Ezt a tábort jövőre ne hagyd ki!

Ezt a tábort jövőre ne hagyd ki!

Hogy melyiket?

Hát a játéktábort! Vagy a focitábort. Vagy az íjásztábort, netán a makettezőt! És persze a fitneszt! No meg az önismereti és egyéniségfejlesztőt! Ha pedig nagyobb vagy, a kamasztábort! Mit szólnál egy kis spanyolhoz vagy hiphophoz? Mindegyik Bácskossuthfalván vár rád, Nyári Táborok gyűjtőnév alatt. Ha rákattintasz a honlapjára, vagy megnézed a Facebook-oldalát, bizonyára te is kíváncsi leszel, hogy a szervezők miért is ígérik neked eddigi életed legszebb nyarát. Elmesélem.

Jókor érkeztünk a kisfiammal a tábor színhelyére, a moravicai iskola udvarára — a nyári záporral egyidejűleg. Örültünk is, hogy ennyivel megússzuk, hiszen egy kicsit távolabb jó sötét felhők kavarogtak az égen. A sátorrengetegben azonban senki sem hederített rá a záporra, az óvatosabbak előkapták az esőköpenyüket, és vidáman szaladgáltak tovább — ismerkedni, barátkozni, focizni, fagyit venni a büfében. Mások bebújtak a sátorba, behúzták a cipzárt az ajtón, és a kiszűrődő hangokból ítélve igencsak vidám hangulat kerekedett mindegyik menedékben. Úgyhogy végül a zápor is megsértődött, majd odébbállt. Csapat- és foglalkozásvezetők készültek izgatottan az idei tábornyitás nagy pillanatára, ilyenkor egy faggatózó újságíró bizony nem nagyon hiányzik, viszont Besnyi Szabolcs szervező, táborvezető még így is megállt velem beszélgetni. Ha hiszed, ha nem, réges-régen büfésfiúként szerezte első tábori élményét, és annyira megtetszett neki, hogy egy idő után ő maga lett a moravicai és a pacséri nyári táborok szervezője, vezetője, s úgy élvezi, hogy élménypedagógiai trénernek állt.

— Teljesen véletlenül keveredtem 1993-ban éppen ebbe a táborba. A helyi művelődési egyesület szervezte meg akkor a Szólj, síp, szólj! népzenei és néptánctábort, az apukám is az egyik szervező volt. Kellett egy szakácsnő, s mivel anyukámnak ez a foglalkozása, ő is eljött. A húgom népzenélt, persze hogy ő sem hagyta ki, velem azonban nem tudtak mit kezdeni, úgyhogy végül elhoztak büfésfiúnak. Annyira magával ragadott életem első tábora, tizennégy évesen, hogy a következő évben már én jelentkeztem, hogy büfézni akarok. Eleinte azért vezettem a játékot, mert így a táborban maradhattam, később pedig tudatosan kezdtem ezzel foglalkozni, mert láttam, mennyire hatékony, milyen jelentős és hosszú távú fejlődést lehet vele elérni. Most már a hétköznapokban is ebből élek, játékokat vezetek, és pedagógusoknak tartok képzéseket arról, hogy az iskolában hogyan lehet használni a játékot és az élménypedagógiát mint módszert.

Ebből csak jó dolgok születhetnek, és ez hamarosan megerősítést is nyer, hiszen rengeteg rég nem látott ismerőssel, kamaszkori baráttal találkozom, aki szintén a gyermekét, gyermekeit hozta ide — sokan nem először és nyilván nem is utoljára. 260-270 gyereknek 70 szervező teszi szebbé a napjait, tudom meg Szabolcstól.

— Ha nagyon röviden kell megfogalmazni, akkor azt mondom: élményt és kihívást kínálunk! A gyerekek szívesen csinálják ezt, közben pedig pozitív élmények érik őket, illetve fejlődnek is. Nagy hangsúlyt helyezünk a szabadidős tevékenységre meg a biztonságra — a lelkit és a testit is beleértve. Óriási szervezői csapattal dolgozunk, többféle stáb van: egészségügyi, mert egész napos orvosi felügyeletünk van, technikai, mely a háttérben gondoskodik mindenről, és persze a programstáb Tóth Roland és Tojzán Ákos vezetésével. A tábor minden egyes pillanatában legalább két program fut egyidejűleg, egy a gyerekeknek és egy a kamaszoknak, ám olyan délután is van, amikor egyszerre több mint negyven programot kínálunk. Igyekszünk konkurálni a mobiltelefonnal, sőt, azokkal a tevékenységekkel is, amelyek egyébként jók és pozitívak, csak a gyerek éppen mindig azt csinálja otthon. Aztán itt vannak a csoportvezetők és a képzők-oktatók. Az elmúlt egy hetet itt töltöttük közösen, hogy egymással is megismerkedjünk, fejlesszük a saját csapatunkat, és hogy felépítsük a tábort, illetve képezzük azokat, akik kevésbé tapasztaltak.

Nem könnyű éppen ráérő oktatót találni, viszont Balassa Emese szerencsére szakít rám néhány percet.

