Az újonnan épített templom a falu büszkesége

A dél-bánáti magyar művelődési egyesületek találkozója - ismertebb nevén a Dél-bánáti Szemle - immár tizennyolcadik alkalommal tart majd seregszemlét Udvarszálláson, egy mindössze 225 lelket számláló, zömmel magyar lakosú településen. Picinyke színes fonál az etnikailag egyébként is tarka, lankákkal, legelőkkel, szeszélyes folyókkal hímzett fehértemplomi vidék ,,szőnyegé”-ben. Méterekre a falu északi határát jelző táblánál a Karas folyó kanyarodik el, kelet irányában pedig, alig két kilométerre, az unió határa húzódik Románia felé.
Ennek az isten háta mögötti falucskának a művelődési házzal egybekapcsolt iskolaépületében utak, emberek, ötletek és tapasztalatok adtak egymásnak találkát az előzetes tanácskozáson. A Temes és a Duna folyó, valamint az országhatár által felölelt bánáti települések magyar művelődési egyesületeinek egybegyűlt képviselői mindenekelőtt a szemle megtartásának idejét (május 12.) pontosították. Bátorításképpen többek között annak a véleménynek is hangot adtak, hogy (némi segítséggel!) maga a falu önerőből is képes felnőni a rendezvény támasztotta követelmények teljesítése szintjéig. Ugyanakkor hangsúlyozták, hogy Udvarszállás mindenkor számíthat a jelen levő települések maradéktalan erkölcsi támogatására, szervezési útmutatására! Ezen túlmenően a Pancsovai Televízió Magyar Percek című műsorának főszerkesztője a médiatámogatottságról, valamint a meghívók és műsorlapok kinyomtatásáról biztosította a házigazdát, a torontálvásárhelyi József Attila Művelődési Otthon igazgatóbizottsága pedig a fellépő egyesületeknek kijáró emléklapok elkészítését vállalta magára. Elhangzott, majd elfogadtatott az a javaslat is, hogy a jövőbeli dél-bánáti találkozók emléklapján nemcsak a szemle jelképének kell rajta lennie, de a házigazda település címerének is, illetve annak hiányában egy olyan szimbólumnak, tárgyi emléknek, amely híven reprezentálná az adott települést. Udvarszállás ehhez az új, a régihez hasonlóan ugyancsak a Kisboldogasszonynak szentelt templomukat választotta elsősorban mint a helybéliek összefogásának és jóakaratának nagyszerű példaképét.
Dél-Bánát települései közül, ahol még élnek magyarok, Torontálvásárhely, Hertelendyfalva, Pancsova, Kevevára, Sándoregyháza, Székelykeve, Fejértelep, Ürményháza, Versec és Udvarszállás zárkózott fel ehhez az immár éveiben is nagykorú mozgalomhoz, és a résztvevő falvak, városok aranykezű hagyományőrzői a sokadalom idején a varrottasaikat is kiállítják. Ennek kapcsán hangzott el az előtanácskozás vezetőjének, Virág Gizella udvarszállási tanítónőnek azon kérelme, hogy az idei szemlén szerényebb felhozatalú kiállítóanyag is elegendő lesz településenként, ugyanis a házigazdának a bemutatóhely hiányát is át kell valamiképpen hidalnia. A leghevesebb vita a soron következő szemlét kísérő tanácskozás mottójának, témájának, illetve tolmácsolójának a személye körül alakult ki, amit talán így lehetne a legteljesebben összefoglalni: a tanácskozás témaválasztása semmiképpen sem csupán Udvarszállás ügye, hanem közös ügy! Saját, dél-bánsági erőkből kell ,,előállítani”, ugyanis itt is felnőtt, nagykorú gondolkodó emberek élnek, akik érzik a rájuk nehezedő végvári szórványsors súlyát. Előtérbe kell helyezni a helyben maradás fontosságát, valamint a hit és az együvé tartozás erősítését, amiben mindenkor nagy szerep jutott a történelmi egyházaknak. Ebből kifolyólag a leghelyesebb talán az lenne, ha a vitaindítóval éppen lelkészeinket bíznánk meg! Hogy a javasolt egyházi személyek közül végül ki szólal fel májusban Az Egyház szerepe a szórványmagyarság megmaradásában elnevezésű tanácskozáson, majd elválik. Egyvalami azonban már most biztos: élünk és élni akarunk, figyeljenek reánk!