A Tartományi Képviselőház elnöki tisztségét a következő négy évben Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség politikusa, a párt elnöke tölti be. Kinevezése után az újságíróknak elmondta, hogy május 20-a után új időszámítás kezdődött, az ígérgetések korszaka befejeződött, szembe kell nézni azzal a gazdasági, szociális és költségvetési problématömeggel, amellyel ez az ország régóta birkózik. Beszélgetésünk a vajdasági parlament alakuló ülése után készült.
" 1991, azaz a többpártrendszer bevezetése óta, Egeresi Sándor után Ön a második magyar házelnök a tartományi parlamentben. Ez a tény mennyire befolyásolja a munkáját?
- A megválasztásom előtti vitában elhangzott ugyan, hogy miért került ismét magyar párt képviselője a parlament élére, de ezek a felszólalások nem voltak igazán komolyak. Én úgy értelmeztem, hogy az ellenzék már az első napirendi pont kapcsán megmutatta, hogyan kíván a jövőben működni.
" Korábban a tartományi kormányban töltött be jelentős szerepet, ez a munka viszont egészen más jellegű. Miért volt szüksége erre a váltásra?
- Ha az ember 12 évig - szolgálati idejének egyharmadában - ugyanazon a munkahelyen van, akkor nemcsak a válaszokat, hanem a kérdéseket is ismeri, megcsömörlik, és tőle is megcsömörlenek. Ami viszont a parlament elnökét illeti, úgy vélem, a többség nem ítéli meg helyesen a szerepkörét, mert az nemcsak az elnöklésből és a képviselőház munkájának az irányításából áll. A házelnöki munka Vajdaságban egy érdekes egyvelege annak a feladatkörnek, ami az alkotmányos rendszeren belül a parlament elnökéhez, illetve a köztársasági elnökhöz kötődik. Ebben a nagyon összetett és zűrzavaros politikai, illetve közéleti helyzetben a vajdasági parlament elnökének a tevékenysége politikai súlyánál fogva is felértékelődhet. Én inkább jönni-menni akarok, találkozni az emberekkel, habár tudom, hogy a problémák megoldása nem az én feladatom, hanem a kormányé. De a gondokat, amelyeket tulajdonképpen már most is ismerek, megfogalmazhatom, és az asztalra tehettem, mert másként hat, ha valaki ebből a pozícióból teszi meg. Én mindenekelőtt azt szeretném, ha a parlamentünk sokkal aktívabb lenne, ha a képviselők meg is dolgoznának a havi fizetésükért. Csak arra hagyatkozni, hogy a kormány mennyi javaslatot fogalmaz meg, és azok mikor kerülnek az asztalra, az rossz gyakorlat, amit meg kell szüntetni. Rengeteg az olyan probléma, amelyek napirendre tűzése elsősorban a bizottságok, majd a parlament feladata.
" Azt jelenti ez, hogy a házelnöki tisztséget nem tartja könnyebbnek, mint az eddigi munkáját?
- Másfajtának tartom, de könnyebbnek semmiképpen. Ez egy igazi politikusi feladat, amit eddig csináltam, az viszont szakpolitikusi volt. A politikusokat a közvélemény mindig többre tartja, mint a szakpolitikusokat, mert jobban szem előtt vannak.
" A tervek megvalósításához lesz-e elegendő pénze a tartománynak?
- Biztos nem lesz, mert az ambíciók nagyok, csakúgy, mint a gondok és a problémák is. A költségvetés nagyon beszűkült annak az országos teljesítőképességnek a részeként, amely ebben a pillanatban Szerbiát jellemzi. Egészen biztos, hogy a költségvetés, az összegek biztosítása, vajdasági finanszírozása kulcsfontosságú kérdés lesz az elkövetkező években. Ha tetszik ez valakinek, ha nem, ezt a témakört nem lehet megkerülni.
" Kompromisszumokkal teli időszakkal kell számolni?
- Azt gondolom, elég sok kompromisszumra lesz szükség, de nem többre, mint a politikában általában. A fő kérdés a kompromisszumokkal kapcsolatban számomra az, melyik az a szint, ameddig az ember elmehet. Mert elvben mindenki egyformán látja, de ha a konkrétumokra kerül sor, akkor megjelennek a különbözőségek. A mai ülés vitájában az ellenzék részéről megfogalmazódtak a kifogások a gazdasági és a szociális helyzettel kapcsolatban, ugyanakkor az elmúlt években, amikor a költségvetési vagy a közvagyonról szóló törvény elfogadásáról volt szó, ezek a pártok ott is ellenzékiként viselkedtek. Nem lehet azt a fajta kettősséget állandóan eljátszani, hogy egyrészt őrizzük és féltjük Szerbia integritását és függetlenségét Vajdaságtól, másrészt számon kérjük a mondottakat. Ebben nem lehet kompromisszumot kötni, de egyébként úgy gondolom, olyan összetett időszak közepén járunk, amikor szükség van a kompromisszumokra.
" Az elődje az elmúlt években főleg az európai régiókkal való együttműködésre és a biztonságpolitika fejlesztésére helyezte a hangsúlyt. Ön is ezen az úton kíván tovább haladni?
- Fontos, hogy Vajdaságnak a régiók közötti együttműködés eredményeképpen megfelelő kapcsolatrendszere legyen, különösen most, amikor az előcsatlakozási forrásokhoz szeretnénk hamarosan hozzáférni. Ami a közbiztonságot illeti, annak a kérdése még jelentősebb, hiszen a mindennapjainkat befolyásolja. Dicséretes, hogy a rendőrséggel jó kapcsolat alakult ki, a közbiztonság egyik láncszeme ugyanis a rendőrség, a másik az ügyészség, a harmadik a bíróság. Egy olyan gyakorlatot kellene megteremteni, amely a nevén nevezi a dolgokat, s ha valami nemzeti indíttatású, akkor azt ne minősítse másként sem a bíróság, sem az ügyészség. A közbiztonság szintje a befektetőket is befolyásolja, hiszen oda, ahol a hírek folyamatosan a verekedésekről szólnak, nehezen indul meg a külföldi tőke beáramlása.