A vízimalom eredeti másolatának elkészítése kétmillió kunába (több mint 86 millió forintba) került, és „A határmenti térség malmainak útvonalai mentén” című pályázat keretében valósították meg, a Magyarország-Horvátország IPA Határon Átnyúló Együttműködési Programnak köszönhetően — írták az eszéki turisztikai szövetség honlapján.

Az Európai Unió (EU) egymillió kunával támogatta a projektet, Eszék városa pedig 800 ezer kunával járult hozzá a kivitelezéshez.

Ivan Vrkic polgármester újságíróknak úgy nyilatkozott: „ez nagy turisztikai attrakció a város számára, és egyben emlékeztet a térség malomiparának aranykorára is”. A 19. században 60 ilyen vízimalom működött Eszéken, az utolsó 1944-ben szűnt meg — mondta a polgármester.

Vrkic úgy véli: egy olyan hagyományról van szó, amelyet meg kell őrizni a gyermekeik számára, ugyanakkor tovább kell fejleszteni a gabonára és búzára épülő ipart is a városban. Mint mondta: „ennek a kultúrájára épült Szlavónia és Baranya”.

Az eszéki vízimalom a Molnárok útja elnevezésű projekt keretein belül, magyar és horvát összefogás eredményeként jött létre. A projekt részét képezi még Horvátországból a dályoki (Dubosevica) hengermalom, Magyarországról pedig az orfűi Malommúzeum, a mohácsi Szent Miklós vízimalom és taposómalom, továbbá a mecseknádasi Keszler (volt Müller) malom, a borjádi Széchenyi uradalmi vízimalom, valamint a hosszúhetényi Dallos-Böröcz-féle vízimalom.

A projekt megálmodói szerint az említett határmenti régió a történelem során mindig is többetnikumú területnek számított, a malmok pedig színterei voltak az itt élő népek és kultúrák találkozásának. A Malmok útja projekt célja éppen ezért — a technikatörténeti érdekességek ismertetése mellett -, a régióban élő emberek és népek közös történelmének és kulturális összetartozásának bemutatása, továbbá a kulturális turizmus erősítése a horvátországi Eszék-Baranya megye és a magyarországi Baranya megye között.