Fényképek, levelek — a nagy háború féltve őrzött ereklyéi

Fényképek, levelek — a nagy háború féltve őrzött ereklyéi

Nemrégiben jelent meg dr. Németh Ferenc és dr. Szilágyi Mária Ilyenek a háború viszontagságai című könyve.

A Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Megyei Levéltárának kiadványa az első világháború centenáriuma jegyében egy bánsági fiatal pár életét mutatja be — nem szokványos módon.

A szerbcsernyei Fábián Ernő az első világháború alatt katonaorvos volt, majd a zsombolyai származású Bayer Irénnel összeházasodva Magyarcsernyén praktizált. A kötet — különféle tanulmányokkal kiegészítve — a családi hagyatékban megőrzött levelezésből, a férfi hadinaplójából és a nagy háborúban készült fotóiból született. 

Dr. Németh Ferenc művelődéstörténész elmondta, kutatói vállalkozás eredménye a könyv.

— Szerencsés véletlenek sorozata játszott közre abban, hogy összeálljon az anyag. Amikor egy szabadkai hölgy, a főhősök unokája, nekem ajándékozta az első világháborús fotókat, akkor még nem sokat tudtam a Fábián családról és az orvos-fényképészről. Mivel érdekesnek találtam, félretettem a fényképeket, majd később Szilágyi Máriával beszélgetve körüljártuk a témát. Arra jutottunk, milyen jó lenne, ha a mintegy 200 fotó mellé meglelnénk azokat a dokumentumokat is, amelyek kiegészítenék, megmagyaráznák a felvételeket, mert akkor egységes hagyatékként tudnánk feldolgozni. Fontos mozzanat volt a 2000-3000 darabból álló levelezés felkutatása, a háborús naplóknak a meglelése, amiben Szilágyi Mária édesapja is sokat segített, mert valóban nyomozni kellett utánuk, hogy kihez is kerültek. Valószínűleg három-négy napló létezett, mi azonban csak kettőt találtunk. Szerencsére Bayer Irén és Fábián Ernő gazdag levelezéséből rekonstruálni tudtuk a napló hiányzó részeit.


A szerző felvételei

Szilágyi Mária elmagyarázta, hogyan került képbe a Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Megyei Levéltára.

— Ebben a levéltárban őrzik a Csekonics család irattárát, ez a két ember pedig ennek a famíliának az uradalmában született és élt. A könyv megjelenését támogatta még a Szekeres László Alapítvány, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., Magyarcsernye község és a VMDK szegedi tagozata. A könyvet a hagyatékon kívül kisebb tanulmányokkal egészítettük ki, melyek Bánátra és a család történetére vonatkoznak. A legterjedelmesebb fejezet maga a hadinapló és Fábián Ernő fényképezése, végezetül pedig a hátországi és a háború utáni életről olvashatnak az érdeklődők.

A Bayer család az újratelepítés alkalmával a mai német területekről 250 éve érkezett Zsombolyára. Mesteremberek voltak, a nagyapa családi vaskereskedést nyitott. A gyerekek közül Irén a legidősebb, három fiútestvére van. Fábián József az 1850-es években települt az akkori Csekonics uradalomba mint a Júlia malom gazdatisztje, feleségül vette Bayer Irén édesapjának testvérét, tehát a későbbi szerelmespár, Irén és Ernő valójában közeli rokonok, első unokatestvérek voltak.

Ernőnek, aki a háború kitörése előtt katonaorvosi pályára lépett, tíz testvére volt, közülük hárman élték meg a felnőttkort. Ernő és Irén 1913-ban jegyezték el egymást, viszont sokáig kellett várniuk a házassági engedélyre, és csak 1918 áprilisában léptek frigyre.

— Az első világháború kitörése felfokozott hangulatot, félelmet és kétségbeesést is előidézett Bánátban, hiszen hamarosan nem akadt olyan család, ahonnan ne vittek volna el valakit a frontra — hallottuk Németh Ferenctől. — Az embereknél óriási információéhség lépett fel, kíváncsiak voltak a hadi helyzetre, és szerették volna tudni, mi történik a hozzátartozóikkal. Mi ennek az időszaknak az eseményeit leginkább a nagybecskereki Torontál című lap cikkei alapján rekonstruáltuk. Egyébként a háborús újságírás egyik napról a másikra változtatta meg a sajtó nyelvét, pergősebbé, lényegre törőbbé vált, eltűntek a terjengős tudósítások. A bánáti lapok számára is gondot okozott a papír beszerzése, ezért a korábbinál szűkebb terjedelemben, 2—4 oldalon kerültek az olvasókhoz. 

