Falat rak, és falon táncol

Falat rak, és falon táncol

Dombi Krisztián. Artista, zsonglőr, tehát cirkuszi ember.

Legutóbb még az oromi malom oldaláról lógott le, most pedig már Budapesten fut be kerékpárjával, megborotválkozva, felöltözve. Mintha egy egészen másik ember volna, nem az a falon táncoló, félmeztelen figura. Az INspirál Cirkuszközpontból érkezik. Nem állnak távol tőle a falak, ha kell, felépíti, ha kell megmássza őket, táncol rajtuk.

* Mikor kezdtél el „cirkuszolni”? Van valami romantikus történeted?

— Végül is van. Volt egy barátnőm, Drávay Zója, aki régóta cirkuszozott. Elmentünk együtt Indiába és Thaiföldre. Az utazás közben pedig tanultam tőle. Ott elkezdtünk szállodákban tűzzsonglőrködni. Négy-öt évig ez volt a fő profilunk. Aztán amikor hazajöttünk, és megszakadt a munka-, illetve párkapcsolat, próbáltam kiaknázni a tudásomat. Rá kellett jönnöm, hogy ehhez szükség van egy jó csapatra, mert szólóban nagyon nehéz eladható műsorokat csinálni, tehát nem árt, ha az ember bekerül egy jó közösségbe. S ez szép lassan ki is alakult Budapesten, hála az INspirál Cirkuszközpontnak és a többi független, autodidakta zsonglőrközösségnek. Az utóbbi időben pedig elkezdtem keresni a saját utamat, ami egy kicsit más, mint kiállni a színpadra, és szép dolgokat csinálni. Most sokkal inkább érdekel valami cirkuszos-színházas fúzió, s jelenleg is dolgozom néhány projektumon. Ez az előbb említett megközelítése a cirkusznak a ’30-as években is megvolt, de most az újcirkusz jelöli ki a fejlődési irányt, s ebben inkább a karakterépítésen van a hangsúly, multidiszciplináris előadói helyzetek jönnek létre, s kevéssé reflektálnak a narrativitásra, a történetmesélésre. Engem pedig ez érdekel. Régebben sokat írtam, és most is inkább történetekben gondolkozom. Viszont nagyon nagy kihívás megtalálni azt a technikát, amely segíti a történetvezetést. Láttam sok faltáncprodukciót, de azok is közelebb voltak a kortárs tánchoz, mint a narrativitáshoz. Amit a Malomfesztiválon próbáltunk megcsinálni, az egy fúzió volt. Törekvés arra, hogy egy nyomon követhető történetsémát játsszunk le olyan technológiai háttérben, amelyben az szokatlan.

* Ha már narrativitásról beszélsz, és történetekről, elképzelhetőnek tartod, mondjuk, hogy Shakespeare Hamletjét „porondra” vidd?

— Nagyon nehéz az adaptáció. Eszközös mozgatásra átírni egy történetet nem könnyű. A táncosok a testükkel dolgoznak, a zsonglőrök zsonglőreszközökkel, a bábszínészek bábokkal. Ha ilyen komplex történethez nyúl az ember, mint a Hamlet, melyet mindenki ismer, azt talán könnyebb előadni, de sokkal több a kötelezettség is. A kulcsjeleneteket nem érdemes kihagyni. Például azt, amikor Hamlet találkozik atyja szellemével, meg lehetne oldani levegőakrobatikával, vagy Yorick koponyáját el lehet zsonglőrködni, de nehéz megtalálni az arányt aközött, hogy csak azért tesszük bele az eszközös játékot a produkcióba, mert ez a kifejezőeszközünk, és aközött, hogy az ennél többet is jelent. A Malmon levő színházi produkcióban például arra a tényre reflektáltunk, hogy fel vagyunk kötve. Tehát függünk a faltól, függünk egymástól, viszonyok is bemutathatóak vele, magával a kötéllel is van kapcsolatunk, nem akarjuk elrejteni, hanem használjuk. Ez már egy többletjelentés.

* Más egy malmon mozogni, mint egy sima, egyenes falon?

— Nagyon más. Legalább három dolog miatt volt különleges. Az egyik a ferdesége, mely miatt nehéz róla elrugaszkodni, de könnyű rajta maradni. A másik a görbület — a faltáncnak van egy ingamozgása balról jobbra, viszont a táncos és a fal távolsága változik a görbület miatt, ezért át kellett komponálni az összes testtudatos érzetet arra, hogy hol közelebb vagyunk, hol távolabb. A harmadik nehezítő tényező, hogy mivel egy műemlék épületről van szó, nem örültek volna, ha felfúrunk rá ezt-azt, tehát meg kellett oldani a tárgyak (díszlet, kellékek) falra való rögzítését. Egyébként egy ilyen kúpszerű, kör alakú épület adhat egy csomó új lehetőséget, felvethet kérdéseket. Körbe lehet-e játszani kötéllel? Ilyen adottságú épületet találni a próbák idejére amúgy elég nehéz. Számomra nagyon jó érzés volt találkozni az oromi malommal, és fent lenni rajta.

* Ez a cirkuszozás, falon táncolás, függesztés, emelés kiváló fizikai erőnlétet igényel. Van valami különleges edzésterved, mellyel karbantartod magad?

