Már gyermekkorában vonzotta a magasság, nem volt olyan fa, amelyet ne mászott volna meg. Az észak-bácskai városban találkozott egyik volt osztálytársával, aki egy ejtőernyősjelvényt viselt a mellényén. Azonnal érdeklődni kezdett az ejtőernyőzés iránt, és 1960. december 1-jén tagja lett az 1946-ban megalakult Ivan Sarić (Szárits János) Repülőklubnak. Az elméleti vizsgákat kiváló eredménnyel tette le, majd 1961-ben bevonult a hadseregbe, és Zomborban az első ugrást is végrehajtotta. Zombor után Szlovéniába került, és ott tovább foglalkozott az ejtőernyőzéssel. Nevéhez rekordszámú, 41 ugrás fűződik a hadseregben, amiért elismerést is átvehetett. Az ejtőernyőzés után vitorlázórepülőt, motoros repülőt és motoros sárkányrepülőt is vezetett és vezet mindmáig, valamint oktatja a motoros sárkányrepülés iránt érdeklődőket. Ejtőernyősként 500 ugrás van a háta mögött, különféle légi járművek pilótájaként 5436 fel- és leszállást hajtott végre, a levegőben pedig több ezer órát töltött. A számtalan díj és elismerés mellett a Szerbiai Repülőszövetség 2011-ben és 2016-ban is Aranysas Életműdíjban részesítette, melyet a legalább ötven éve aktív repülősök kaphatnak meg. E rangos elismerést hat évvel ezelőtt Velimir Bašić pilótával, tavaly pedig Milan Radojčinnal, az Ivan Sarić Repülőklub elnökével együtt vehette át. Jelenleg amellett, hogy oktat, illetve motoros sárkányrepülőt vezet, repülésvezetőként is tevékenykedik.

Szabó Attila felvételei

— A repülés örök szerelem. A katonaságnál az őrségen képes voltam könyörögni a zászlósnak, hogy találjon helyettem valakit addig, amíg elmegyek, és végrehajtok egy éjszakai ugrást. Leszerelésem után az elsők között vizsgáztam le ejtőernyőzésből, oktatni 1963-ban kezdtem. Versenyzőként 1968-ban és 1969-ben a Palicson megtartott tartományi bajnokságon bronzérmet nyertem vízre ugrásban, a ’70-es évek közepén pedig a szlovéniai országos bajnokságon vegyes csapatban az újvidékiekkel a középmezőnyben végeztem. Több száz ejtőernyőst képeztem ki, akik közül sokan ma is megismernek, megállítanak az utcán. Kiemelném Marinka Vukovićot, az első ejtőernyősnőt, aki bekerült az országos válogatottba, Szűcs Rudolfot, az egyetlen szabadkait, aki 2000 ugrást hajtott végre, Momir Jarićot, aki később a JAT pilótája lett, Nenad Dragojlovićot, aki csapatban lett országos bajnok, Milan Rapajić egykori reptérparancsnokot, Péter Ivicát, a JAT későbbi repülésirányítóját, valamint Mita Vuković Balkán-bajnokot.

* Hogyan emlékszik az első ugrásra?

— A hadseregben egy német Junkers repülőről történt az első ugrás, ilyen géppel akarták a németek elfogni Titót Drvaron. Ez egy széles ajtójú, viszonylag alacsony gép. Nem voltam magas, de kiugrás előtt fennakadtam az ajtóban, és végül a parancsnokunk lökött a mélybe. Mindenki azt hiszi, hogy az első ugrás a legveszélyesebb. Ez nem így van, mert ilyenkor még nagyobb az izgalom, mint a félelem. Sok ejtőernyőst három-négy alkalom után olyan félelem fog el, hogy kénytelen felhagyni az ugrással. Velem ilyesmi szerencsére sosem fordult elő. Csak az folytatja, aki megtanulja legyőzni a félelmet. Az ejtőernyőzés látványos, de haszontalan sport. Leginkább a gerincet, majd a térdet teszi tönkre, e két testrész földet éréskor hatalmas terhelésnek van kitéve.

* 1981-ben éppen egy térdsérülés miatt hagyta abba az ugrást.

— A tavankúti labdarúgó-stadion megnyitóünnepségén a kezdőkörbe egy borosüveget helyeztek, nekünk ezt eltalálva kellett földet érnünk. Két kollégám paplanernyővel ugrott, melynek a horizontális sebessége nagyobb, mint a függőleges esése, én pedig kerek ernyőt használtam, melynek a függőleges esése volt nagyobb. Kollégáim előbb értek földet, az eseményt filmező operatőr pedig rám már nem számított. A földhöz közeledve hiába kiabáltam rá, hogy jövök, ő valahogy elém szaladt, én meg a borosüveg helyett őt találtam telibe, feldöntve őt a kamerájával együtt. Súlyos térdsérülést szenvedtem, alig tudtam talpra állni.

