Igazuk van azoknak, akik csodának nevezik a magyarság megmaradását a Kárpát-medencében, hisz népünk oly sokat megélt már a több mint 1000 év alatt. Olykor-olykor sérti azonban a fülemet, amikor nagyra becsült politikusaink, tudósembereink erre a csodára hivatkoznak akkor, amikor sorsuk rosszabbra fordul. ,,Megéltünk mi már különbet is, és ezt a mostani helyzetet is bizonyára túléljük'' -- mondják. Szegénység, munkanélküliség, háborúk, megaláztatás, asszimiláció... mind nem számít, hiszen mi erősek vagyunk, és ezt már többször bizonyítottunk. Az elit többnyire ezt a csodát tehetetlensége leplezésére használja. Valamelyest azonban talán ő is tudja, hogy a mostani helyzetet nem lehet összehasonlítani a például a 100 évvel ezelőttivel. Az európai demográfiai adatok lesújtóak, akárcsak a magyar nemzeté. A gond az, hogy mi hamarabb kezdtünk el fogyni, mint más népek, és a több évtizede demográfiai lejtőn lévő magyar nemzet fogyatkozása az utóbbi években felgyorsult. Az előrevetülő demográfiai katasztrófa néhány örvendetes kivételtől eltekintve (pl.: a moldvai csángókéitól) a történeti Magyarország egészét érinti. A demográfiai statisztika pontosan mutatja, hogy amíg a XX. században a világnépesség több mint a háromszorosára, az európai népesség pedig a kétszeresére nőtt, addig a magyarság Kárpát-medencei népességnövekedése csak 50%-os volt. Az anyaországon kívüli magyarság lélekszám-növeldése pedig alig haladta meg a 10%-ot. Tehát a helyzet korántsem olyan fényes, mint amilyennek politikusaink némelyike le szeretné festeni. Korábban a magyar szaporább volt, így biztosította Kárpát-medencei megmaradását, a háborúk, szegénység, a népirtások ellenére is. Véget kellene vetni az önpusztításnak, más érdekeket szolgáló folyamatoknak (főleg a magyarországi politikára gondolok). A helyzet mára megváltozott, ideje volna felébredni, amíg nem késő, mert magyar csoda ide, magyar csoda oda, ha a helyzet nem változik meg, akkor néhány generáció múltán alig lesz magyar a Kárpát-medencében.