Festők a hátországban

Festők a hátországban

Világháborús alkotások a Szabadkai Városi Múzeum művészeti gyűjteményében

Tíz művésztől tizenkilenc első világháborús képet őriz a Szabadkai Városi Múzeum. Érdekes, izgalmas és hiánypótló munkára vállalkozott dr. Ninkov K. Olga művészettörténész a téma kutatásával és publikálásával.


Dr. Ninkov K. Olga

Tanulmányában a szerző az alkotások létrejöttének körülményeire, valamint az alkotók háborús életrajzi adataira világít rá, a művek katalógusjegyzéke után pedig színesben láthatjuk a reprodukciókat. Az írás az intézmény tavalyi évkönyvében jelent meg, a Museion 15. számában.

* Hogyan kezdte kutatni az első világháborús alkotókat és műveiket?

 — Ez egy teljesen ismeretlen terület volt számomra, korábban nem foglalkoztam ezzel az időszakkal. Egyrészt kihívásként tekintettem rá, nagyszerű érzés, hogy felfedeztem magamnak is sok mindent, ami fontos ezekkel a művészekkel, ezzel a korszakkal kapcsolatban. Mindig arra törekszem, hogy a kutatások, kiállítások kapcsolódjanak a Szabadkai Városi Múzeum gyűjteményéhez, városunk művészettörténetéhez. Szeretem tudni, hogy hányadán állunk, fontos, hogy minél többet tudjunk a gyűjteményünkről, és arról publikáció is készüljön, sokféle, izgalmas, érdekes adattal.


Pechán József: Mozgósított gyalogság (1915/1916 körül)

* Mi derült ki a festőkről és az alkotásaikról?

 — Baranyi Károly húszéves volt, amikor kitört a háború, és behívót kapott a hadseregbe. Önéletrajzában, melyet a szabadkai Életjel Könyvkiadó adott ki 1970-ben, részletesen beszámolt ezekről az évekről. Első alkalommal a szabadkai kaszárnyában helyezték el. Visszaemlékezéseiben felsorolja azokat a művészeket, akikkel itt ismerkedett meg, és nagyon érdekes, hogy tőlük nekünk van is alkotásunk a gyűjteményünkben. Az egyik Oláh Sándor, a másik Farkas Béla, aki a harctereken is járt. S itt volt velük Pechán József, akinek vannak háborús rajzai, viszont munkásságának ez az időszaka nem túl ismert. A Szabadkai Városi Múzeum művészeti részlege két ilyen Pechán-rajzot őriz. Ezzel a témával, a szabadkai 6. gyalogezreddel és a festők sorsával eddig nem nagyon foglalkoztak a kutatók. Pedig ezek a szolgálatos művészek itt, a hátországban tudtak közben festeni, sőt, megrendeléseket kaptak, hogy tisztek arcképét megfessék.


Farkas Béla: A harctéren (1914)

— Oláh meg Baranyi egy műteremben dolgoztak, és a közeli Palicsra jártak festeni. Később Baranyit elvitték kiképzésre, Oláhot pedig a dalmát tengerpartra, Neumba vezényelték át. A Szabadkai Városi Múzeum művészeti gyűjteménye Baranyi Károly két olyan rajzát őrzi, amely az északi harctéren készült 1917-ben, mindkettő Baranyi ritka, háborúból fennmaradt alkotói munkájának egy példája. Baranyi az önéletrajzában leírja, hogy volt olyan időszak, amikor abba a csoportba vezényelték, amely az elesett katonákat temette el, ezért nagyon sokáig rémálmai voltak, a szagokat is érezte. Baranyi egyébként már az első világháborúban nagy méretű köztéri szobrokat, illetve emlékműveket készített, megrendelésre.


