A Fiat 132-t 1972-ben mutatták be mint a sikeres, ám kiöregedett 125-ös modell örökösét. Eleinte csak benzinmotorral gyártották, 1.6 (1592 cm³) 98 lóerővel (DIN standard) és 1.8 (1756 cm³) 105 lóerővel (DIN). Mindkét motor DOHC megoldású volt, kétbütykös tengellyel a motorfejben. A mechanika többi része hasonlított az elődökéhez, csak továbbfejlesztették. A felszereltségben két típust különböztethetünk meg: normált és speciálisat. Mindössze annyi az eltérés közöttük, hogy a speciális több krómozott részt tartalmazott.

1974 — Az első változtatások

Már két gyártási év után apróbb változtatások jelentek meg a modelleken. A motorok maradtak, viszont átnevezték őket 1600 GLS-re, illetve 1800 GLS–re. Gazdagabb felszereltségűeknek számítottak, illetve a gyártók az utastérben is eszközöltek apróbb változásokat.

1977 — Az első redizájn

1977-ben hajtották végre az első nagyobb redizájnt. A Fiat beszüntette a 130-as modell gyártását, így a 132-es lett a cég legnagyobb járműve. A változások szembetűnőek voltak. A külsőt az új lökhárító, a visszapillantó tükrök és a díszítőelemek határozták meg. A változások új motort is hoztak (2.0, 1995 cm^3, DOHC, 112 LE), mely felváltotta az 1800-ast. A hátsó fékek is megváltoztak, az eddigi tárcsásak helyett dobfékeket tettek be, ezt a lépést a Fiat azzal magyarázta, hogy így nagyobb a kézifék hatékonysága. Az 1600-as motor továbbra is a kínálatban maradt.

1978 — Az első dízelmotorok

1978-ban kétféle verzióban vezették be a dízelmotorokat a 132-be (2.0-ás és 2.5–ös motorokkal, klasszikus kivitelben, turbinák nélkül). Ezeket a modelleket a motorháztető kidomborodásáról lehetett felismerni. A tető azért púposodott ki, hogy el tudják helyezni a motorokat. A benzines motorokat sem hanyagolták el, hiszen bemutatták a 2.0i verziót, Bosch L-jetronic befecskendezéssel, mely 122 lóerőt tudott adni.

1981 — Az Argenta megjelenése

1981-ben megszűnt a Fiat 132 gyártása, ugyanebben az évben jelent meg az örökös, az Argenta. Az Argenta valójában egy jócskán áttervezett Fiat 132 volt négyszögletes fényszórókkal és nagyobb, műanyag lökhárítókkal. A beltérben is sokat változtattak. A motorok közül forgalomban volt az 1.6i, a 2.0i és a 2500 dízel. Az Argenta egyik típusa háromfokozatú automata váltóval bírt. A kiviteli piac számára továbbra is gyártották a karburátoros, 113 lóerős, 2.0 motort.

1983 — Változtatások az Argentán

Ebben az évben az egész modellpalettát újratervezték, és új neveket is adtak. Az elektronikus befecskendezésű motorok neve 100ie (1.6 motor) és 120ie (2.0) lett, a karburátoros 2.0 modell pedig a 110 jelzést kapta. Az első és a hátsó függesztés is megváltozott, valamint a fék- és a kormányrendszer is. A 120-as modellt stabilizátorral szerelték fel a hátsó függesztésen. A hűtőrács kinézete is megváltozott.

1984 — az utolsó változtatások

A Fiat bevezette a turbinákat a motorokba. Az Argenta kínálatában a 2.0-s motor egy Volumex turbinát kapott, mely már a Lancia Betában is benne volt, és 135 lóerőt tudott produkálni. A dízelmotorokat is felszerelték turbinákkal (KKK, 0,87 bar). Ez 90 lóerőt adott a motornak. Az egyszerű dízel továbbra is a kínálat része maradt. Nem sokkal később azonban Olaszországban megszűnt az Argenta gyártása, helyét az új modell, a Croma vette át.