Mindent otthagytak

Sokan már hetek, hónapok óta úton vannak. Szabadka egy ideje olyanná vált, mint egy nagyváros, ahol mindenféle nemzetiségű embert láthatunk az utcákon, azzal a különbséggel, hogy itt nagy táskákkal, zacskókkal és karon ülő gyermekekkel éppen valahonnan valahová tartanak. Elképzeltem, mi járhat a fejükben azt nézve, hogyan éli Magyarkanizsa vagy Szabadka város a mindennapi életét. Az emberek munkába igyekeznek, kávét isznak, barátaikkal találkoznak, míg ők egy bizonytalan kimenetelű út felénél tartanak, nem tudják, hol fognak aludni, és mit fognak enni. Az itt élők pedig vagy együtt éreznek velük, és segítik őket (például egy ágyat kerítenek nekik, és kihelyezik a parkba, ivóvizet vagy édességet adnak a gyerekeknek), vagy nem akarnak belegondolni abba, hogy ők is lehetnének ilyen helyzetben. Sokan nem értik, a migránsoknak honnan van ennyi pénzük, okostelefonjuk, ékszereik, jómagam pedig ezt a kérdést nem értem, hiszen ezeknek az embereknek a nagy többsége nem a szegénység elől menekül, hanem egy háborús övezet képét próbálja kitörölni emlékezetéből. Sokuk művelt, értelmiségi, vannak, akik sokkal többet kerestek saját országukban szakemberekként, mint mi. Mindent otthagytak, miért ne volna pénzük? Jelenleg sajnos csak pénzük lehet, hazájuk, otthonuk ugyanis nincs.

„Nincsen velük semmi gond”

Egy magyarkanizsai hölgy elmondta, őt már nagyon zavarják a migránsok. Arra a kérdésre, hogy miért, azt felelte: büdösek, piszkosak, szemetet hagynak maguk után, és minden helyet elfoglalnak.

— Ez mindennapos, és a helyiek már nem is járnak a Venezia étterembe, mert az menekülttáborrá vált. A székről a párnákat lerakják a földre, azokon alszanak, ezekre utána már senki nem akar leülni. A kanizsaiak a város központjában levő boltokat is elkerülik, mindenkinek tele van a hócipője velük. Voltak napok, amikor százával vonultak. Az katasztrófa volt. Az egész terasz tele van velük, a parkokban fekszenek, a szemetet szétdobálják és otthagyják. Miért kell szétdobálni? A rendőrök járőröznek, de nem csinálnak semmit.

Egy másik úr elmondása szerint nincsen velük semmi gond.

— Minket még nem bántottak, én mindennap meglátogatom őket, szörnyű látni is. Ma reggel is minden nedves volt az eső miatt, és a pici gyermekek ott ültek a vizes, hideg fűben. Szóval borzasztó látvány. Rengetegen vannak, és ez még csak a kezdet. Az előhullám. De érdekes, hogy bevásárlásra van pénzük. Banánt, öt-hat kenyeret vesznek, és drága telefonjuk van.

A Lešo Trans képviseletében Miroslav Zelen elmondta, nem indítottak új járatokat, és a jegy árán sem emeltek egy parát sem a híresztelésekkel ellentétben. Azt is hozzátette, hogy a Lasta autóbuszait viszont egyre nagyobb számban látja Magyarkanizsa és Belgrád között közlekedni, s az is megtörténik, hogy be sem hozzák a migránsokat az állomásig, csak a város határáig.

Törökországtól gyalog

A Magyarkanizsán várakozó migránsokat is megkérdeztük. Egyikük, aki jól beszélt angolul, elmondta, hogy Szíriából érkeztek az ott dúló háború miatt. — A mi országunkban szörnyű állapotok uralkodnak. Mindennapos az öldöklés, holttestek hevernek az utcákon, nem kímélnek sem fiatalt, sem időset, halálfélelemben élnek az emberek. Én tanár voltam Szíriában, a többi közt angolt is tanítottam, de jelenleg semmi pénzért sem mennék vissza. Csak gyilkosságot és halált lehet ott látni. Törökországtól az út nagy részét gyalog tettük meg, ami a gyermekeket igencsak megviseli, de legalább edződnek. (Ekkor egy halvány mosolyt is láttam az arcán, a jelek szerint a humorát még nem veszítette el.)

