Új keresztet állítanak - Barát István fotója

Ha kell, a szívünkből ácsolunk új kereszteket! - üzenik Csúrogról azok, akik ezen az esős vasárnapon tizennegyedik alkalommal gyűltek össze a falu melletti sintérgödörnél, hogy az 1944-es bosszú és megtorlás ártatlan magyar áldozataira emlékezzenek. A széttört kőtábla és a legutóbbi kereszt elüszkösödött darabjai mellett.
A kegyeletteljes összejövetel, mint már annyiszor, ezúttal is egy új kereszt felállításával kezdődött, amelyet ismét Légvári Sándor készített. A kivégzettek lelki üdvéért, örök nyugalmáért Brasnyó Ferenc kishegyesi plébános úr fohászkodott.
A megbékélés fájdalmas folyamata mindaddig el sem kezdődhet, amíg a hatalom nem teszi lehetővé a méltóságteljes megemlékezést, mondta Teleki Júlia a szervezőbizottság és a hozzátartozók nevében. Hozzátette, Csúrogon tábla áll azoknak a szerbeknek a nevével, akik a fasiszta terrornak estek áldozatul, de sehol sincs feltüntetve, a szerb partizánok hány magyart veszejtettek el. Ezt nem tanítják az iskolában sem.
Páll Sándor, a VMDK elnöke már a korábbi években is koszorúzott, de beszédet először mondott.
- A lelkiismeret nehéz teher, és ezt pontosan tudják azok, akik minket titokban most is figyelnek. Mi addig járunk ide békésen és kitartóan, amíg lesz legalább egy ember, aki tudja, mi történt 1944-ben. Keresztekből tűz is rakható, de melegedni, a családi fészek melegét megteremteni mellette nem lehet - hangsúlyozta, majd Babits Mihályra hivatkozott, aki azt írta, a haza nem maga a terület, mert a föld csupán lakhely, üzlet, gazdaság. A haza az emberek emlékeiben, nyelvében, gondolataiban, kultúrájában él.
- Fontosnak tartom, hogy közösen emlékezzünk és fogalmazzuk meg azokat a feladatokat, amelyeknek sorra kell kerülniük a történelmi igazságtétel témakörében - emelte ki Pásztor István, a VMSZ elnöke és kijelentette, azért jött el, mert csak összefogással és erőteljesebb lépésekkel számolhatóak fel az igazságtalanságok.
A megemlékezésen Nagy Abonyi Attila elnök vezetésével először vett részt a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége Szegedi Tagozatának és a szőregi Csodaszarvas Polgári Körnek a küldöttsége. Ez utóbbi képviseletében Dobák Lászlóné megemlítette, az anyaországban is elhallgatta az illetékes politika és oktatás, hogy a délvidéki vérengzés kétirányú volt. Megosztotta azt a véleményét is, hogy Szerbia akkor lesz méltó a csatlakozásra az Európai Unióhoz, ha ezt a tömegsírt sem szemétdombon keresztül lehet megközelíteni. Amíg ez nem következik be, Szerbia a gyűlölet szigete marad. Harangozó Edina és Rókus Zoltán becsei fiatalok versmondása után a jelenlévők a mécsesek pislákoló lángja mellett helyezték el a kegyelet virágait.
,,Magyarok voltak,
ez volt a vétkük.
Ma imádkozz értük.
Magyarok voltak,
szerettek, hittek.
Most látnak-e minket?”
(Bogdán József: Egy csúrogi házban)