* Tíz év vitorlázórepülés, majd néhány év motoros repülőzés után a sárkányrepülés mellett kötött ki.

-- Az akkori klubelnök, Marko Vujić kezdeményezésére 1986. október 10-én alakult meg a motorossárkányrepülő-szakosztály. Szabadkán elsőként Szűcs Rudolf és jómagam repültünk sárkánnyal. 1987-ben, éppen nagypénteken repültem először önállóan, a tanfolyamot tíz nap alatt végeztük el. Az országos bajnokságon ezüst- és bronzérmet is szereztem, ám első egyszer sem voltam. Az országos távrepülő-bajnokságon egyébként átverés áldozata lettem. Az történt, hogy a levegőből észre kellett venni a földre helyezett, 1 méter széles és 4 méter hosszú vászonból készített ellenőrző pontokat, és a térképen be kellett jegyeznünk, hogy melyik település mellett helyezkednek el. Mindegyik pontot megtaláltam, be is jegyeztem őket, idejében le is szálltam, de mégsem engem hirdettek ki bajnoknak. Később kiderült, hogy a győztes egyetlen pontot sem talált meg, hanem leszállás után, a földön írták rá a térképére a helyszíneket. 850 órát töltöttem sárkányrepülővel a levegőben, 1992 óta ötvenöt pilótát képeztem ki. Ismertebb tanítványaim közé tartozik például dr. Mirko Šinković, Rózsa Gábor, Rabitovszki Attila, Varga Gábor, Raffai Gyula, dr. Tóth András, dr. Berényi János, Erdudác Antal, Gálfi László és Szűcs József.

* Milyen szabályokat kell betartania annak, aki sárkányrepüléssel szeretne foglalkozni?

— A legfontosabb a meteorológia ismerete. Szélcsendben a legjobb repülni. Erős szélben is lehet, de úgy nem élvezetes, csak szenvedünk a magasban. Gomolyfelhőbe sem szabad belekeveredni, mert jó néhány méterrel magasabbra lökheti a sárkányt. Emellett nem szabad város fölé repülni, és vigyázni kell a távvezetékekre. Ha vihar közeledik, akkor a lehető legközelebbi alkalmas helyen le kell szállni, legyen az akár egy szántóföld, kukoricás vagy erdő. Inkább a földön forduljunk fel a sárkánnyal, mint hogy a vihar vágjon oda bennünket a földhöz. A sárkányrepülés bizonyos kockázati tényezőkkel járó sportág, de az utasításokat betartva semmivel sem veszélyesebb, mint a közúti közlekedés. Itt akkor sincs baj, ha menet közben leáll a motor. Ilyenkor ügyesen le lehet szállni a legközelebbi megfelelő területen. Egy méter és négy kilométer magasan is repülhetünk sárkánnyal, mi általában 600-700 méteren szeljük a levegőt. Bárkiből lehet sárkányrepülő-pilóta, aki megfelel az orvosi vizsgán, nem nehezebb 100 kilogrammnál, illetve sikeresen teljesíti az elméleti és gyakorlati vizsgát.

* Milyen jellemzői vannak egy átlagos motoros sárkányrepülőnek?

— A 11 négyzetméter szárnyfelületű gépek nagyon gyorsak, a 180 km/h-s sebességet is elérhetik. Elsőként a Trabant-motorral felszerelt, 16-18 négyzetméter szárnyfelületű gépekre képezzük ki a tanulókat. Ha sikeresen vizsgáztak, immár kezdő pilótaként, néhány száz levegőben eltöltött óra után ülhetnek át „komolyabb” sárkányokba. A legtöbb gépünk 55 lóerős, 500 köbcentiméteres, 70 km/h-s sebességre képes, a tartályába pedig 26 liter üzemanyag tölthető. Ezekkel a feltételekkel a Szabadka--Magyarkanizsa--Szabadka táv könnyedén teljesíthető. A sárkányrepülőt nemcsak sportra használják, hanem mezőgazdasági permetezésre, továbbá vadállatok megfigyelésére, tűzesetek felfedezésére és a távvezetékeken keletkező hibák megtalálására is.

* Aki kedvet kapott a sárkányrepülőzéshez, az hol és mikor jelentkezhet?

— Elég gyenge az utánpótlás, nem sokan választják ezt a sportot. Júniusban indítunk tanfolyamot, melyre nálam jelentkezhetnek az érdeklődők a 064/205-46-63-as telefonszámon. A sárkányrepülés nem olcsó, én már négy jelentkezővel is elégedett volnék. Az oktatáson kívül sétarepülést is végzünk. Gyakran a vőlegény fizeti be a mennyasszonyát egy sétarepülésre, vagy fordítva, ám nemcsak fiatalok, hanem gyakran idősebbek is igénybe veszik ezt a szolgáltatásunkat.