A határban jóval kevesebb aranysárga repceföld látható, mint korábban, a nedvességhiány miatt ugyanis a növény nagyon rosszul kelt, és az elvetett mennyiség 60-70%-át a gazdák kénytelenek voltak kiszántani. Olyanok is akadtak, akik a talajt ugyan előkészítették, de a száraz földbe inkább nem szórták bele a drága vetőmagot.

Szépen sárgul a repce

– A kiszántott, majd újravetett repce egyenetlenül és későn kelt ki, és a tél is kárt tett benne. Az ideális vetési idő augusztus végétől szeptember közepéig tart, októberben és novemberben már késő repcét vetni. A termelők eddig ezért a haszonnövényért kapták a legmagasabb árat, és a terméshozam is általában megfelelő volt, az idén azonban a termőterület jelentősen csökkent. Láttam hiányos parcellákat, melyeket a gazdák meghagytak abban a reményben, hogy így is több haszonra tesznek szert, mint a kapásnövények esetében. Magyarkanizsa és Völgyes környékén március utolsó napján négyzetméterenként 16 liter eső esett, míg a környező községekben 20–40 liter csapadék hullott. Áprilisban mindössze 3 liter esőt kaptunk. A szárazság miatt a kalászosok válságos helyzetbe kerültek. Az árpa nagy része már kikalászolt, és az első növényvédelmi kezelés is megtörtént. Egyes gazdák a fejtrágya magas ára miatt levéltrágyát is kevertek a permetléhez. A búzában már fejlődik a kalász, de kérdés, hogy a nedvességhiány miatt mekkora lesz, és hány szem fejlődik ki benne. A növények levelei sápadtak, veszítenek vitalitásukból, nincs elegendő tápanyaguk. Égető szükség volna kiadós csapadékra, az időjárás-előrejelzések szerint azonban az elkövetkező hetekben legfeljebb egy-egy átfutó zápor várható. Számításaim szerint 30 liter eső valamelyest enyhítene a gondokon, habár a talajból egyévi átlagmennyiség hiányzik. A termelők korszerű gépekkel dolgoznak, szárazságtűrő fajtákat vetnek, és igyekeznek megőrizni a kevés nedvességet. A téli, 17-18 centiméteres hótakaró a szükséges csapadékmennyiség 70-75%-át fedezte, ami akkor számított volna igazán sokat, ha a tavasszal is érkezett volna kiadós eső – mondta Bata Erzsébet, a Magyarkanizsai Gazdakör elnöke, hozzátéve, hogy a kapásnövények közül az április 10-e körül elvetett kukorica és napraforgó számára egyelőre elegendő a talaj nedvességtartalma, és a növények szépen kelnek.

Bata Erzsébet

A termények ára nagyon alacsony, a termelők pluszjövedelemhez főleg támogatásokból jutnak. A gazdák kénytelenek voltak a tavalyi búzát meglehetősen korán és olcsón eladni, mivel az új termelési év beruházásaihoz pénzre volt szükségük.

– Sokan elköteleződtek a műtrágya- és vetőmag-forgalmazók felé, mások banki hitelt vettek fel, hogy a vetést minőségi alapanyaggal el tudják végezni. A termelők nem igazán tudnak haszonra szert tenni, és a világpiaci helyzetet figyelve nem látok esélyt a gabonaárak emelkedésére. A háborúk miatt a piac instabillá vált. Az orosz piac szinte megszűnt, mivel az utóbbi öt-hat évben hatalmas területeket tettek termővé, ahol kukoricát, búzát és napraforgót termesztenek és expotálnak, így már nem tőlünk vásárolják a „sárga aranyat”. Egyiptomban öntözőrendszereket építenek ki a gabonatermesztéshez, nálunk viszont állóvízből elenyésző százalékban lehet locsolni – mondta Bata Erzsébet.

A gyümölcsösökben már véget ért a virágzás, a fákon már megjelentek a kis, zöld termések. A királyhalmi Túri Tibor talajmegújító mezőgazdaságot alkalmazva összesen 70 hektáron gazdálkodik: ebből 25 holdon almát, 8 holdon pedig birset termeszt. Korábban többféle gyümölccsel foglalkozott, ám az egyre súlyosabb aszály, a termelési költségek drasztikus növekedése és a munkaerőhiány miatt a többi gyümölcs termesztésével felhagyott.

A hideget túlélt kis almák

– A szőlő már korábban szinte teljesen eltűnt erről a vidékről, és lassan a gyümölcs is erre a sorsra jut. A költségek enyhítése érdekében napraforgót, kukoricát, árpát és lucernát is termelek. Az energia és a munkabér drágul, csak a terményeink ára nem változik. Több éve tavasszal szinte menetrendszerűen érkezik a fagy. Először enyhébb lehűlés volt, mely még nem okozott jelentős károkat, mivel az alma piros bimbós állapotban jobban tűri a hideget, mint virágzáskor. A kilenc almafajtám közül kettő, a Red Chief és a navajo termésének 80%-a elfagyott. A termés bőnek ígérkezett, de a harmadik fagy végzetesnek bizonyult, és a kis, zöld termések nem élték túl a –1 fokos hőmérsékletet. A többi fajtánál sem lesz olyan a terméshozam, mint amilyenre a virágzás alapján számítani lehetett, mert a fagy ott is károkat okozott. Egy ismerősöm később metszette az őszibarackot, így a hideg idején a fa lombozata nagyobb volt, ezért enyhébb fagykárt szenvedett. Ugyanennél az ismerősömnél a sárgabarack nagy része elfagyott, de valamennyi termés megmaradt. Nagytatámtól mindig azt hallottam, hogy ültessek birsalmát, mert az későn virágzik. Tavaly sok helyen elfagyott, nálam viszont – a dombosabb fekvésnek köszönhetően – rekordtermést hozott. Az árával is elégedett voltam, hiszen a friss fogyasztásra szánt gyümölcsöt 100, a pálinkába valót 80 dinárért értékesítettem. A terméshozam az idén is jónak ígérkezik, fagykárt nem észleltünk – mondta Túri Tibor.

Túri Tibor, mögötte az almaültetvénnyel

A talajmegújító gazdálkodó aggályait fejezte ki az egyre csökkenő vízszint miatt, hiszen a termelők gyakran túlzásba viszik az öntözést, és nem gondolnak arra, hogy öt–tíz év múlva lesz-e elegendő ivóvíz. Véleménye szerint a gazdák sokszor inkább a rövid távú jövedelmet, nem pedig az örökölt termőföld hosszú távú megőrzését tartják szem előtt.

– Nem látok fényes jövőt a mezőgazdaság számára. A termőföldet jobban kellene értékelnünk. A szántást felejtsük el, mert roncsolja a talajt, műtrágya helyett inkább szerves trágyát kellene használni, a homokos területeken pedig meg kellene őrizni az aljnövényzetet. Bíznunk kell a természetben, és hagyni, hogy tegye a dolgát. Az emberek minél többet szeretnének termelni, és nem foglalkoznak azzal, hogy ezzel mekkora károkat okoznak a termőföldnek és a következő generációknak. A vajdasági termőföld nagyon értékes, és vigyáznunk kell rá – fejtette ki Túri gazda.

A következő hetek időjárása döntően befolyásolhatja az idei termés alakulását. Ha nem érkezik elegendő csapadék, a gazdák veszteségei tovább nőhetnek, aminek hosszabb távon beláthatatlan következményei lehetnek.