Az utak kendőzetlenül megmutatnak mindent, főként azt, hogy a mindenkori kormányok hogyan viszonyulnak a társadalomhoz, illetve hogyan törődnek vele. A tükörsima autópályák és a jól karbantartott, alacsonyabb rendű közutak szociális érzékenységre utalnak, a katasztrofális állapotban levő úthálózat pedig a szociális érzéketlenségen kívül lesújtó szegénységi mutató is.

A milliók életét nap mint nap megkeserítő, elképzelhetetlen mennyiségű kátyú valójában nem más, mint egy-egy ország lelkiismeretén esett csorbák, pontosabban rések összessége. Az úthálózat javítására fordítandó milliárdok eltűnése, illetve a költségvetés állandó hiányából fakadó pénzügyi keret nemléte mind-mind olyan tényező, amelynek arra kellene késztetnie egy államot, hogy egy banánköztársaságnál többnek nevezhesse magát.

A Világgazdasági Fórum évente végez a közutak minőségére kiterjedő felméréseket. Szerbia rendszerint a legutolsók között található az egész világon. A vizsgált 144 ország közül általában a 120. hely környékén tanyázik. A nem túl előkelő helyezés egyáltalán nem meglepő, az országban ugyanis számtalan olyan útszakasz van, amely a világ szégyene lehetne. Ha azt gondoljuk, hogy mindez, avagy a katasztrofális közlekedési rendszer, csak egy megszokott „balkáni szindróma”, akkor nagyot tévedünk. Hiszen elegendő csak Horvátországba átutazni, és máris első osztályú közúthálózaton autózhatunk. Szlovéniában szintén hasonló, jó minőségű utakat használhatnak a polgárok.

És most tessék megkapaszkodni! Még Albániában is fényévekkel jobbak az utak, mint Szerbiában. A legújabb minőségfelmérő listán Albánia az 59., Horvátország pedig a 29. helyet foglalja el. Szóval van min szégyenkezni!