Új mérföldkőhöz érkeztünk múltunk feltárásában és megismerésében, mondta Forró Lajos azon az avatóünnepségen, amelyen megnyitották a fiatal történész azonos nevű nagyapja tiszteletére létrehozott martonosi emlékházat.
Forró Lajos helybéli lakost ugyanis 1944-ben ebből a házból vitték el, majd szörnyű kínvallatások után több mint 20 társával együtt kivégezték. Unokája előbb kutatni kezdte a korábban tabuként számon tartott II. világháborús véres eseményeket, majd az elsők között rehabilitáltatta nagyapját, később az egykori nagyszülői épületet is sikerült visszaszereznie a család tulajdonába, most pedig Vajdaságban egyedülálló módon megnyitották benne azt az emlékházat, amely mementóként hívja fel a figyelmet ennek az időszaknak a borzalmaira.
A napokban tartott avatáson több száz helyi, környékbeli és határon túli történész, politikus, művész, közéleti személyiség vett részt és tartott rövid köszöntő, emlékező beszédet. Így a többi között Kávai Szabolcs tartományi képviselő, Nyilas Mihály, Magyarkanizsa polgármestere, Magyar Anna, a Magyar Parlament országgyűlési képviselője, a Csongrád megyei Közgyűlés elnöke, Fodor István, a Zentai Levéltár igazgatója méltatta a létesítmény jelentőségét, annak történelmi fontosságát a múlt megértésében és a nemzetek közötti megbékélés elősegítésében. Az eseményt megtisztelte jelenlétével dr. Menyhárt Attila, Magyarország szabadkai konzulja, dr. Zakar Péter és Vízhányó Ferenc, a Csongrád megyei Közgyűlés két alelnöke, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége szegedi tagozatának küldöttsége, továbbá sok anyaországi magánszemély is, akiket kegyeleti szempontok vezéreltek erre a helyre.
A martonosi emlékház avatóünnepségén Szőke Barnabásné, szeged-szőregi szavalóművész Nagy Vilma Ártatlanul kivégzettek balladája című versével köszöntötte az egybegyűlteket, majd Forró Lajos és Simor Márton szobrászművész, a házon elhelyezett emléktábla alkotója, együtt leplezte le az emlékhelyet jelölő táblát, ezt követően pedig Savelin Zoltán martonosi plébános kérte Isten áldását a házra, az egykori áldozatokra és minden látogatóra.
Az új létesítményben, amelyet már most sokan a megbékélés házának neveznek, gazdag dokumentum-anyagot láthat a közönség az 1944/45-ös vérengzések történetéről, a 25 helyi ártatlan magyar ember haláláról. De mint Forró Lajos, a Szegeden élő történész is elmondta, nemcsak e terület bemutatását tartotta fontosnak, hanem a II. világháború összes áldozatának, a zsidó munkaszolgálatosoknak, a magyar katonáknak és a partizánoknak az emlékét is megörökíti ez az utókort figyelmeztető emlékház. Nem szabad homokba dugni a fejünket, mert az nem segíti elő sem a párbeszédet, sem az emlékezést, de a megbékélést sem. Ez utóbbinak lehet kiváló eszköze egy-egy ilyen létesítmény, mint a most megnyílt martonosi emlékház, fejtette ki Forró Lajos.