Több ország éves GDP-növekedése meghaladja az EU átlagát. Javuló versenyképességüket a kis- és középvállalatok ágazatának, illetve az e-kereskedelem növekedésének köszönhetik — olvasható a PayPal és a Deloitte Európa új tigrisei című tanulmányában.

Gyármegnyitókról, útavatókról, gazdasági növekedésről, munkahelyteremtésről, önmagukban szemlélve lenyűgözőnek tűnő makrogazdasági mutatószámokról hallhatunk és olvashatunk összefoglalókat napi rendszerességgel a hazai médiában. Ez kétségtelenül sokkal biztatóbb, mint amikor gyárbezárásokról, felszámolásról, csődökről, recesszióról írtak. Ha azonban objektíven vizsgálódunk, akkor azért tudni kell, hogy minden viszonylagos. A tisztánlátáshoz érdemes egy kicsit körülnézni, hogy a mi eredményeink csak önmagukban, illetve a korábbi önmagunkhoz képest ilyen szenzációsak-e, vagy régiós összehasonlításban is annak számítanak.

A környező országok ugyanis szinte kivétel nélkül nagyobb gazdasági növekedést produkáltak a mögöttünk álló évben. A sort kiemelkedően a román gazdaság vezeti: sok távol-keleti országot is megszégyenítő 7 százalékos bővülést jegyzett tavaly, mely önmagában nézve elképesztően jó eredmény. A csehek és a lengyelek, Magyarország és Szlovákia is 3—5 százalékos, figyelemre méltó növekedést ért el. A nyugat-balkáni régió országai is többnyire megelőznek bennünket. Bulgária, Albánia, Bosznia-Hercegovina és Montenegró gazdasága is 2,5—4,5 százalékkal nőtt. Nálunk 1,9 százalékos volt a bővülés, a macedónok viszont recesszióba estek.

Ha a GDP-növekedést csak önmagában szemléljük, ha csupán ezt az egyetlen adatot hasonlítjuk össze, akkor nem sokat tudunk meg arról, hogy mi folyik a háttérben, és milyen folyamatok vannak kibontakozóban. A kelet-európai EU-tagok esetében az utóbbi időben a növekedés húzóereje a bérrobbanás, mely a fogyasztást pörgeti fel.

Az EU-s pénzek elosztásának új ciklusa a beruházásokat is pörgeti, jó alapot teremtve a jövőbeli növekedésnek. A tartós bővülés alapja ugyanis mindenképp és minden esetben a beruházásokban rejlik. Csakis az teremtheti meg a jövőben a hosszú távú növekedés valódi és egészséges feltételeit, ha gyárakat, üzemeket építünk, termelői kapacitásokat létesítünk, infrastruktúrát fejlesztünk. Az európai konjunktúra még mindig jobb a vártnál, a régió országai szinte kivétel nélkül ebből is csak profitálhatnak. Az egymás közötti eltérések hátterében ciklikus és specifikus, ezen belül pedig elsősorban politikai tényezők állnak.

A hazai GDP-bővülést az elmúlt évben nagymértékben visszafogta a mezőgazdasági kibocsátás két számjegyű visszaesése. Az aszály még az idei év teljesítményére is rányomja a bélyegét. Átlagos időjárás esetén a 2017. évi GDP 0,7 vagy akár 1-1,2 százalékponttal is nagyobb lehetett volna. Jórészt a tavalyi aszálynak tudható be, hogy ez nem így alakult. A meg nem termett takarmány hiányából eredő folyamatok pedig átgyűrűznek az állattenyésztésbe és a feldolgozóiparba is. A folyamatot enyhíti, hogy mivel nyitott a gazdaság, a behozatal megakadályozza az árak szélsőséges emelkedését és az abból eredő negatív tendenciák burjánzását. A korábban sokat bírált és kárhoztatott nyitottság tehát ezúttal összességében pozitív eredményekhez vezetett.

Kétségtelen azonban, hogy ennek a folyamatnak a növénytermesztők a vesztesei, hiszen a terméskiesésből eredő jövedelmi hátrányt most kevésbé tudják magasabb árakkal kompenzálni. Az első negyedév makrogazdasági adatai biztatóak, és egyelőre aszályról sem beszélhetünk. Viszont megint ott tartunk, hogy a jövőben az égiektől, pontosabban az időjárástól függ, hogy az eredményeink alapján bennünket is Európa kistigrisei közé sorolnak-e.