Az emléktábor részvevői

Tordán immár nyolcadik alkalommal rendezték meg a Fejes István Emléktábort, mellyel a neves amatőr képzőművésznek állítanak emléket. Ezen az eseményen főleg a fiatalokra összpontosítanak, közös alkotásra invitálják őket. A foglalkozás igen népszerű, hiszen mintegy nyolcvan helybeli és a környező településekről — Szentmihályról, Kisoroszról, Magyarcsernyéről, Muzslyáról, Magyarittabéről —, illetve néhány Bácsfeketehegyről érkezett fiatalt láttak vendégül Tordán. A szervezők ezúttal a Föld napjához kötődő gondolataik megosztására kérték fel a művészpalántákat. Az eredeti terv szerint a munkák Fejes István egykori házának udvarán készültek volna, ám ezt a hideg időjárás megakadályozta, így az Ady Endre Általános Iskola adott otthont a rendezvénynek.

Alkotómunka közben

Az emléktábor napján elsőként Lázár György, a Tordaiak Klubjának elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Kiemelte, az értékteremtés a kis közösségekben kezdődik, az ott lerakott építőkövekből épülnek fel később a szellemi alkotóműhelyek. Egyúttal abbéli reményének adott hangot, hogy mára ilyen szellemi alkotóműhellyé nőtte ki magát a Fejes István Emléktábor is. A munkát az idén is segítették az óbecsei Szivárvány amatőr festőcsoport tagjai, a péterrévei Da Vinci képzőművészei és a nagybecskereki Petőfi MME Art Klubjának alkotói. Egyszersmind Fejes István személyes barátai is tiszteletüket tették: Szegedről érkezett Kossuth Tivadar, akinek kiváló képeivel nemcsak a New York-i, párizsi vagy londoni kiállításokon találkozhatunk, hanem az európai királyi udvarokban is, vagy éppen híres emberek gyűjteményét gazdagítják — például Chaplin lányáét, Geraldine Chaplinét. Gyapjas István, Fejes iskolatársa, aki a tordai művész magyarországi kiállításait szervezte, Németországból látogatott a faluba.

A házigazdák nevében Kovács Zsuzsanna, az iskola tagozatvezetője is szólt a jelenlévőkhöz. Hangsúlyozta, Fejes Istvánról tudnunk kell, hogy az egész élete a festés és a rajzolás volt, ecsetvonásaiban mindvégig hű maradt a tordai tájhoz. Munkáit rendszeresen közölte a Magyar Szó, a Hét Nap, a Családi Kör, valamint a Tordai Újság — ez utóbbinak természetesen állandó munkatársa volt. Számtalan alkotói elismerést nyert itthon, valamint az anyaországban is, önálló kiállítása nyílt Újvidéken, Szabadkán, Solton, Hévízen, Nagybecskereken, Tiszaalpáron, valamint szülőfalujában, Tordán. Az iskola tagozatvezetője szerint az a cél, hogy megőrizzék a település nagyjainak eredményeit, illetve a fiatalokban is szeretnék mihamarabb felismerni a képzőművészeti tehetséget, hogy azt mielőbb kamatoztatni tudják. 

Kovács Zsuzsanna, Hajnal Jenő és Lázár György a megnyitón (A szerző felvételei)

Az emléktábort Hajnal Jenő, az MNT elnöke nyitotta meg. Fejes Istvánt a bánsági táj „szerelmesének” nevezte, aki az apró részletek festője is volt. Az alkotótábort az ő szellemiségében szervezik meg, hiszen a többi közt az is céljuk, hogy felfedezzék, jó irányba tereljék azokat a gyerekeket, akikben ott rejlik a tehetség.

A részvevők a megnyitó után kivonultak a temetőbe, és Fejes István sírjánál elhelyezték a kegyelet virágait. Ezen a helyszínen Holló Katalin nyugdíjas pedagógus is méltatta az amatőr alkotó munkásságát.

— Több mint tizenkét esztendő telt el Fejes István halála óta, de emléke nem halványul, sőt, sokszor az az érzésünk, mintha napjainkban is találkoznánk vele. Ha nem is a barátságosan mosolygó arcával, a mindig megértő, emberi szeretetével, de az emlékével mindenképpen, mely örökké velünk marad. Életműve, vagyis a festmények, melyek sok tordai házban és középületben megtalálhatóak, hajtóerőként működnek — nemcsak a Fejes István Emléktábor megszervezésére, hanem életünk, egyéniségünk megformálására is sarkallnak bennünket.

Fejes István számtalan kiállításán hallottuk, hallottam, hogy Pista őstehetség. Számtalanszor kimondták, hogy isteni talentummal van megáldva, és mindig biztos kézzel bánik a paletta színeivel.

Gyakran festett csendéletet és tájképet. Egyszerű, tiszta egyéniségéhez hűen választott témát. Nagy szeretettel örökítette meg szűkebb környezetének festőien szép, vadregényes tájait.

Az akvarelljeiről és az olajcsendéleteiről nagyapáink, nagyanyáink házából ránk maradt használati tárgyak, mérlegek, súlyok, petróleumlámpák, mázas köcsögök, kosarak, szakajtók köszönnek vissza, realisztikusan ábrázolt gyümölcsök társaságában. Virágcsendéletei közül az őszirózsacsokor az ősz, az elmúlás, a barackfaág pedig az üde kikelet hangulatát hordozza.

A kőművesszakma kemény mindennapjaiból nyugdíjba vonult Fejes István a nehéz munka során megkérgesedett kezével, egyedi stílusával, a pasztellszínek árnyalataival komponálta meg a bánáti táj festőien szép sajátosságait, az emlékeiben őrzött vagy még elvétve meglévő régi parasztházak portáit, a baromfiudvarok jellegzetességét, a szénaboglyákkal megtört réteket, mezőket, az aranysárga kalászok ringó tábláit.

Ez az utánozhatatlan Fejes-féle stílus adta meg alkotásainak egyéni ízét, hangulatát, értékét. Ezért nem véletlen, hogy kiállítások sorát tudhatta maga mögött. A festményeivel Európa szinte minden országában, sőt Amerikában, Kanadában és Ausztráliában is találkozhatunk — mondta Lázár György a megemlékező beszédében.

A temető után az alkotó házán levő emléktáblánál koszorúztak a tiszteletadók, majd Kossuth Tivadar emlékezett barátjára.

Ezután mindenki az iskolába vonult, és megkezdődött az alkotómunka. A fiatal tehetségek szép képekkel örvendeztették meg a szervezőket és a jelen levő képzőművészeket. Még az is elképzelhető, hogy valahonnan odafentről, egy-két égi festmény elkészítése közepette, Fejes István is megtekintette a munkákat.