— Sokat dolgozom a testemmel, és nem feltétlenül a cirkuszból élek. Szívesen vállalok olyan építőipari munkákat, amelyek során „testből” kell megoldani a dolgokat. Magyarán: rakom a falat. Úgy tekintek egy ilyen építkezésre, mint egy edzésre, s miután megfertőződtem a cirkusszal meg a testtudatos mozgással, azt is észrevettem, hogy egy-két nyújtással, frissítő mozgással sokkal könnyebben lehet venni a fizikai munka kihívásait, illetve kezelni a fáradásból eredő „belassulást”. Emellett a cirkusznak is van egy olyan pozitív hozadéka, hogy fizikai értelemben eredményesebbé teszi a hétköznapi életemet. És valószínűleg mentálisan is, mert az, hogy lehetetlennek vagy nagyon nehéznek tűnő dolgokat csinálunk, csak akkor működik jól, ha könnyeddé tudjuk varázsolni. Ehhez pedig olyan koncentrációra van szükség, amely már szinte egy meditatív állapottal egyenlő. Egy erős belső, szertartásjellegű tudatot alakít ki egy-egy előadás és próbaszituáció. Ha teljes mértékben le tudjuk kötni a közönség figyelmét, akkor egy óriási közös jelent hozhatunk létre. Ezért szeretném beemelni a történetet, mert általa szerintem jobban meg lehet fogni az embereket. Foglalkozom cirkuszi gyermekanimációval is, és a közönséget is szeretném bevonni az előadók közé, hogy ez a közös tudati élmény gyakorlati formában is megtörténjen.

* S ez hogyan valósul meg? Hiszen azért egy gyermek fejében a cirkusz egy állatokkal, bohócokkal, zsonglőrökkel teli helyként él. 

— Az INspirál Cirkuszközpont különféle társulatoknak ad próbatermet, emellett olyan nevelési közegként funkcionál, ahol cirkusztechnikákat tanítunk felnőtteknek és gyerekeknek. Valóban, a laikusok számára a cirkusz egy nehezen elérhető tevékenységi forma, egy olyan eszközös művészeti ág, amelyhez talán a bábszínház áll legközelebb. Hál’ istennek azonban lassan megváltozott az a közvélekedés, hogy cirkusznak csak a nagy sátrakban bemutatott produkció számít. A Cirque du Soleil kezdte népszerűsíteni ennek a szociális oldalát azzal, hogy cirkuszi nevelési programokat tartott különféle hátrányos helyzetű társadalmi csoportoknak. Ezzel az INspirál is foglalkozik, mi is próbáljuk elmagyarázni az embereknek, hogy ezt bárki csinálhatja. Érdekes, hogy ezzel egyidejűleg megjelent egy csomó olyan sportklub, fitneszcsoport, amely cirkuszi eszközöket is elkezdett használni, mint amilyen például az aerial hoop vagy a tissue, ezenkívül pedig a rúdtánc is divatos mozgásforma lett az elmúlt években, ez pedig a cirkuszban használt chinese pole-hoz hasonlatos. Az emberek találkoznak ezekkel a dolgokkal, és rájönnek, hogy igen, ez egy megtanulható mozgásforma, itt befizetem a pénzt, ott bemegyek, átöltözöm, és máris csinálom. Ezért ez arra is izgalmas lehetőséget teremt, hogy kitáguljon a cirkuszjátszók köre.

* Melyek a most futó projektumaid, hiszen említetted, hogy jelenleg is aktívan dolgozol.

— Nem sokkal a Malomfesztivál után volt egy vándorturnénk, mely uniós pályázati forrás segítségével valósult meg. Ebben a folyó és a víz működésével kapcsolatos nem formális oktatási alkalmat kellett nagy közönség számára lehetővé tenni. Mi ezt úgy vállaltuk, hogy csinálunk egy erre a témára kihegyezett, kis cirkuszi előadást, s olyan workshopot szerveztünk, amelyen a részvevők elsajátíthattak néhány új dolgot. Ezt a Pro Progressio Alapítvány koordinálta számunkra, s a Meet Lab, valamint a Bölcs Kavics szervezet tagjaiból, szakembereiből raktuk össze a csapatot. Voltunk Újvidéken, Bulgáriában és Budapesten. Ehhez hegesztettünk egy mobil cirkusztornyot, mely szétszedve elfér egy kisteherautóban, összerakva pedig egy 6 méter magas és nagyjából 6 méter széles négyzetet alkot. Alapjában véve mindig használunk vetítést a látványélmény növelésére, itt a Meet Lab-os Tóth Bálint gondoskodott róla írásvetítő segítségével. Színes, vizes kádakkal úgynevezett liquid light fényfestést mutatott be, mely gyönyörű volt. Hát, ezen a projektumon és csapaton dolgoznék még. Szeretném, ha ezzel tovább foglalkozhatnánk, s egy konkrétabb történetet adnánk vissza. Október környékén találkozunk újra, s meglátjuk, mit szólnak majd a többiek az ötlethez. Egy olyan előadást szeretnék létrehozni, amely reflektál a migrációs válságra, valamint a tengerek, vizek műanyaggal való szennyezésére. Rengeteg furcsa ötletem van.

* Neked mindig.

— Igen. Furcsa ötletekkel teli személy vagyok, s a cirkusz egy jó tégely arra, hogy ezeket beleöntsem, csak meg kell találni, mi és ki illik bele. Azokat a személyeket, akik hiszik, hogy ezek a furcsa ötletek jól fognak mutatni a végén.

Képgaléria

Cikkünk további képei

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Jó, hogy írtok... (3.)
Fiatalok Fiataloknak
  • KDTG
  • 2018.11.17.
  • LXXIII. évfolyam 46. szám
Jó, hogy írtok... (2.)
Fiatalok Fiataloknak
  • KDTG
  • 2018.11.14.
  • LXXIII. évfolyam 45. szám
Facebook

Támogatóink