Baranyi Károly: Költözködés a Cibó-völgyben

— Liuba Kornélról és Burchard-Bélaváry Istvánról is több adatra fény derült. Burchard életkora miatt nem vehetett részt a háborúban, de 1914-től több alkotást készített ilyen tartalommal. Csak Liuba Kornél maradt végig Szabadkán, mert a gimnáziumban tanított, az iskola működött tovább, de ő is festett katonaarcképeket. Farkas Béla egy nagyon-nagyon tehetséges, szabadkai, fiatal alkotó, akit az I. világháború megtört. Érdekes, hogy sok művészre odafigyeltek a nagy háborúban, mentesítették, illetve nem küldték őket éppen az első vonalba, hanem inkább hadifestői teendőket bíztak rájuk. Farkas Béla azonban megjárta a harcteret. Rászokott az alkoholra meg a morfiumra, miután volt egy idegösszeomlása, és morfiummal kezelték. Farkas a kései szecesszió képviselője, ez egy menekülés, egy álomvilág volt számára. A tanulmány egyik fejezete egyetlenegy alkotásról szól, Vasa Eškićević Korfu című festményéről, melyet 1916-ban készített. Eškićević ismert szerb festő, az orosz Ilija Rijepin tanítványa volt. Az első világháború miatt jött haza, mert itt akart lenni a saját népével, és harcolni. Hadifestő volt — létezett egy ilyen státusz a szerb hadseregben, valamint az Osztrák—Magyar Monarchiában is. A képre addig nem lehet rábizonyítani, hogy első világháborús, amíg az ember ki nem kutatja, hogy ez egy szimbolista festmény, mely azt a helyet ábrázolja, ahova a szerb hadsereg a néppel együtt menekült, a franciák segítségével, s ahol maga a festő is járt. Albániáig gyalogoltak, télen, át a hegyeken, onnan vitték át őket hajókkal Korfu szigetére. Addigra már nagyon legyöngültek. A haldoklókat egy külön szigetre, Ptichiára vitték. Akik ott hunytak el, azokat a tengerbe temették, minden hajnalban érkezett a hajócska. A kép — így, ahogy itt szerepel, ez a kompozíció, kisebb eltérésekkel — megvan más múzeumokban is itt, Szerbiában! A belgrádi Hadtörténeti Múzeumban, a Palánkai Múzeumban és Újvidéken, a Szerb Matica galériájában is megtalálható a Korfu téma ugyanettől a festőtől.


Vasa Eškićević: Korfu (1916)

— Az első világháború évfordulója előhozta a többi alkotást, én is így tudtam meg, hogy léteznek. Két olyan művészünk van, akinek a Szibériában készült művei szerepelnek a gyűjteményünkben. Hódi Géza az első világháború után egy ideig Szabadkán élt, éppen ezért maradhattak itt a művei. Előtte Szibériában, Tomszkban volt hadifogságban, akárcsak Munk Artúr. A másik művész a Szabadkán született Horvatszki Marko rajztanár, aki szintén megjárta Szibériát. A gyűjteményünkben levő hét képe közül öt az első világháborúhoz kötődik. Az utolsó kis fejezetnek a János vitéz utódai: a huszárok címet adtam, merthogy két huszáros alkotásunk is van. Ez is nagyon érdekes, hogy miért éppen 1915-ben született az egyik. Nos, azért, mert abban az évben szüntették meg a huszáruniformist, hiszen az első világháborúban új fegyverek jelentek meg, ezek a színes egyenruhák pedig kiváló célpontok voltak! S nekünk van két ilyen képünk — az egyik Budai Sándor, a másik Juszkó Béla alkotása. 


Hódi Géza: Szánt vonó lovak az itatónál, Tomszk

* Láthatjuk-e majd külön tárlat formájában ezeket az első világháborús alkotásokat?

— A Szabadkai Városi Múzeumban levő Vajdasági Magyar Képtár 1830—1930 című tárlat egy részét aktualizáltuk a tanulmányban feldolgozott alkotások többségével, így ezek a képek tavaly május óta láthatóak, Eškićević alkotása pedig 2016 folyamán volt kiállítva a jugoszláviai festők és szobrászok tárlatán.


Juszkó Béla: Huszár járőr (1915 körül)


A fotókat a Szabadkai Városi Múzeum bocsátotta rendelkezésünkre. Felvétel: Kolovics Szvetlana

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Eredmények, tervek, kapcsolatok
Interjú
Facebook

Támogatóink