Félidő — Desiré Central Station fesztivál

Félidő — Desiré Central Station fesztivál

Pontosan a felénél tart a Desiré. Tizenhat előadás kilenc nap alatt. Hátravan tehát még a fele. Megnéztük, hogyan ajánlják ezeket a darabokat a szervezők és a társulatok, azaz a soron következő előadások leírásaiból szemezgettünk.

* Ivan Zajc Horvát Nemzeti Színház (Rijeka) — George Orwell: Állatfarm

(Rendező: Urbán András)

George Orwell Állatfarmja egyfajta társadalmi-politikai mementó, allegorikus útikalauz, melyért akkor nyúlunk, amikor úgy érezzük, elfelejtettük, hogyan is történt mindaz, ami történt. Az, ahogyan a jelent megéljük, kihat arra, ahogyan a múltat értelmezzük: a történelmet ily módon könnyen megkérdőjelezzük, és megragadhatatlan körülmények összhatásának látjuk. Ezért óvatosan nyitjuk meg kollektív emlékezetünk barázdáit, amikor megfogalmazzuk a kérdést: hány disznó sétál közöttünk két lábon? (Urbán András, Nataša Antulov)

* GroundFloor Group (Kolozsvár): Parallel

(Koncepció és koreográfia: Sinkó Ferenc, rendező: Sinkó Ferenc és Leta Popescu)

Sinkó Ferenc és Leta Popescu rendezők a két szereplő, Lucia Mărneanu és bodoki-halmen kata történeteiből, általuk megélt élethelyzetekből kiindulva, azoktól elrugaszkodva alkották meg az előadás világát, mely provokálóan és elsöprően őszintén szól a testről, a szexuális identitásról, a tagadásról és az elfogadásról.

* Mikser (Belgrád), Újvidéki Egyetemi Kultúrközpont, Fast Forward: Dogville

(Rendező: Kokan Mladenović)

Vajon Dogville lakóivá lettünk-e mi is a normális élettől való több évtizedes elszigeteltség, a háborúk, a szankciók és a tévelygések után? Segítségre szorulunk-e, vagy kell-e tartani tőlünk? Képesek leszünk-e valaha is újra a normális világ részévé válni? Létezik-e egyáltalán az úgynevezett „nagyvilág”, vagy hozzánk hasonlóan az is egy nagy, globális Dogville-lé változott? Hol találkozik az empátia, a megértés, az erkölcs és az ösztönös önvédelem?

* Kolozsvári Állami Magyar Színház — A. I. Vvegyenszkij: Ivanovék karácsonya

(Rendező: Urbán András)

Az Ivanovék karácsonya megelőzi a későbbi izmusokat. Egyrészt értelmezhetjük szürrealizmusként is, de az is fontos, hogy az abszurd mint költészet jelenik meg benne, mint konceptualista nyelv van jelen, és nem a reális valósághoz viszonyítva válik abszurdummá. Ez a költészet lemond a politizálásról. (Urbán András)

* Belgrádi Nemzeti Színház — Jovan Sterija Popović: Hazafiak

(Rendező: Urbán András)

Ilyen színházi villámcsapást, mint amilyen az Urbán által rendezett Hazafiak, ez a nemzeti színház és a közönsége régóta, már nagyon régóta nem tapasztalt. Zlatko Paković (Danas)

* Ivo Dimcsev (Bulgária): I cure (interaktív gyógyító előadás)

(Szöveg, zene, koreográfia: Ivo Dimcsev)

Ha a gyógyulás döntés kérdése, akkor miért ne hozhatnánk meg e döntést a színházban? Ez az előadás nemcsak egy-két testi vagy pszichés nehézségre kínál orvosságot, hanem mindjárt az összesre. Az I cure gyógyhatása kiterjedhet azokra is, akiket szeretsz, akikkel törődsz. Minden attól függ, hová összpontosítod az I cure gyógyerejét. Az I cure nem négyszemközti terápia, hanem minden nézőt egyidejűleg kúrál.

* Via Negativa (Ljubljana): Manipulációk

(Rendező: Bojan Jablanovec)

A bizalom egyszerre racionális és irracionális, tudatos és tudattalan, hajlandó és hajthatatlan. Mindannyian a bizalommal kereskedünk, tárgyalunk, manipulálunk. Nincsenek ártatlan áldozatok — mindenki tudja, mire megy ki a játék. A bizalom a félelem, a bizonytalanság és a kétség legjobb fegyvere. A bizalom a hatalom hajtóereje. És itt kezdődik a manipuláció. Ha nincs bizalom, nincs kereskedelem sem, nincsenek bankárok, nincsenek politikusok, nincs demokrácia, nincs szeretet, nincs Isten. Nincs semmi...

* Kosztolányi Dezső Színház (Szabadka): Exodus

(Rendező: Tolnai Szabolcs)

Szembesülés a mindenkori archetipikus történettel: az exodusszal, az otthonukat elhagyó, új lehetőségeket kereső emberek valóságával.

Bőven van tehát még mit nézni és látni a Desiré Central Station fesztiválon, és hamarosan mi is beszámolunk róla, hogyan is telt.

Címkék: desiré2015

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A művészet érdeme
Színház
  • GYURKOVICS Virág
  • 2015.12.21.
  • LXX. évfolyam 50. szám
Miről  álmodik Urbán András?
Színház
  • Rokay Károly
  • 2015.12.21.
  • LXX. évfolyam 50. szám
Facebook

Támogatóink