— A Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnáziumban dolgozom, spanyoltanár vagyok, emellett itt animátor is, így a nyelvoktatáson kívül részt veszek a nagyjátékokban, melyek az egész tábort megmozgatják. Ez a tizenhatodik táborom, úgyhogy nagyon otthon érzem itt magam!

A focialtábor vezetője, Sztánkó Árpád nem panaszkodhat, a világbajnokság évében rengetegen választották a labdarúgást.

— Az idén rekordot döntöttünk, 66 gyerekünk van. Kisebb keretre hirdettük meg, de nagyon sokan szerettek volna jönni, mindig még egyet befogadtunk, így végül ennyien lettek! Délelőtt technikai edzések lesznek, délután pedig főleg meccsek. Aki egyébként is jár edzésre, illetve játszik, annak sokat használ ez az egy hét, viszont a hobbifocistáknak nagyon nehéz lesz, mert a napi kétszer két óra nagy megterhelés. Magyarországon dolgozom, Mélykúton vagyok testnevelő tanár az általános iskolában, ott is edzősködöm, illetve aktívan focizom egy alsóbb osztályú csapatban. 

Nem meglepő, hogy táborlakó interjúalanyokra vadászva lépten-nyomon focistával találkozom. Dora Máté Mélykútról jött, most kilencéves, ám még csak három volt, amikor belekóstolt a fociba, és noha aztán abbahagyta, csak nem bírta labda nélkül, így két éve újrakezdte. A foci-vb-t persze ki nem hagyná, és meglehetősen szomorkásan mutatta a brazil feliratot a pólóján, jelezve, hogy kinek szurkolt. Most már a horvátoknak drukkol, teszi hozzá. Fritz Andor is Magyarországról érkezett, Bácsalmásról, ő tízéves, és természetesen a focitábor tagja, no meg a mélykúti csapaté, ahová hatéves kora óta jár. Csuda jó dolog a foci! — mondja, de hogy miért az, arra ő sem tudja a választ. Mindketten először vesznek részt a táborban, és már az első egy-két óra után tele vannak jó élményekkel, amin nem kell csodálkozni, hiszen négyen osztják a sátort. Szekeres Gábriel szabadkai, az Október 10-e suli felsőse lesz az őszre, ő a játéktábort választotta. Két évvel ezelőtt nagyon megtetszett neki, ezért most visszatért, és nagyon várja az akadálypályás játékot — árulja el. Nincs abban semmi furcsa, hogy ismét egy újabb focistába botlok: Miklós Dominik az őszre negyedikes lesz, nem jár edzésekre, viszont imádja a labdarúgást — ha csak tehetik, fociznak a barátaival és az apukájával. Tavaly is itt volt, nagyon jól érezte magát, és máris meséli, mekkora zuhé volt akkor egy este, őt azonban nem zavarta, jót aludt a sátorban, akiké meg nem volt esőálló, azokat a vezetők beterelték az iskolaépületbe. 

Tovább keresgélve egy másik közkedvelt altábor, az önismereti részvevőire bukkantam. Gyerekeknek és kamaszoknak is van lehetőségük ezt választani. A tizennégy éves Horváth Lilla barátaival Zentáról érkezett a MIT-táborba.

— Ötödször vagyok itt, mindig visszatérek! Á, dehogy lelkizünk egész idő alatt! Játszunk, és mindenféle programok is vannak.

Beszédes Sára tehát szintén Zentáról érkezett, immár negyedszer.

— Jó a társaság, jók a játékok! Szinte minden évben eláztunk, viszont nem az a lényeg, hogy milyen az idő, hanem hogy vigyáznak ránk, és mi is itt vagyunk egymásnak.

Popov Petra is zentai, ő azonban a kamasztáborba jelentkezett, spanyolt tanul majd.

— Az összes nyelvet szeretem, most itt az alkalom spanyolul tanulni! Még semmit nem tudok ezen a nyelven, mert angolos vagyok.

Bacslia Berta Heléna és Farkas Alexandra épp a tábornyitóra siet, ám őket is sikerül meggyőznöm, hogy mondják el, melyik táborba érkeztek.

— A kamasztáborba, önismeretre — mondja Heléna. — Nem először, és rengeteg új barátot szereztem itt. Sokat játszunk, ismerkedünk. Harmadszor jövök, sokkal nyitottabb vagyok, mint akkoriban, meg sem mertem szólalni, most meg mindenkivel beszélgetek.

— Kamasztáborba, fitneszre — közli Alexandra. — Szeretem a mozgást. Visszatérő táborlakó vagyok, harmadszor jöttem, mert nagyon jó a társaság, és minden évben rengeteg új élménnyel gazdagszunk. 

Este a kisfiam is áradozott, amikor felhívtam. Tele volt élménnyel, pedig akkor még csak egy fél délutánt töltött ott. Szóval, jövőre semmiképp se hagyjátok ki!

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Százötven versmondó
Jó Pajtás
Közlekedjünk környezettudatosan!
Jó Pajtás
  • Sebők Csáki Krisztina
  • 2018.10.30.
  • LXXIII. évfolyam 43. szám
Facebook

Támogatóink