Esszék és jegyzetek — négy percben

Esszék és jegyzetek — négy percben

RádióSokk elnevezéssel tartották meg Zentán Géber László Akinek az ég és Nagy Nándor TragikoMédia című kötetének közös bemutatóját. Az esten részt vettek a kiadványok szerkesztői, Brenner János és Miklós Csongor is. Mindkét könyvet a Forum Könyvkiadó Intézet és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet jelentette meg.

Már a bevezetőben elhangzott, hogy a könyvekbe az Újvidéki Rádió két újságírójának rövid, négy perc alatt elolvasható írásai kerültek be, melyek műfajilag nagyon különböznek egymástól, mégis vannak érintkezési felületeik, közös jellemzőik. Géber László esszéiben és Nagy Nándor jegyzeteiben egyaránt megjelenik a körülöttünk lévő világ, a múltunk, a jelenünk. Azt is mondhatjuk, hogy az aktuálpolitika mindkettőjüket foglalkoztatja, de a kérdéseket más-más szemszögből dolgozzák fel, szűrik át önmagukon.  

„Tanulni kell. A téli fákat.”

Géber László Kovinban született 1959-ben. 1983 óta publikál, az Újvidéki Rádió irodalmi szerkesztője, műfordító. Önálló verseskötete Szöveg szalonna címmel 1994-ben jelent meg.

Brenner János szerkesztő szerint felsorolni is nehéz azokat a tematikai pontokat, amelyeket Géber László rádióesszéi érintenek: csend, demokrácia, egyedüllét, élet, fiatalok, filozófia, gyermekkor, háború, hatalom, halál, költészet, nyelv, önazonosság, pénz, politika... Egészen elképesztő, hogy hány területre terjed ki a szerző figyelme, mennyi kérdés foglalkoztatja, hány témához tud hozzászólni a filozófia, az irodalom és az újságírás látóteréből.

Az írások az Újvidéki Rádió Szempont című műsorában hangzottak el 2011 márciusától 2013 februárjáig, hiába van azonban alattuk a dátum, a konkrét időpontok ellenére is képesek időtlenül funkcionálni. A fa, mely rendkívül változatos tematikai egységekben bukkan fel, majdhogynem vezérmotívuma a kötetnek.

Géber László a könyvben található esszék után, melyeket egy lezárt folyamatnak tekint, a Palackposta című sorozatát kezdte el írni — szintén a Szempontnak, ugyancsak majdnem két éven át.

Elmesélte, otthon fával tüzelnek, és amikor hasogatja a fát, nagyon érdekes formák keletkeznek. Ilyenkor ha talál egyet, mely megtetszik neki, továbbfaragja, és közben elgondolkozik, hogyan alakulhatott ki. Egyik kedves darabját el is hozta, hogy megmutassa a közönségnek. Hallottunk az édesapja bognárműhelyében töltött gyermekkori éveiről, a fára mászásokról és a fotózás iránti szeretetéről is.

Nemes Nagy Ágnes Fák című versében tanulni kell a téli fákat, Géber László szerint viszont ez nem elég, a fákkal együtt kell nőni, hogy megismerjük és megszeressük őket, sőt, favágáskor benne kell lenni a fadarabban, hogy érezzük, hogyan hasad, és közben néhány sebet sem árt szerezni. Paul Klee svájci festő a művészt a fa törzséhez hasonlította. A társadalom, a környezet az a talaj, ahonnan a nedveket felszívja, mindez átáramlik a törzsön, a lombozat pedig a megszületett mű.

Mikor őrlik a magántermelők heréjét?

Nagy Nándor 1937-ben született Gunarason. 1958-tól nyugdíjba vonulásáig, 55 éven át megszakítás nélkül az Újvidéki Rádióban dolgozott. Jegyzetei hétről hétre különféle műsorokban hangzottak el, nyomtatásban pedig a Hét Nap, a Magyar Szó, a Családi Kör közölte őket.

A TragikoMédia című könyvbe — ahogyan Miklós Csongor szerkesztő írja — „Nagy Nándor hetvenkét szövege került abból a körülbelül ezer rádiós és sajtójegyzetből, amely jórészt az elmúlt tíz év termése. Újságíróskodásának korábbi évtizedeiből sajnos csak elvétve maradt meg valami, mert Nandi bátyánk — saját bevallása szerint — nem gondolta annak idején, hogy írásai a későbbiekben érdekesek lehetnek”.

Szövegei, melyeket átitat a humor, a cinizmus, az irónia és az önirónia, mindig valamilyen időszerű, közérdekű témából indulnak ki, ezért kordokumentumnak számítanak, de akár a társadalom karikatúrájaként is felfoghatóak.

„Időközben pedig eluralkodhatott rajta a tollforgatók jellemző és krónikus betegsége: az íráskényszer, hiszen — habár nyugdíjas éveiben már senki sem kényszerítheti munkára — hivatását továbbra is folytatja, bírál, kommentál, értelmez, reagál, és jókat derül olyan dolgokon is, amelyek miatt másoknak sírni volna kedve” — olvashatjuk a könyv utószavában.

Nagy Nándor a közönségtalálkozón viccesen megállapította: hétéves voltam, amikor megtanultam olvasni, és hetvenhét éves, amikor megjelent az első könyvem, tehát senki nem mondhatja rólam, hogy nem vagyok alapos ember, és nem dolgoztam meg érte.

Megtudtuk, gyakran a plakátok, hirdetések, különféle feliratok inspirálják. Például, amikor ezt olvassa: a magántermelők heréjét szerdán és pénteken őrlik.

— Az Újvidéki Rádió volt az első és az utolsó munkahelyem, soha nem is gondoltam, hogy másikat keressek. Az újságírásból nem lehet meggazdagodni, de én nagyon szeretem csinálni. Továbbra is vallom, ha valamit nem tudunk elmondani négy percben, akkor ne is kezdjünk hozzá — mondta Nagy Nándor, aki azt is hozzátette, az a legújabb mániája, hogy átírja, a mai helyzetre aktualizálja Petőfi Sándor verseit.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Tuvalu, avagy a süllyedés poétikája
Irodalom
Olvasunk?
Irodalom
Facebook

Támogatóink