* Mi a véleménye a magyar állam tervéről, hogy a határsávban egy kerítést húz fel?

— Erről még nem hallottam, de furcsa ötletnek tartom. A határ már így is zárva van számunkra. Mi csak annyit szeretnénk a szerb és a magyar államtól, hogy engedje meg a területén való békés áthaladásunkat, hiszen a végcélunk Ausztria, Németország, Svédország. Nem tervezünk Magyarországon maradni.

* Most biztonságban érzik magukat?

— Igen. Macedóniában a határon megpróbálták elvenni a pénzünket, de mivel nagy csoportokban mozgunk, ez nem mindig sikerül nekik. Ez a veszély azonban mindennapos.

Szabó Attila felvételei

Gondot okoz a zöld területek fertőtlenítése

Pálfi Ervin, a Komunalac Kommunális Szolgáltató Közvállalat igazgatója elmondta, hogy a cég mindennap részt vesz a városka takarításában. Mostanában azonban megsokasodtak a teendők. Amit eddig hetente egy alkalommal kellett körbejárni, azt most naponta kell.

— Most még képesek vagyunk megbirkózni a feladattal, viszont úgy érzem, hamarosan köztársasági segítségre lesz szükség, az önkormányzat ugyanis lassan már nem tud mit kezdeni az előállt helyzettel. Tapasztalható ugyan némi előrelépés, de ha így folytatjuk, akkor az őszre el fog fogyni az önkormányzati költségvetésnek a közterületek és a zöld felületek karbantartására szánt teljes évi kerete. A legnagyobb gondunk a higiénia. Vannak már indítványok, hogy ki fogja működtetni ezeket az úgynevezett szanitáris konténereket. Nagyon fontos, hogy erre megoldást találjunk, senkinek sem jó, ha a migránsok a városban piszkítanak. A padok, játszótéri kellékek fertőtlenítését olyan vegyszerrel végezzük, amely ártalmatlan az emberre. Viszont a zöld területek fertőtlenítése nehézségekbe ütközik, mivel az előírások szerint ez egy igen hosszadalmas eljárás. Erre egyébként csak fertőzésveszély esetén fog sor kerülni, ám ilyesmitől egyelőre nem kell tartani. Mi mindent megteszünk, hogy a tisztaság megmaradjon, viszont a menekültáradatot, a népvándorlást mi sem tudjuk megállítani.

A helyzet tehát nem különösebben súlyos vagy veszélyes, és állítólag az egészségházban is különféle megelőző intézkedésekkel készülnek a lehetséges gondokra.  

Lackó Róbert, a községi képviselő-testület elnöke elmondta: szinte naponta hoznak újabb intézkedéseket, mert a helyzet ezt megkívánja. — Rossz idő esetén a kisgyermekes anyákat beengedjük az egyik hotelbe, de csak őket. Hogy többet tehessünk, ahhoz anyagi támogatásra van szükségünk, ezért a tartományhoz és a minisztériumhoz is fordultunk már különféle kérvényekkel — mondta Lackó Róbert, és hozzátette, reméli, hogy a jövőben szebb témákról is be tud majd számolni.

Sokan idegenkednek tőlük, és utálattal néznek a menekülő embertársaikra. Nekik üzenem, hogy csak egy percre képzeljék magukat a helyükbe, és talán megváltozik majd a véleményük róluk. A migránsok néhány éve még maguk sem gondolták volna, hogy 2015-ben útra kelnek, és maguk mögött hagyják az egész életüket. 

Tekintse meg a szerző adatlapját is!
Szerda Zsófi