Említésre méltó, hogy Nagybecskereken, a 19. Császári és Királyi Gyalogezred tábori nyomdájában készült el Gömöri Tamás Jenő munkája, az első nagyszabású bakanóta-gyűjtemény. A nagy háború katonanótái című könyv két kiadást ért meg, 1916-ban és 1918-ban, és nagy kár, hogy később nem sikerült hasonmáskiadványban ismét megjelentetni.

A közeli hozzátartozók katonafotója rendszerint kultikus tárgy, féltve őrzött ereklye volt a családban, a félretett levelekkel együtt gyakran az egyetlen emléke is egy-egy derékba tört, tragikus hirtelenséggel befejeződött életpályának. Ezzel egyidejűleg az otthonról érkezett leveleken kívül a szerettei fényképe volt a lövészárokban hónapokig gubbasztó katona egyedüli szellemi fogódzója, reménye. Elmondhatjuk, hogy ebben az időszakban a fénykép volt a virtuális családegyesítés eszköze. Ezért is fontos az utókor számára az a tevékenység, amelyet a gyógyítás mellett a könyv hőse végzett a fronton, illetve hazalátogatásai alatt a hátországban.

Fábián Ernő az első világháborúban szerzett tapasztalatait, élményeit, megfigyeléseit, gondjait és örömeit hadinaplóiban rögzítette, ehhez pedig szervesen illeszkedik a gazdag, 150-200 fényképet számláló gyűjtemény, melynek darabjai a hadszíntereken és a hadikórházakban készültek. Nemcsak önmagát és a bajtársait örökítette meg, hanem a környező falvak lakosságát, a háborús rombolást, sőt, a természeti szépségeket is. Kísérletező, minden iránt érdeklődő amatőr fényképész volt, a fotóit maga hívta elő a fronton, naplója szerint nagyon nehéz körülmények között. A szabadidejét azonban nemcsak fényképezéssel, hanem levélírással is töltötte. Ha csak tehette, naponta két-három levelet írt szerelmének, családtagjainak.

Ezt az anyagot egészítik ki a Fábián család által megőrzött levelek, képeslapok, és ezekből kerekedik ki a fiatal pár háborús élettörténete. Egyébként mindketten az életmentést és a katonák ápolását, gyógyítását választották, hiszen Bayer Irén is ápolónő volt.

Szilágyi Mária a könyv szerkezetét ismertetve feltárta, az utolsó előtti fejezet a hátországi életet taglalja. Irénnek a frontra írott leveleiből derül ki, milyen volt Zsombolya, mivel foglalkozott egy polgári körökben mozgó, húszas éveiben járó lány, mert beszámol a család dolgairól, az eseményekről, a szórakozási lehetőségekről, utazásairól, az ismerősei sorsának alakulásáról stb.

Az utolsó fejezet viszont a háború utáni élettel foglalkozik. Irén és Ernő 1919-ben Magyarcsernyére költöztek, Ernő körzeti orvos lett. Két gyermekük született, 1934-ben házat vásároltak, mely mindmáig a család tulajdonában áll. Fábián Ernő 1947-ben halt meg tüdőbetegségben, felesége viszont 95 éves korában, 1984-ben hunyt el. Két lányunokájuk sokat segített a könyv anyagának összegyűjtésében. 

A szerzőpáros tagjai elmondták, szerették volna, hogy Bánátnak is legyen első világháborús emléke — könyv formájában. Mivel ez a történet egy rendhagyó katonaorvosi pályáról szól, fontosnak tartották a megírását, és remélik, az olvasók is érdeklődéssel forgatják majd. 

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Tuvalu, avagy a süllyedés poétikája
Irodalom
Olvasunk?
Irodalom
Facebook

Támogatóink