Díszvendégek a Szabadság szobor talapzatánál - Barát István fotója

Október 6-án a hajnali órákban mintegy ötven csókai indult útnak, hogy a nemzeti gyásznapot Aradon, a híres Maros-parti városban töltse, ahol a lakosságnak ma már alig tizenöt százaléka magyar. Többórás fárasztó autóbuszozás után érkeztünk a Vesztőhelyre, vagyis az aradi vértanúk emlékoszlopához. A sírkő a vártól, amely napjainkban is katonai objektum és nem látogatható, mintegy ötszáz méterre, a Váralja negyedben található, egy focipálya mellett. Az obeliszket 1881. október 6-án avatták fel, a magyar forradalom és szabadságharc 1849-ben Aradon kivégzett tizenhárom honvédtábornokának az emlékére. Egyik oldalán a kivégzés dátuma, a másik háromon a hősök neve szerepel az elveszejtés sorrendjében. Talapzatába 1974. október 6-án, külön kis ládákban helyezték el tizenegy vértanú földi maradványait, Desewffy Arisztid Margonyán (ma Szlovákia), Kiss Ernő pedig Eleméren nyugszik.
Nagyszabású rendezvénysorozattal, az egy hétig tartó Aradi Magyar Napokkal tisztelgett az RMDSZ és számos civil szervezet az 1848-49-es forradalom és szabadságharc vértanú tábornokai előtt. Az események között volt kiállításmegnyitó, történelmi előadás, szavalóverseny, a temesvári Csiky Gergely Állami Színház pedig az István, a király című rockoperát adta elő a városban.
A Vesztőhelyen dr. Csepregi András evangélikus lelkész, a Magyar Köztársaság Oktatási és Kulturális Minisztériumának egyházi kapcsolatokért felelős főtanácsosa mondott áldást. Dávid Ibolya, a Magyar Országgyűlés képviselője, az MDF elnöke arról beszélt, hogy a szabadságot ma szociális nehézségek fenyegetik, a politikai szempontok helyére a gazdaságiak lépnek, a küzdelem pedig a jobb megélhetésért folyik.
- Nem a politikai ellenfél az igazi ellenség, hanem a nemzeti depresszió, a közöny, a gyűlölet, a széthúzás alapvető kérdésekben. Ezer kísérlet mutatkozik a felemelkedést biztosító cselekvő egység megbontására, itt is és az anyaországban is. Lehajtott fejjel kell megvallani, a széthúzó nemzet nem a mártírok hagyatékát őrzi - hangsúlyozta.
Számos állami hivatal, megye, város, párt, oktatási intézmény küldöttsége helyezte el a kegyelet virágait, közöttük a VMSZ csókai szervezete nevében Tápai Tibor és Zombori Csaba.
A hagyományos szentmisén a Páduai Szent Antalról elnevezett római katolikus minorita templomban ft. dr. Kiss-Rigó László megyés püspök, Szeged-Csanád főpásztora volt a főcelebráns és a szónok.
A megemlékezés a hányatott sorsú Szabadság-szobornál fejeződött be.
A megjelentekhez először Gheorghe Falca, Arad polgármestere szólt román nyelven, majd Markó Béla, az RMDSZ elnöke lépett a mikrofonhoz: a civakodás, a széthúzás károsságára figyelmeztetett.
- Megosztott közösség nem fogja kivívni magának azt, ami megilleti. Mint ahogy színüket váltogató, naponta szavukat megszegő politikusokkal sem megyünk semmire. Ma nem kell meghalni az ügyért, de összefogni, áldozatot hozni mindenképpen kell - hangoztatta.
Szekeres Imre, a Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere méltatta a különböző nemzetekből származó aradi tábornokokat, akik - mint fogalmazott - képesek voltak túltekinteni a szűk nemzeti elfogultságokon. Rámutatott arra, hogy ma Európában a polgárosodás és a gazdasági felemelkedés kézzelfogható lehetőség, amelyet a kelet-európai nemzetek úgy tudnak a legjobban kihasználni, ha összefognak, ha egymásban nem ellenfelet, megkerülendő konkurenciát, hanem partnert keresnek és találnak.
A megemlékezés végén a számos koszorúzó küldöttség között ott volt a Rákóczi Szövetség adai helyi szervezete is. Mi pedig elindultunk haza a magyar Golgotáról, ahogyan az emigrációban élő Kossuth Lajos nevezte Aradot.