán a szándéknyilatkozatig, illetve a népes tüntetésekig jutottak el. Skóciában az elszakadás ellenzői nyertek, ezért a terület egyelőre nem válik ki az Egyesült Királyságból. A skót miniszterelnök a népszavazás után elismerte a függetlenségellenes tábor győzelmét, egyúttal arra szólította fel a brit kormányt, hogy teljesítse a Skócia nagyobb önrendelkezésének megteremtésére tett ígéretét. Spanyolországban — Skóciával ellentétben — a katalánok nem tarthattak népszavazást, a madridi parlament ugyanis nagy többséggel elutasította a katalán népszavazási indítványt. Artur Mas katalán elnök ezután kijelentette, hogy regionális kormánya ezt nem hagyja annyiban, és továbbra is nyomást fog gyakorolni a spanyol kormányra. „Sokan szeretnék úgy beállítani a történteket, mintha ezzel mindennek vége lett volna. De én, Katalónia elnöke üzenem nekik, hogy ez nem így van.”
