Kiélezett néppárti—szocialista küzdelem

Néhány nap múlva, pontosabban május 22-e és május 25-e között minden európai uniós tagország polgárai arról dönthetnek, hogy mely képviselőket küldik az Európai Parlamentbe. Abba a parlamentbe, amely az Európai Unió 500 millió fős lakosságát képviseli, és amely az EU egyik fő jogalkotó intézménye az Európai Unió Tanácsán kívül. A választást a tagállamok nemzeti jogrendszere szabályozza. Az uniós jog csupán az alapelveket rögzíti. A legfontosabbat azonban minden országnak tiszteletben kell tartania, mégpedig azt, hogy az európai parlamenti képviselőket közvetlen és általános választójog alapján, szabad választások útján kell kinevezni. Az új Európai Parlamentnek 751 tagja lesz. Az elnökön kívül 750 politikus fogja képviselni a különféle országokat és a pártokat, illetve pártcsaládokat. A közelgő voksolás igencsak kiélezett küzdelmet ígér, mivel a két nagy pártcsalád, a jobbközép Európai Néppárt és a baloldali Európai Szocialisták támogatottsága rendkívül közel áll egymáshoz. Ráadásul ezúttal a szavazásnak az eddigieknél nagyobb tétje lesz, mivel a szavazó polgárok nemcsak azt fogják meghatározni, hogy az Európai Parlamentben melyik oldalnak lesz többsége, hanem azt is, hogy ki irányítsa az Európai Bizottságot, amely valójában az unió kormányának felel meg. Az európai konzervatívok és a szocialisták a kampány során a legtöbb kérdésben egyetértettek. Az Európai Bizottság elnöki tisztségének megszerzésére leginkább esélyes két politikus, a néppárti Jean-Claude Juncker és a szocialista Martin Schulz egyöntetű véleménye szerint az EU bővítése a következő években nem folytatódik tovább, az unió működését pedig átláthatóbbá szeretnék tenni, és csökkentenék a bürokráciát. Közvetlenül a választások előtt egyébként a közvélemény-kutatások minimális néppárti előnyt mutatnak. Az adatok alapján a néppártiak 212, a szocialisták pedig 209 mandátumra számíthatnak a 751 tagú Európai Parlamentben.

Lépéselőnyben a kormánypártok

„Rajtad múlik” — ez az egyik legfőbb üzenete annak az európai uniós kampányfilmnek, amely részvételre buzdít mindenkit a május 25-ei EP-választáson. Hogy a magyarországi lakosság is így gondolja-e, azaz sajátjának érzi-e az Európai Uniót, azt hamarosan megtudhatjuk a választás részvételi arányából és a szavazatmennyiségből. Emellett még az is lényeges kérdés a magyarországi választás kapcsán, hogy néhány héttel az országgyűlési megmérettetés után a Fidesz—KDNP pártszövetség vajon meg tudja-e ismételni elsöprő győzelmét, vagy a továbbra is gyengélkedő és önmagát kereső ellenzék fog visszavágni a választási vereségéért. Magyarország nyolcmillió választópolgára több mint tízezer szavazókörben, valamint kilencvenhét külképviseleten szavazhat nyolc pártlistára, avagy a következő pártokra: Magyar Szocialista Párt, Seres Mária Szövetségesei, Fidesz—KDNP, A Haza Nem Eladó Mozgalom Párt, Jobbik, Lehet Más a Politika, Együtt—PM és Demokratikus Koalíció. A közvélemény-kutatások jelentős kormánypárti előnyt mutatnak. A Fidesz—KDNP a Magyarországnak járó európai parlamenti mandátumok akár több mint felét is megszerezheti. A részvételüket biztosra ígérő szavazók 46 százaléka szavazna a Fidesz—KDNP-re. A Jobbik és az MSZP 15-15 százalékos, az Együtt—PM és az LMP 10-10 százalékos eredményre számíthat, a Demokratikus Koalíció pedig 4 százalékos eredménnyel nem küldhetne képviselőt az Európai Parlamentbe.