Dr. Hódi Sándor, msgr. Bogdán József, dr. Kalmár László

A lélek volt a témája a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet társalgássorozata újabb epizódjának. Meghívott vendégként msgr. Bogdán József plébános, dr. Hódi Sándor pszichológus, dr. Kalmár László szakorvos számos érdekes kérdésre és összefüggésre kereste a választ. Látjuk-e a lelket, vagy csak arra vagyunk képesek, hogy testi valóságában nézzünk embertársunkra? Milyen kapcsolatban van a lélek a hittel, a költészettel, a tájjal, a közösséggel? Az összejövetel szerkesztője és vezetője Gruik Ibolya újságíró volt. A zentai Alkotóházban megtartott estet a Kapaszkodó együttes tette színesebbé, amelynek tagjai megzenésített verseket adtak elő, de közreműködött még Molnár Rózsa és Krnács Erika is. Az alábbiakban az elhangzottakból adunk egy kis ízelítőt.
Bogdán József szerint az embereknek sokkal könnyebb a testről beszélniük.
- Nemrégiben olvastam, egy amerikai orvos kiszámította, az ember teste kilenc-tíz dollárt ér. Ugyanis az ember testében található vízben egy szalvétát lehetne kimosni, a vérben levő vasból kilenc gombostű készíthető, a foszforból egy skatulya gyufa, a csontjaink mésztartalmából egy kisebb termet festhetnénk ki és így tovább. A test halandó, mégis, a szentírásból tudjuk, minden, amit Isten alkotott, az jó, vagyis a testünk is. A testünket a lélek élteti. Test és lélek szorosan összetartoznak, nem beszélhetünk külön-külön róluk. Elválaszthatatlanok. Testileg változunk az évek során, a lélek azonban nem öregszik. Egy író azt mondta, az ember sárból és napsugárból van teremtve. Ez a legszebb, amit valaha olvastam. Kosztolányi Dezső viszont ezt írta: ,,Okuljatok mindannyian e példán. / Ilyen az ember. Egyedüli példány. / Nem élt belőle több és most sem él / s mint fán se nő egyforma két levél, / a nagy időn se lesz hozzá hasonló.”
Jézus megmutatta a szeretetét irántunk, a bűnt kivéve mindenben hasonló lett hozzánk. Isten az, aki felemelte az embert égi magasságokba, mert saját képére és hasonlatosságára teremtett minket, és a lelkünk az, ami hasonlít Istenre.
A pszichológust lélekgyógyásznak, lélekbúvárnak is szokás nevezni. Dr. Hódi Sándor erről így vélekedett:
- A tudomány azt hiszi el, ami mérhető, kimutatható, bárki által megismételhető, ellenőrizhető. A pszichológia kimondta: a lélek absztrakció, valami megfoghatatlan, a tudomány nem tud vele mit kezdeni. A lélekgyógyász sem a lélekkel foglalkozik, hanem nevelési hiányosságokkal, szociális hátrányokkal, mégis úgy mondjuk, sérült lélek, sérült személyiség, vagyis a lélek fogalma mindig ott bujkál, előbukkan. Én abban látom a léleknek a legkézzelfoghatóbb bizonyítékát, hogy mindenki a saját módján éli meg azokat a viszonyokat, kapcsolatokat, amelyekbe beleszületett, felnőtt. Mindennek lelke van, ami körülvesz bennünket. A lélek kezdetben megmunkálatlan gyémánt, amelyet a fájdalom, a sors, az élet csiszol. Akinek gazdag a szókincse, aki sokat olvas, annak a lelke is gazdagabb, akinek az emberi kapcsolatai jobbak, annak a lelke is erősebb, szilárdabb, egészségesebb. Az együttlétek, a közösségi élmények is erősítik a lelket. Ezért durvul el a világ, válik gyarlóvá, mert régebben többet voltak együtt az emberek, összejöttek, beszélgettek. Minden tájnak, minden népnek megvan a maga sajátos lelkülete.
Dr. Kalmár László a közösség, az őszinteség fontosságát hangsúlyozta.
- Én azt gondolom, a közösségekben keletkeznek lelki formák, lelki szokások és rengeteg mechanizmus, amiből egy borongós, ámde biztonságot jelentő és egyfajta közösséget teremtő lelkiállapot jön létre. Ez nem a fizikai létet jelenti az ember számára, hanem annál többet. A lélek történelmi periódusonként, tájanként különbözőképpen formálódik. Ugyanarról a lélekről egészen mást mondanak a világ különböző tájain. Ezek a dolgok csak látszólag ezoterikusak, ezek nagyon materiálisak is, s csak látszólag individuálisak, valójában kollektívak. Ha az individuális lelkek rosszul vannak, akkor a közösség is rosszul van. Ha a közösség jó lelket, gazdag lelkiállapotot tud teremteni, akkor mindenki ebben nő fel, és boldog lesz. Azt gondoljuk mi, hogy mindent el tudunk mondani, pedig nincs így. Én is azt gondolom, a szókincs, a műveltség rendkívül fontos a dolgok helyretételében, de ismerek nagyon egyszerű embereket is, akik gazdag hitéletűek és boldogok. De vannak fecsegők, a mai világ tele van velük, tanulják ezt a mesterséget, vezetnek is minket időnként, csakhogy a hitnek egy morzsája sincs meg bennük.
Bogdán József az életből vett példákat tartja mérvadónak.
- Eszembe jut egy 80 éves néni, mindennap ott van a szentmisén. å nem tudna így beszélni a lélekről, de megéli a mindennapi életében. Úgy érzem, előnyben van velem szemben, pedig 25 éve végzem a munkámat, próbálok jó pap lenni. József Attila leírja az egyik versében: ,,Ijessz meg engem, istenem, / szükségem van a haragodra. / Bukj föl az árból hirtelen, / ne rántson el a semmi sodra.” Mi egy kicsit mindannyian a semmi sodrában élünk, és szükségünk van arra, hogy Isten a mindennapi életünkben megjelenjen. Csodára vár a nép. A lelki dolgok nem bírnak a matematika pontosságával, de a lélek, Isten, a szeretet, a szerelem fogalmát sem tudjuk megmagyarázni. Sokkal többet mond nekem egy idős néni, aki hisz, mint a magasröptű teológiai előadások. Kell a példa. A példaadás csillantja meg a lelket, nem a beszédek. Az ember is akkor válik hívővé, ha igazi példát lát. Én a saját életemből tudom azt, hogy Isten maga a szeretet. Szintén József Attila sorai a következők: ,,Meghalni lélekzetemet / fojtom vissza, ha nem versz bottal / és úgy nézek farkasszemet, / emberarcú, a hiányoddal!” Minden ember az emberarcú Istent keresi, nem a felhők mögött bujkáló, néha felvillanó szakállas bácsikát. A költészetben sem a papköltők írták a legszebb istenes verseket, hanem azok, akik megszenvedték az életükben a szeretet hiányát.
Az elhangzottak szerkesztett változatát közreadja: